Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-69

150 69. országos ülés január 21, 1873. teszi ki az, a mit a pénzügyminister maga kezel; igaz, hogy ez annyi, a mennyi az egész Würtemberg királyság és még félszer annyi. Azt hiszem, hogy ily roppant jószágok kezelése bureaukraticus módon egy centrumból csaknem lehetetlen; hiszem, hogy a kormánynak nem föladata mezőgazdaságot űzni, hiszem, hogy a legjobb akarattal sem gazdálkodhatik a kormány jobban, mint gazdálkodnak e téren másutt, és a tapasztalás rég megmutatta — különösen a hol nagyok az államjószágok , hogy a kormány rósz gazda. — De azért nem jut eszembe azt mondani, adjuk el, azért: mert nem hiszem, hogy eljött ennek ideje, mi akkor fog történhetni, midőn az érték, — az általunk eszközlött és eszközlendő investitiók következtében, minden esztendőben növekedvén, — elérte azon pontot, a hol ezt a közönségnek átadhatjuk. Azt hiszem, hogy ha 10 évig várunk: az érték meg fog kétszereztetni; mig ha most akarjuk eladni: elpocsékoljuk az ország vagyonát. Nem is akarom említni, a közgazdászat! tekintetet s elmondani, mily nagy hátrányára volna minden egyes birtokosnak, ha ily javakkal egyszerre elárasztatnék a piacz, mert ezáltal nemcsak az ország birtoka, hanem minden egyes földtulajdonos földje értékben csökkennék, ha a vásáron több jószág volna, mint a mennyit ez megemészteni bir. Én tehát nem kívánom, hogy a jószágok adassanak el; de nem vagyok idegen attól, hogy a parcellaris eladassanak, a kisebb területek, az 50—1000 holdat tevő darabok, melyek az országokban elszórva a kormány kezelése alatt alig fizetik meg a regiét, — csak azért, nehogy azt mondják: „íme a kormány eladja az ország vagyonát: tehátpazarló!" Én ellenben azt mondom: „Adja el, hogy jobban gazdálkodhassak!" Érezte ezt a pénzügyminister ur maga már a múlt költségvetésnél s most újra midőn ezeknek egy részét eladatni indítványozta. Ez is egyik, bár igen gyenge forrás, melyből pénzt kapunk. Átlátom, hogy ez nem alkalmas arra, hogy nagy tőkét szerezhessünk, mint inkább arra, hogy a többi jószágot jobban lehessen administrálni. Ezenlörrásból nem jut ki azon költség fedezése, melyre szükségünk van és igy természetesen nem marad egyéb hátra, mint hogy ismét ahhoz nyúljunk, a mihez eddig nyúltunk, t. i. kölcsönökhöz. Barátkozzunk meg ezen eszmével, hogy még egy pár esztendeig szükségünk lesz kölcsönökre; barátkozzunk meg azzal, hogy a hitelre szükségünk van és épen ezért ne játszuk el hitelünket könnyelműen; (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) s becsüljük meg azokat, kiknél még többször pénzt fogunk keresni. De épen ezért nagyon szükséges még egy más intézkedés is, az t. i.: hogy többet fizessünk mint eddig, többet adózzunk! Tudom, hogy a szó „ adóemelés* épen nem népszerű, tudom, hogy ez fölzaklatja a szenvedélyeket, s a pártok által könnyen izgatás eszközévé válik? Nézzük tehát közelebbről: miről van szó ? mert könnyű azon följajdulni, hogy a kormány és az országgyűlés többsége fel akarja emelni az adót: ho-. lőtt nem arról van szó, hogy minden frt után mechanice ismét legyen 5 kr „Zuscklag." Ez volna a legkönnyebb mód; de sem nem igazságos sem eszélyes; oly mód, melyet Bach követhetett, de a melyet mi követni nem fogunk. A midőn adóemelésről van szó: mi az alatt az indirect adóknál a czukor és szeszadónál a jobb kezelést értjük, és értjük a földadó rectificálását. Tudjuk, miként történt a földadó kivetése. Én nem voltam szerencsés akkor az országban lehetni, jószágaim confiscálva voltak, tehát nem én dictálíam be a területet s jövedelmet, hanem Bach emberei. De azt hallottam, hogy voltak esetek, hol a terület kevesebbnek mon-, datott, mint a mennyit valóban tesz, és igy tökéletesen rendén van, hogy a többlet megadóztassék ; most midőn a commassatio, vagy a catastralis fölmérés utján kiviláglik, hogy valamely jószág nem 10 hanem 13 ezer holdat teszen. Tudjuk, hogy akkorában számos földek, mint legelő írattak össze, mivel akkor valóban legelők voltak, de azóta fölszántattak és most búzában díszlenek, (ügy van\ jobb felöl.) Miért ne fizessenek ezen földek annyit, a mennyit fizet a többi? (Helyeslés jobb felől) Tudjuk, hogy húsz év óta sok mocsár szárittatott ki az országban; (Igaz!) és nem látom át, a hol ezelőtt mocsár volt, melynek holdjáért 5 krt fizettek, miért ne fizessenek most, midőn ott repcze díszlik, holdanként 2 frtot. Tudjuk, hogy volt akkorában sok oly erdő, mely terhére volt birtokosának a mennyiben még a reá kivetett adót sem hozta be; de azóta vasutat vezettek oda, levágták a fát, mi maga meghozta az egész tőkét, melybe valaha került, azután kiirtották, az erdő búzafölddé vált át: és ennek tulajdonosa ne fizessen, igazságos ez, búzaföldtől ? (Élénk helyeslés jobb felől.) Én abban nem látok semmi igazságot. (Zajos helyeslés a jobb oldalon.) Az ily földek tulajdonosai gazdagodnak a többiek rovására és ezért kívánom, hogy az ilyen földek összeirassanak és szigorúan vettessék ki reájok az adó. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ez ellen a tisztelt szélső balnak sem lesz kifogása; hiszen a régi összeírás alkalmával a kis gazdának, í a volt jobbágynak földe mindig beíratott; itt az | uraknak földéről van sző, a mely ezután többej fog | fizetni. Ez az, a mit én adóemelés alatt értek; nem | pedig azt, hogy az adó perczentuatiója emeltesi sék, hanem azt, hogy azok, a kik kimaradtak, belevonassanak az összeírásba. Nézetem az, hogy kívánjunk, kérjünk, követeljünk a nemzettől áldozatokat; de ezen áldozatoknak nem szabad végteleneknek lenniök. Szükséges, | hogy tudjuk meddig mennek és mire van még szüksége I ezen országnak. E pontra én nagy súlyt fektetek.