Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-71

71. országos ülés január 23. 1873. 195 melyet a jobb oldal teremtett és minden áron elősegített. (Zajos lielyeslés bal felől.) De, mint mondám, bátran szemébe kell nézni a helyzetnek és bevallani, hogy néhány év folytán 250 milliónyi szükséglettel lesz dolgunk. De felmerül ezután azon kérdés, vajon az állandó szükséglettel szemben milyen bevételek azok, melyekre számítani bizton és állandóan lehet. Á rendes hevételek budgettében a tisztelt pénzügyi bizottság előirányzata szerint mint rendes bevételt, találok kerekszámban 200 milliónál 300.000 forinttal kevesebbet. Szép összegnek látszik 200 millió; de nem az a kérdés mennyi Jolyt be az állam pénztárba; hanem mennyi áll szabad rendelkezésünk alatt azon feladatok megoldására és azon szükségletek fedezésére, melyek az állam hivatását és feladatát képezik? Ezen összeg, tisztelt ház, sajnálattal mondom, mert talán egyik vagy másik képviselőtársamtól egy illusiót veszek el, ezen összeg alig harmad részét teszi az egész budgetnek; mert természetesen szabad rendelkezésére álló összegnek csak azon bevételt lehet tekinteni, mely igénybe nem vétetik épen azon miveletek által, melyek a bevételek megszerzésére vannak irányozva. így például, ha a lottó 3 milliót hoz be, és megmarad, 1,100.000 természetesen e 2 milliónyi külömbséget bevételnek nem lehet nevezni; szintúgy ha a só 14,700.000 forintot hoz be, de a kiadás 3,200.000 forint, akkor csak 10,800.000 forintot lehet szabad rendelkezésre álló bevételnek tekinteni. így szintén, midőn az államjószágok 4 és fél milliót adnak, és ebből kiadatik 1,700.000 forintot, csak a külömbség tekinthető szabad rendelkezés alatt álló összegnek. Hogy félreértésre ne adjak alkalmat, ki kell emelnem, hogy én nem nettó budgetet állítok fel, mert azon, esetre ha nettó budgetet állítanék fel: akkor például a posta vagy távirdából szintén csak a tiszta jövedelmet kellene számításba hoznom; ezt pedig nem teszem, mert ott a kiadás szintén közhasznú czéíokra szolgál, az állam eg}ik hivatásának teljesítésére. A részletekkel nem akarok tovább alkalmatlankodni. (Halljuk! Halljuk \) Ha tetszik elmondom. Ezen, nézetem szerint, mint az állam hivatásának teljesítésére fel nem használható, vagy csak átfutó bevételek a következők: a lottónál 1 millió 9 száz ezer, a sónál 3.800,000, a dohánynál 12 és fél millió, az államnyomdánál 658.000, az állami jószágoknál 1.745,000 az erdőknél 9,666.000 a bányászatnál 13,400.000. Ezek mind oly bevételi tételek, melyek csak a valódi szabadon használható bevétel megszerzésére szolgálnak; összesen 43 millió. Mellőzni vagy levonni kell továbbá a földtehermentesitést, az adóhátralékot, az adóbehajtási költségeket stb. minek vagy külön határozott alkalmazása van, vagy épen csak az államjövedelem előteremtésére szolgál. Le kell vonni továbbá az államadóssági járulékot , mert meghatározott összeg s köteles. Le kell vonni ugyanazon okból a közösügyi kiadásokat, melyek fölött a ház szintén nem rendelkezik; végül mindez kitesz összesen 62,137.353 forintot és igy marad az ország rendelkezésére culturai és más czélok elérésére körülbelöl 55 millió forint. Én ezt soknak nem tartom; mert van még annyi teendőnk mind anyagi, mind szellemi téren, közoktatás, börtönök, utak, vasutak, csatornák dolgában, annyi még a teendő a rendes budgetben, hogy az 55 milliót soknak nem tarthatom. De bármikép álljon ez: annyi bizonyos s ezen eszmével meg kell barátkoznunk, * hogy 3—4—5 éven át lesz 250 milliónyi kiadásunk szemben 200 milliónyi rendes jövedelemmel és megmarad legalább 50 millió, melyet rendkívüli módon kell fedeznünk. Miképen fedeztessék ? én megvallom ámbár nagynak tetszik ezen összeg: én azt aggasztónak nem vélem, mert biztos vagyok benne, hogy jó politikával, főképen jó pénzügyi politikával Magyarország föladatának megfelelhet. Mint tegnap is mondám, nagyon súlyos a teher, mely reánk nehezedik; de azt gondolom szellemi és anyagi előhaladás, jó törvények által, a közlekedési eszközök fejlesztése, bankügyünk rendezése, jobb perrendtartás, jó kereskedelmi törvénykönyv által, egyszóval, ha mind az által, mi az országnak anyagi és szellemi felvirágzására szükséges, elviselhetjük ezen terbet is; mert lesz alkalmunk az arra szükséges összeget előteremteni; de nem fogjuk ezt tehetni, ha rendes kiadásainknál ott maradunk, a hol most állunk, azaz, ha legalább a hadiköltségeket le nem tudjuk szállítani komolyabban; más részről,ha a rendkívüli kiadásokban föntartjuk azon rendszert, hogy egyidejűleg a kormány építtet vasutakat és társulatoknak kamat biztosítékot is ad. Ha ezen mostani két irány föntartatik rendes és rendkívüli budgetünkben: lehetetlen a legközelebbi években a kiadások apadását reményleni. Vajon lesz-e a kormánynak elég határozottsága, ha szem előtt tartja, hogy néhány éven keresztül 250 milliót kell előteremtenie, s ha a rendes bevétel csak 200 millió, — a kiadásokat egyik, vagy másik javaslott irányban leszállítani, vagy talán, mint mondtam, az anyagi jólét előmozdítása, adóreformok, a bankügy rendezése által fogja-e a jövedelmet szaporítani: ezt eddigelé nem tudjuk. Fölszólította ugyan a pénzügyi bizottság a tisztelt kormányt, hogy nyújtson be programmot. Néhány nap előtt azt olvassuk a lapokban, hogy e programmot már tárgyalja a ministertanács és hogy talán nem sokára szerencsénk lesz e programmal megösmerkedni. 25*