Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-68

126 68. országos ülés január 20. 18T3. nél. A fogyasztási adó behajtása Austriában 207 ezer 900 frt, nálunk 233,335 frtot tesz, holott az összeg Austriában 54 millió, nálunk 14 millió. E számok borzasztóan beszélnek. Tehát igazam van, midőn azt mondom, hogy az adó rendszertelensége fölemészti az adó nagyobb részét. Az adó fölemelésre nézve, tisztelt ház! én megvallom, — eltérve attól, hogy nekem nem levén bizalmam a kormányban, semmiféle pénzt ő rá többé nem biznék, — én az adófölemelést még a létező nagy deficittel szemben sem találom mulhatlan szükségesnek. Én azt hiszem, ha egy részt effectuáltatnék azon jogos és méltányos levonás, melyet beszédem elején jeleztem; ha azonkívül iparkodnánk az adó- és bér-hátralékok behajtásánál jól és czélszerüen eljárni; ha különösen végrehajtanék a pénzügyi tekintetben létező törvényeket — ha már megvannak, a bajon nagy részben segíteni lehetne. Fölhívom a tisztelt pénzügyminister ur figyelmét különösen egy adónemre, mely törvényeinkben létezik: ezt tehát végre kell hajtani. A törvény szerint minden pénzbeli nyugtára bélyeget kell tenni, és itt igen fontos rovatot képeznek a háztulajdonosok, kik minden negyedévben nyugtát tartóznak kiállítani a lakónak. És mi történik? A háztulajdonosok igen kényelmes módot találtak fel; megírják a lakónak levél alakjában, hogy megkapták tőle a házbért. Nem tudom, hogy a pénzügyminister ur is követi-e e példát, hanem hát e szokás átalános. (Derültség a szélső bal oldalon.) Előadván röviden azokat, mikben én a létező bajoknak kútfejét látom, nem marad más hátra, mint ennek orvoslását keresni. Tisztelt ház ! Én nem látok más módot arra, hogy a bajoktól és azon veszélyből, mely bennünket fenyeget, menekedjünk, mint először azt, hogy viszsza kell szerezni Magyarországnak önrendelkezési jogát, miszerint hadsereget szoros honvédelmi szempontból tarthasson, s annak létszámát a körülményekhez képest emelhesse, vagy leszállíthassa. Miként gondolkodhatunk takarékosságról, miként beszélhetünk arról, hogy jövőben kevesebbet fogunk költeni, mikor nem tehetjük azt, a mit minden nemzet tehet, midőn hasonló körülmények közt van. Más nemzetek így szólnak: „Kevés a pénzem, hála a sorsnak, békés időket élünk, és azon kezdem, hogy alábbszállitom a hadsereget." Mi ezt nem tehetjük; e nélkül pedig lehetetlen financiális bajunkat gyökeresen gyógyítani. Másodszor vissza kell állítani a nemzet történetéből természetszerűleg fejlődött intézményeket és azokba akkép beleoltani a kor által igényelt reformokat, hogy maguk az intézmények legyenek a közélet minden ágazatában az administratió közegei, vagyis föl kell cserélnünk a drága centralisatiót az olcsó önkormányzattal. A harmadik orvoslás, t. ház! az, a melyet a mi népünk már rég föltalált, hogy t. i. addig kell nyújtózkodni, a meddig a pokrócz ér. Lehet itt alkalmazni Napóleon ismert mondatát a háborúról; ahhoz szerinte három dolog szükséges: pénz, pénz, és ismét pénz! Nálunk megfordítva áll a dolog : mi azt mondhatjuk : gazdálkodni, gazdálkodni és ismét gazdálkodni kell. Hiszi-e a t. ház, hogy ezt ezen kormánytól várhatja ? Van-e valami a múltban ami feljogosít, hogy ezt tőle reményleni lehessen ? Nem akarok többé hosszasabban visszaélni a t. ház türelmével, és pedig annál kevésbbé, mert ha netalán kihagytam is valamely fontosabb dolgot: ezt bőségesen és mindenesetre jobban mint én, pótolni fogják az én tisztelt barátaim. Én befejezem beszédemet egy kéréssel, és ezen kérést mindenekelőtt a kormányhoz kellene intéznem, mert elismerem, hogyha barátainak kebelében tehetség van és örömére válik hazája sorsának intézésére befolyást gyakorolni: ez olyan missió, mely jogosult. Mikor a hazafi érzi, hogy van benne tehetség, hazájának szolgálatokat tehetni, joga és kötelessége a kormányra vágyódni; de ily eredmények után, minőket önök — öt év lefolyása után maguk előtt látnak: az ambitió nemcsak nem jogosult, hanem bün. Én egyénileg tisztelettel viseltetem a jelen kormány egyes tagjai iránt, de nem habozom kimondani, én ugy érzem, hogy az ő helyükön, én azon bársonyszékek pírjában nem látnék csábító szint, hanem látnék lángokat, melyek lelkemet égetnék, mivel hazámat égetik. De ha már a minister urak annyira hozzátapadtak azon székekhez, nem marad más hátra, mind azokhoz fordulni, kiknek egyedül áll hatalmában a kormányt és a kormányzati rendszert megváltoztatni: a tisztelt többséghez. Minden alkotmányos ország pártokra van szakadva; természetes, hogy minden párt hatalomra vágyik; de van ennek is bizonyos határa; vannak bizonyos helyzetek, melyek előtt minden pártnak meg kell hajolnia, különösen olyankor, mikor a hazát végromlás, kézzelfogható pénzügyi romlás is fenyegeti. De mondják önök, hogyha ez alkalommal nem szavazzák meg a kormánynak a költségvetést, az ellenzék ujabban azt fogja mondani, hogy bomladozik a párt. Ellenkezőleg, akkor fog erősbödni: mert be fogja bizonyítani a hazának, a népnek, hogy a haza sokkal inkább fekszik szivén, mint a hatalomvágy, mint az uralkodás! s fölteszem önök hazafiságáról, hogy be fogják látni, hogy sokkal jobb,, bomladozzanak önök, mint bomladozni lássák a hazát! (Helyeslés szélső bal felöl.) Gorove István: Parlament életünk óta alig véltem valamit szükségesebbnek és ebben tökéletesen egyetértek a pénzügyi bizottság t. előadójának véleményével, mint hogy jelenlegi pénzügyi