Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-71

január 23. 1873. 71. országos üléi 192 A kérvényezők által biztosítékul a ház pénztárába letett 1000 írtból vizsgálati és perköltségekül 545 frt állapíttatott meg. Van szerencsém az iratokat és az elnök által beterjesztett jelentést ezennel bemutatni. Elnök: A jelentés föl fog olvastatni. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa.) Elnök: Eszerint tehát Gullner Gyula képviselő ur végleg igazolt képviselőnek jelentetik ki és a vizsgálati perköltségre nézve a birálü bizottság jelentése értelmében fog intézkedés történni. Igazságügyminister ur kíván szólani. (Halljuk!) Pauler Tivadar igazságügyminister : Tisztelt ház! Legközelebb interpellátió intéztetett hozzám a bűnvádi eljárás tárgyában. Akkor kinyilatkoztattam, hogy szándékom a bűnvádi eljárásra vonatkozó törvényjavaslatot a tisztelt háznak rövid időn bemutatni. Ezen ígéretem szerint van szerencsém ezen törvényjavaslatot bemutatni. kérvén azt alkotmányos tárgyalás végett az osztályokhoz utasíttatni. Elnök: Ki fog nyomatni, osztatni és tárgyalás végett az osztályokhoz utasíttatni. Következik a napirend vagyis a költségvetés tárgyalásának folytatása. Szólók közt Horn Ede képviselő ur következik. Horn Ede: Tisztelt ház! (Halljuk!) Tegnap volt szerencsém pénzügyi multunkról szólani, azaz legközelebb lefolyt 6 évi állami gazdálkodásunkról, ezen gazdálkodás hibáiról, azon hibáknak káros következményeiről, melyeket most elismer és sajnál a háznak mind a két oldala. Legyen most szabad áttérnem a jelenre és a jövőre. A jövőre mondom, mert nézetem szerint haszontalan munkát végeznénk s budget-tárgyalásunk meg nem érdemelné a feszült kíváncsiságot és élénk érdekeltséget, melyet követ az egész ország, ha azon egyedüli eredménye lenne, hogy az 187 3-dik évi szükségletet többé-kevésbbé fedezzük. Midőn még a tisztelt jobboldal szónokai is elismerik, mennyire sajnos volt eddigelé a rendszer és a terv nemléte: akkor az ország tőlünk várhatja, követelheti, hogy legalább ismerjük meg és ismerje meg az ország mostani helyzetünket, és állapítsunk meg a legközelebbi jövőre valamely egészséges pénzügyi szervezetet, hogy ismerje népünk a terheket, amelyek rá várnak a legközelebbi években, s mikép szándékozunk az országnak rendes és rendkívüli, tehát elodázhatlan szükségleteit födözni. És midőn, tisztelt ház, ezen kérdésekre nézve néhány észrevételt leszek bátor koczkáztatni, előre is kikérem a tisztelt háznak szives elnézését, ha talán kényszerítve lennék sok számtani adatokkal alkalmatlankodni egy részről, s más részről oly eredményeket tüntetni ki, amelyek az első látszatra kedvezők és vigasztalók nem lehetnek. Az elpalástolásnab, az elámitásnak ideje lejárt. Tisztán és világosan kell nézni a helyzetet, ha a bajt gyökeresen akarjuk orvosolni, ha a bonyodalmakból ki akarunk bontakozni állandóan és nem látszólagosan és nem mulandóan. Nézzük a mostani helyzetet úgy, amint az 1873-ik évi előirányzat elénk állítja. Két előirányzat van sajátképen: az egyik a kormányé, a másik a pénzügyi bizottságé. A kormány előirányzata szerint az összes bevétel kerekszámban volna 225 millió, a kiadás 286 millió. Tehát a hiány 61 millió. A pénzügyi bizottság jelentése szerint az összes bevétel 221 millió, a kiadás 256 millió, a hiány 34 millió, ami körülbelül 27 milliónyi különbséget tenue a hiányra nézve. Honnét származik ezen különbség? Van ugyan egy néhány törlés, és ezekre lesz még alkalmam visszatérni; de ezek legfölebb a különbségnek negyedrészét teszik. A legnagyobb része onnét ered, hogy a tisztelt pénzügyi bizottság egy 22 milliónyi hitelmaradványt eltávolított az előirányzatból. Bocsánatot kérek a tisztelt pénzügyi bizottság előadójától, de e tekintetben igazat kell adnom a kormánynak a tisztelt pénzügyi bizottság ellenében. A kormány sokkal alkotmányosabban, correctebben járt el, mint a pénzügyi bizottság. Minden alkotmányos országban fönáll azon szabály, hogy a hitel, mely azon évben, melyre megszavaztatott, föl nem használtatik, mintha meg sem szavaztatott volna, visszatér ugy szólva, az állam pénztárába, s az országgyűlésre bizatik: ezt a következő évben újra megszavazni vagy meg nem szavazni. így fogta föl a dolgot a közlekedési minister ur, midőn előirányzatában azt mondta: „ a t. ház 34 milliónyi hitelt adott rendelkezésemre, én ebből 22 milliót nem tudtam fölhasználni ez idén, tehát — mintha nem szavaztatott volna meg, s az 1873-ik évi költségvetésben újra ki kell kérni a ház engedelmét ezen 22 millió fölhasználhatására." A tisztelt pénzügyi bizottság egészen más theoriát állit föl és azt mondja: „Ezen 22 millió meg van szavazva, legfölebb az év folytán uj póthitelt kérjen a kormány, de az 1873-iki budgetben ezt be nem állítjuk. Ez, ismétlem, sem alkotmányos, sem correct, De ha ez áll: akkor idei budgetjét 22 millióval kellene nagyobbítani. Egyébiránt ténylegesen ez különbséget nem tesz, mert így is, amúgy is kényszerítve leszünk az év folytában ennek fedezéséről gondoskodni, minthogy ámbár ezen 22 milliót nem használta föl a közlekedési minister: a fedezet nem létezik, nem maradt fön. Menjünk tovább, vegyük föl a budgetet ugy

? mint azt a pénzügyi bizottság állítja elénk. A pénzügyi bizottság s a jobb és baloldalról a szónokok ismételve hangsúlyozták a szükséget, hogy a rendes és