Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-70
70. országos ülés január 22. 1873. 179 ügyi helyzitét. minden oldalról megvilágítótta s mintegy fölidézvén a magábaszállás perczét, a képviselőháznak alkalmat nyújtott e nagy fontosságú tárgyat alaposan megvitatni, s a helyzet valódi képét constatálni. A föladat, amelyet a pénzügyi bizottság maga elé tűzött, s mely előttünk is áll, nem csekélyebb, mint igazságos Ítéletet mondani országgazdászati intézkedéseink s az azokból fejlődött pénzügyi helyzetünk ; fölött, azon egész időszakra nézve, amely alatt saját megszavazott költségvetéseink alapján önálló háztartást folytatunk, tehát az 1868-tól egész 1873-ik végéig, mint amely évnek költségvetése most napirenden van. Itt mindjárt szemünkbe ötlik az ezen hat évi időszakra vonatkozó s bírálatunk alapjául szolgáló számeredmények kettős természete. Mig ugyanis az első négy bevén tényleges eredményekre támaszkodhatunk, az utolsó két évre nézve csak előirányzatokhoz fordulhatunk; de miután nem a két év előtti, hanem a jelen állopot constatálandó: nekünk a pénzügyi bizottság példájára a két vegyes rendszerből származó factorral kell számitanunk, bizván abban, hogy a tényleges jövedelmek végösszege az előirányzaton alól nem fog maradni, amire nézve az 1872. évet illetőleg már birunk némi biztatást, hogy tehát a végeredmény lényeges változást nem fog szenvedni. Ha az előttünk álló föladat egy practicus üzletember elé tűzetnék: első kérdése az lenne, hogyan állottam akkor, mikor a kezelést átvettem, s hogyan állok jelenleg? S e kérdés megoldása tekintetéből tüzetes, az egész hat évet magában foglaló vagyonmérleget készitene, amely kimutatná a kezdetleges és a végleges vagyon álladékát s e kettőnek összehasonlítása útján sokkal jobb fölvilágosítást adna gazdálkodásunk mivoltáról, mint a legterjedelmesebb jelentés. De miután ilyen, az egész időszakot magában foglaló mérleget nem birunk: nekünk a zárszámadásokból, az előirányzatokból, és a pénzügyi jelentésekből magunknak kell alkotnunk azon fő szempontokat, melyekre meggyőződéseinket alapítani akarjuk. Én, tisztelt ház! ezen főszempontok összeállításánál nem fogok részletekbe bocsátkozni; mert ezek a végeredményt úgyis csak illustrálják, de nem alterálják, s az áttekintést fölötte nehezitik. Én az egész hat évi időszakot egy államgazdászati szakba foglalom össze, és csak a végeredményeket tekintem. Nem is azért szólalok föl, hogy apológiát mondjak mindarra, mi e hat évi időszakban történt. Tudom jól, hogy a kezdet nehézsége, a gyakorlati tapasztalatok hiánya, az emberi gyarlóság, némely kedvenczeszmék iránti előszeretet s a helyi érdekek transactiói oly tényeket is hoztak létre, melyeknek nemzetgazdászati vagy pénzügyi előnyeit nehéz volna dedticálni. De vizsgálni akarom, ha vajon mindezek daczára pénzügyi helyzetünk alapjaiban nem olyan-e, hogy bizván ezentuli okszerű és óvatos eljárásunkban, aggodalom nélkül pillanthassunk a jövőbe. E czélből én három kérdést teszek föl magamnak, melyek megoldásától függesztem föl ítéletemet. (Halljuk! Halljuk!) Először birta-e a magyar állam ezen hat év alatt rendes jövedelmeivel fedezni azon kiadásokat, melyek költségvetésünk mostani fölosztása szerint rendes kiadásoknak neveztetnek? Másodszor menynyiben volt képes rendkívüli kiadásait, illetőleg az ország beruházásait saját erejéből és mennyiben kölcsönvett tőkével eszközölni? és harmadszor milyen eredmények mutatkoznak e beruházások következtében és állanak-e ezen eredmények arányban az e czélból tett áldozatokkal ? (Halljuk!) Rövid leszek, nem fogom a tisztelt házat számokkal hosszassan fárasztani. Ami az első kérdést illeti, én, — amint mondám — összefoglalom a hat évi időszakot egy pénzügyi időszakba és pedig az első négy évet a tényleges eredmények szerint, az 1872. és 1873. éveket pedig az előirányzatok szerint, a 1873-ik évet a pénzügyi bizottságnak már rectificált előirányzatának tekintetbe vételével. Mi tűnik ki a legvégső sommázatból ? Az tűnik ki, hogy összes rendes jövedelmeink e hat év alatt 1.016,361.000 frtot, összes rendes kiadásaink 1.010 millió 204.000 frtot tesznek, hogy tehát rendes jövedelmünk rendes kiadásainkat nemcsak fedezte, hanem még 6,157.000 frtnyi többletet mutat föl az 1873. év végével, amely többletnek az 1873-ik év végével az állampénztárában tényleg is léteznie kellene, ha -— mint ezt a pénzügyi bizottság is elismeri — rendkívüli kiadásaink fedezésére nem fordíttatott volna. Világos tehát ebből, hogy bár rendes állami szükségleteink az ország különböző igényeink kielégítése folytán — mint azt a pénzügyi bizottság jelentésének 21. és 22-ik lapjain bővebben fejtegette — rendkívüli módon növekedtek, ugy hogy a különbözet e részben az első és hatodik év között 5 3 millió frtot tesz: az ország rendes jövedelmei ezen fokozódott szükségletekkel nemcsak lépést tartottak, hanem azokat még hat millióval fölül is multák, anélkül, hogy a közadók emeltettek, vagy uj adónemek behozattak volna. Ezen tényt legyen szabad mint első megnyugtató momentumot constatálni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Átmegyek a második kérdésre, tudniillik a rendkívüli kiadások és illetőleg az iuvestitutiók rovatára. A pénzügyi bizottság jelentése szerint rendkívüli kiadás volt az 1872. év végéig 210 millió, ezen összeghez hozzáadva az 1873. évi költségvetés rendkívüli összegeit, melyek a pénzügyi bizottság reetificatiója szerint 42 milliót tesznek: rendkikivüli kiadásaink végösszege a hat év alatt 253 92*
