Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-67

.110 67. országos ülés január 18. 1873. Egyébiránt a dolog természetében van, hogy ezen teher évről-évre nagyobbodni fog, a mint a hi­vatalnoki kar idősebb lesz és inkább igénybe fogja venni nyugdíjaztatási jogát. Hogy ez mily mérvű lehet: erre nézve némi kulcsot kívánok adni az ál­tal, hogy kiemelem, miszerint míg nálunk pl. 147 2 mil­lió írtra megy azon fizetések összege, melyekkel nyugdijképesitvény van egybekapcsolva s mi ez­után adunk 3,100.000 frtnyi nyugdijat, a mi kö­rülbelül 21%-ot tesz, addig Ausztriában 30 millió írtra megy azon fizetések összege, melyek után el­látás jár s ott 12 millióra megy a nyugdijak ösz­szege, a mi 40°/ 0-ot tesz. Miért? mert ott a hiva­talnoki kar régi, míg minálunk uj. Ennek tudatá­ban kötelességemnek tartottam gondoskodni arról, nem lehetne-e azon fokozatos emelkedésnek elejét venni. E tekintetben nálam már hosszasabb idő óta tanulmányok is folynak, melyek annak valószínű­ségét mutatják, hogy ha nem is egészen, de meg­közelítőleg meg lehetne tartani ezen nyugdíjazást a a mostani színvonalon t. i. 24—25 százalékkal. Ezen meg lehetne maradni az esetre, ha azt a rend­szert létesítjük, mely a nagy vasúti üzleteknél stb. van. Ezen megtakarítás másfelül annyiban is ked­vező lenne, mert a nélkül eszközöltethetnék, hogy a jogosítottak legkisebb rövidséget szenvednének. Megtakarítás eszközöltethetnék ez utón azért, inert a kezelés és bírálat sokkal illetékesebb volna, ha magok az érdekelt társak, kik az egyént ismerik, bírál­ják meg a nyugdíj igényt, mint bármely gondos ministe­rium, mely az illetőket nem ismervén, csak azon orvosi és más bizonyítványok után indulhat, melyeket az egye­sek munkaképtelenségükről magoknak kiállíttatnak. Végre az államadósságoknál mutatkozik kü­lömbözet, mint azt a pénzügyi bizottság tisztelt előadója is kiemelte, és pedig 7,700.000 írttal. Vajon honnan jön ez? Onnan jön, hogy a föld­tehermentesítésnél kiutaltatott 1868—1873-ig 27 millió, ennek kamatja egy millió négyszázezer fo­rinton túlmegy azonkívül, hogy a törlesztés is fo­kozódik és ma 883 ezer írttal magasabb mint volt 1868-ban. Ez nem uj teher, ez a teher megvolt az országban már régen; de utalványozva nem volt, most pedig számszerű kifejezést nyert. Továbbá onnan jön, hogy fölvettük a vasúti köl­csönt és a 30 millióst. Mindezek folytán a teher­többlet tenne 8.547,000 frtot és az ezüst beszerzés költségével — 10 százalékkal számítván azt — 9,400.000 frtot, Miért mégis csak 7,700.000 frt a többlet: ennek oka az, mert a mint kiutaltunk ez idő szerint 27,000.000 frtot a földteher mentesíté­sére, ugy törlesztettünk is abból egy igen tetemes összeget 18 milliót; egy további okot képez az ezüst-agio alább szállása, a mivel az ezüstben fize­tendő nagy kamatok beszerzési költségei apadtak Engedje meg a t. ház, hogy e pontnál alkalmat és szabadságot vegyek magamnak, azon reményem kifejezésére, melyet táplálok az iránt, hogy a bank­kérdésnek hitem szerint már aránylag rövid Idő alatt bekövetkező megoldása folytán, ezen tehernek a jövőben mindinkább kisebbítésére, elvégre tel­jes" elenyésztetésére nyílik mód és alkalom hatni, az által, hogy a valuta helyreállítását egyelőre előké­szítjük, és utóbb eszközöljük. Mellesleg legyen szabad kérnem azon tisztelt képviselő urakat, a kik arra vonatkozólag kérdése­ket intéztek a múlt héten hozzám, (Hall/juh) pár napi türelemmel lenni, mig én kérdéseikre köteles­ségszerüleg a választ megadhatom. így állunk, tisztelt ház. azon emelkedésekkel, melyek zömét képezik azoknak, melyek a mintegy 60 millió frt különbözetet okozzák. Én azt gondolom, mindezek oly tények, oly dolgok, hogy ha ma újra elébünk kerülnek : mi újra nem tagadhatnék meg az emelést, tekintve kivált, hogy a bevételek azzal lé­pést tartanak. A hol némi lehetőség forog fön a közszolgálat csorbítása nélkül reducálni a kiadáso­kat és pedig annál inkább, minél iskolázottabbá lesz a magyar tiszti és hivatalnoki kar: ott a kor­mány nemcsak kötelességének, de kedves köteles­ségének fogja ismerni azt a leggondosabb tanulmá­nyozás után a lehető legrövidebb idő alatt eszköz­lésbe is venni. Nagy reményem, nagy összegekre való kilátá­som — megvallom —- nekem nincsen; mert a mit a tisztikar létszámának apasztásával meg lehet ta­karítani, azt az idők folytán elengedhetlenné váló fizetési javitmányok föl fogják emészteni. Most beszámolván a rendes kezeléssel, kimu­tatván, hogy itt a 26 millió magasabb deficit he­lyett 4 éven által több mint 20 millió többlet ál­lott be, s hogy itt a baj fészke nincsen : menjünk át a rendkívülire. A rendkívüli bevételek előirányozva voltak 1868-ra 34 millióval, 1869-re 25 millióval, 1 870-re 36 millióval, 1871-re 42, 1872-re 12 és 1873-ra újra 12 millióval. Nagyon feltűnő már a számok külömbözete is, mert 34-ről 25-re esik s 25-ről 36-ra majd 42-re emelkedik, hogy újra 12 millióra essék. Magok ezen számok felhívják minden gondol­kodó embernek figyelmét, hogy itten valami különös oknak kell lenni. Keressük tehát ezen okot. A pénzügyi bizottság igen tisztelt előadója már rámutatott azon évekre, a melyekben oly nagy előirányzatra már kész kölcsönök voltak rendelke­zésünkre s mondhattuk: fedezet pl. a vasúti kölcsön­ből ennyi, meg másból ennyi. Más években később az előirányzás után kellett kölcsönt venni. Miután t. i. láttuk, hogy hiány van, kimondtuk : tehát ve­gyünk föl kölcsönt ennyit meg ennyit. Ha kiválasztjuk az előirányzatból azon tétele­ket, a melyek vagy készletből, például a közös ac-

Next

/
Oldalképek
Tartalom