Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-71

január 23. 1873. 71. országos üléi 192 A kérvényezők által biztosítékul a ház pénztá­rába letett 1000 írtból vizsgálati és perköltségekül 545 frt állapíttatott meg. Van szerencsém az iratokat és az elnök által beterjesztett jelentést ezennel bemutatni. Elnök: A jelentés föl fog olvastatni. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa.) Elnök: Eszerint tehát Gullner Gyula kép­viselő ur végleg igazolt képviselőnek jelentetik ki és a vizsgálati perköltségre nézve a birálü bizott­ság jelentése értelmében fog intézkedés történni. Igazságügyminister ur kíván szólani. (Halljuk!) Pauler Tivadar igazságügymi­nister : Tisztelt ház! Legközelebb interpellátió intéztetett hozzám a bűnvádi eljárás tárgyában. Ak­kor kinyilatkoztattam, hogy szándékom a bűnvádi eljárásra vonatkozó törvényjavaslatot a tisztelt ház­nak rövid időn bemutatni. Ezen ígéretem szerint van szerencsém ezen törvényjavaslatot bemutatni. kérvén azt alkotmányos tárgyalás végett az osztá­lyokhoz utasíttatni. Elnök: Ki fog nyomatni, osztatni és tár­gyalás végett az osztályokhoz utasíttatni. Következik a napirend vagyis a költségvetés tárgyalásának folytatása. Szólók közt Horn Ede képviselő ur következik. Horn Ede: Tisztelt ház! (Halljuk!) Teg­nap volt szerencsém pénzügyi multunkról szólani, azaz legközelebb lefolyt 6 évi állami gazdálko­dásunkról, ezen gazdálkodás hibáiról, azon hibáknak káros következményeiről, melyeket most elismer és sajnál a háznak mind a két oldala. Legyen most szabad áttérnem a jelenre és a jövőre. A jövőre mondom, mert nézetem szerint haszontalan munkát végeznénk s budget-tárgyalásunk meg nem érdemelné a feszült kíváncsiságot és élénk érdekeltséget, me­lyet követ az egész ország, ha azon egyedüli ered­ménye lenne, hogy az 187 3-dik évi szükségletet többé-kevésbbé fedezzük. Midőn még a tisztelt jobboldal szónokai is el­ismerik, mennyire sajnos volt eddigelé a rendszer és a terv nemléte: akkor az ország tőlünk várhatja, követelheti, hogy legalább ismerjük meg és ismerje meg az ország mostani helyzetünket, és állapítsunk meg a legközelebbi jövőre valamely egészséges pénz­ügyi szervezetet, hogy ismerje népünk a terheket, amelyek rá várnak a legközelebbi években, s mikép szándékozunk az országnak rendes és rendkívüli, tehát elodázhatlan szükségleteit födözni. És midőn, tisztelt ház, ezen kérdésekre nézve néhány észrevételt leszek bátor koczkáztatni, előre is kikérem a tisztelt háznak szives elnézését, ha talán kényszerítve lennék sok számtani adatokkal alkalmatlankodni egy részről, s más részről oly eredményeket tüntetni ki, amelyek az első látszatra kedvezők és vigasztalók nem lehetnek. Az elpalástolásnab, az elámitásnak ideje lejárt. Tisztán és világosan kell nézni a helyzetet, ha a bajt gyökeresen akarjuk orvosolni, ha a bonyodal­makból ki akarunk bontakozni állandóan és nem látszólagosan és nem mulandóan. Nézzük a mostani helyzetet úgy, amint az 1873-ik évi előirányzat elénk állítja. Két előirányzat van sajátképen: az egyik a kormányé, a másik a pénzügyi bizottságé. A kor­mány előirányzata szerint az összes bevétel kerek­számban volna 225 millió, a kiadás 286 millió. Tehát a hiány 61 millió. A pénzügyi bizottság je­lentése szerint az összes bevétel 221 millió, a ki­adás 256 millió, a hiány 34 millió, ami körülbelül 27 milliónyi különbséget tenue a hiányra nézve. Honnét származik ezen különbség? Van ugyan egy néhány törlés, és ezekre lesz még alkalmam vissza­térni; de ezek legfölebb a különbségnek negyedré­szét teszik. A legnagyobb része onnét ered, hogy a tisztelt pénzügyi bizottság egy 22 milliónyi hitel­maradványt eltávolított az előirányzatból. Bocsánatot kérek a tisztelt pénzügyi bizottság előadójától, de e tekintetben igazat kell adnom a kormánynak a tisztelt pénzügyi bizottság ellenében. A kormány sokkal alkotmányosabban, correc­tebben járt el, mint a pénzügyi bizottság. Minden alkotmányos országban fönáll azon szabály, hogy a hitel, mely azon évben, melyre megszavaztatott, föl nem használtatik, mintha meg sem szavaztatott volna, visszatér ugy szólva, az állam pénztárába, s az or­szággyűlésre bizatik: ezt a következő évben újra megszavazni vagy meg nem szavazni. így fogta föl a dolgot a közlekedési minister ur, midőn előirányzatában azt mondta: „ a t. ház 34 milliónyi hitelt adott rendelkezésemre, én ebből 22 milliót nem tudtam fölhasználni ez idén, tehát — mintha nem szavaztatott volna meg, s az 1873-ik évi költségvetésben újra ki kell kérni a ház engedelmét ezen 22 millió fölhasználhatására." A tisztelt pénzügyi bizottság egészen más the­oriát állit föl és azt mondja: „Ezen 22 millió meg van szavazva, legfölebb az év folytán uj póthitelt kérjen a kormány, de az 1873-iki budgetben ezt be nem állítjuk. Ez, ismétlem, sem alkotmányos, sem correct, De ha ez áll: akkor idei budgetjét 22 millióval kellene nagyobbítani. Egyébiránt ténylege­sen ez különbséget nem tesz, mert így is, amúgy is kényszerítve leszünk az év folytában ennek fedezé­séről gondoskodni, minthogy ámbár ezen 22 mil­liót nem használta föl a közlekedési minister: a fe­dezet nem létezik, nem maradt fön. Menjünk tovább, vegyük föl a budgetet ugy ? mint azt a pénzügyi bizottság állítja elénk. A pénz­ügyi bizottság s a jobb és baloldalról a szónokok ismételve hangsúlyozták a szükséget, hogy a rendes és

Next

/
Oldalképek
Tartalom