Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-67
67. országos ülés január 18. 1873. 117 kibocsátására, és azok kibocsátása utján egy lebegő adósság contrahálására meghatalmazott, azt is mondván, hogy vagy más egyébnemü hitelműveletet eszközöljek : nem zárta ki az ideiglenes kölcsönadók sorából a magunk alapjait sem. Lehet, hogy téves ezen felfogásom, de ebből kár semmi esetre sem merülhet föl, sőt valóságos haszon van belőle, és mindenesetre jobbnak tartom ezt a módot, mintha azon összegeket elhelyeztem volna, valamely pénzintézetnél és azután kölcsönképen provisio fizetése mellett onnan kölcsönt vettem volna. Ez volt a hitem. A másik az, hogyha ezen hitemben tévedtem is, ami emberi dolog, azt tartom, hogy a ministernek kettő szabad, először: mire a törvény fölhatalmazta, másodszor: minek igazolását utólag magára meri venni. Én legfölebb csak annyit engedhetek meg, hogy eljárásom igazolást igényelhet. Ezen utólagos igazolást annak idején meg is fogom kisérleni részint az által, hogy azt hiszem: azt, amit tettem, a törvény keretén belül lehetett tennem, és hogy azt czélszerü volt tennem; tehát ha még a törvény keretén belül is nem esnék, igazolná a czélszerüség; és végre harmadszor a beállott pénzcalamitás következtében a lebegő adósságnak nemcsak meg nem ejthetése, de visszaí'olyása és az ennek folytán előállott kényszerűség. Ezek voltak azok, tisztelt ház, miket, mint méltóztattak hallani, egészen objective, csak elháritólag magam és inkább állásom érdekében elmondani kötelességemnek ismertem. Azokat, miket a tisztelt képviselő ur hivatalbeli elődömnek működésére vonatkozólag mondott, elszámlálván hosszú sorozatát a dolgoknak, melyek véleménye szerint indokolhatatlan kiadásokat idéztek elő: mellőzöm. Hivatalbeli elődöm, mint képviselő jelen van a házban, és oly férfiúnak ismerem, ki a maga dolgainak igazolása végett másra nem szorul. Én azt hiszem, amint én kötelességemnek ismertem megfelelni azokért, amik reám vonatkoztak: ő is meg fogja ezt tenni adandó alkalommal. (Helyeslés jobb felöl. Derültség bal felől.) Szabad legyen, tisztelt ház, összevonnom a mondottakat. A rendes kezelésről bebizonyitottnak vélem, hogy abban baj nem volt és nincs is. A rendkívüli kezelésről bebizonyitottnak gondolom azt, hogy ott a legszigorúbb felfogás mellett is 2 3 millió hiány állott elő. már compensálva a rendesek többletével ; továbbá hogy ennek ellenében 10, illetleg 13 millió kevesebb vétetett igénybe az állam activáiból, mint amennyire bennünket a törvény fölhatalmazott. Ez nem fényes, nem nagyon örvendetes tény; de nem olyan, ami lehangolna. Megmondottam, milyenek a kezelési eredmények az 1872-ik évben. Ez az, ami a bajt okozta, tisztelt ház, s ezt én nem titkolom. S miért? Azért, mert a kedvezőtlen év folytán nem roszabb ugyan az eredmény, mint előre mondottam, de nem jobb, és mert a fedezésnek kijelölt módja inpracticabilisnak bizonyult be. Ezen inpracticabilisnak bizonyulása a fedezésre kijelölt módnak és a kedvezőtlen év folytán az eredményeknek nem javulása okozta a nehézséget; de, mivel a hiány a rendkívüliekben gyökerezik, a mely kiadások pedig természetüknél fogva, az egyszer megindítottak bevégezte után bármikor alább szállíthatók: a baj nem orvosolhattam Ami a jövőt illeti, (Hattjul••!) ha, tisztelt ház, a rendkívüliek rovatában már elhatározott nagy építkezések be lesznek fejezve, — melyekre nézve tökéletesen egyetértek a pénzügyi bizottság tisztelt előadójának abbeli nézetével, hogy még vagy 30 millió többletet fognak maguk után vonni, szemben azzal, ami eddig biztosíttatott, tehát körülbelül épen annyit, amennyit ez év végéig a vasúti subventiók szükségeinek, ha mondom, ezt egyszer befejeztük: semmi sem gátolja az országot, hogy — nem mondom — megállítsa a beruházásokat, mert ezt. sohasem tanácsolnám; de hogy igenis pihenőt tartson, hogy időt adjon magamagának arra, hogy elérje önmagát. Hogy eléri, erre néhány tényt akarok fölemlíteni. A pénzügyi bizottság tisztelt előadója elősorolta, hogy mennyi pénz folyt be kölcsönök utján, nem bánom, számítsuk normális értékben; azt sem bánom, ha egészen számítjuk az 54 milliós kölcsönt is, de hagyjuk el a nyereménykölcsönt, mint máshová tartozót. — 54 millió, azután 30 millió írt; ezentúl a gömöri vasútra kerckszániban 6 millió, ez 90 millió és azonfelül még a 85 milliós vasúti kölcsön: ez összesen 175 millió forintot tesz, normaliter számitva a kölcsönöket. Ennek ellenében mink van ma? Megemlítem, hogy ebből 30 milliót fizetünk subventióképen, ezért van közel 400 mfdnyi subventiouált vasutunk. Tehát, marad még 145 millió. Hát ezért mink van? Ezért van annyi vasutunk készen, aminek költségvetés szerinti tiszta bevételei mutatnak három milliónál valamivel többet, ez megfelel, miután nominálissal dolgozunk, 60 — 65 millió kölcsönnek, tehát hiányzik még 80—85 millió. Én csak az erdészetet veszem fel és a gazdászatot, amely körülbelől 4 millióval hoz többet, mint hozott előbb. Gondolja-e a tisztelt ház, hogyha azokat a vasutakat nem építettük volna. a garantiákat nem adtuk volna és befektetéseket nem tettünk volna: az erdők és birtokok e 4 millióval többet jövedelmeznének? Ez a többlet, meg vagyok róla győződve, nem állott volna be; tehát már ez a 4 millió többlet meghozza a 80 milliónak kamatját; de ez kis mértékkel való mérés. Én a legjobb meggyőződésem szerint mondom, hogyha bevégezzük a sok, már elkezdett építkezést: nagy ideje, hogy szünetet tartsunk, hogy az ország magát kipihenje. Az erőfeszítés után szükséges azt
