Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-67
67. országos ülés január 18. 1873. 09 számadásokban, 2,140.000 frt erejéig. Tehát 4 éven keresztül előirányoztatott mintegy 26 millió rendes hiány, s a rendes kiadások és bevételek eredménye, a 4 év eredményeit összevéve az, hogy, 20,700.000 frt rendes fölösleg mutatkozott. Kétségkívül igaz, hogy ezen pénztári eredmények nagyon kedvezők; de a rendkívüli előirányzatok, és igy a zárszámadások rendkívüli része ezen jó és kedvező eredményeket teljesen fölemésztették. Mert az összes kezelést véve föl, 1868-ban 15 millió 589.000 frt fölösleg maradt a pénztárban; 1869-ben e fölösleg 5,349.000 frtot tett ki, tehát a 2 évben 20,800.000 frtot 1870 és 7l-re a deficit az első évben 16,800.000 frtot tett ki, a pénztárban 1,252.000 frt maradt 1871-ben. A két utolsó évben tehát 18 millió volt a pénztári deficit, a két első esztendőben 20 millió volt a fölösleg; eszerint maradna a 4 év kezelésének eeedményeként 2 millió 700.000 frtnyi fölösleg. Ezek tisztán pénztári eredmények. Ha azonban vizsgáljuk azon tényezőket, melyek ezen pénztári eredményt előidézték, nem áll korántsem oly kedvezően a helyzet, mint azt ezen számok első tekintetre mutatják. Mert ezek pénztári deficitek, pénztári fölöslegek, és ha nem vizsgáljuk, hogy azok némely része mikép nyert fedezést, a bevételek némely ágazata miből állott, igen bajos lenne magunkat tájékozni. Következtetéseket levonni e nélkül épen nem lehet. Ha e vizsgálatot teljesítjük, akkor eredményeként azt fogjuk látni, hogy a két utolsó esztendőt véve föl például, mely 18 milliónyi hiányt mutat e hiány sajátlag sokkal nagyobb; mert e két esztendőben pénztári maradványok emésztettek föl 18 millió erejéig; ezenkívül a két esztendőben befolyt elő nem irányzott tőkékből: az ínséges kölcsönből 7 millió és egynéhány százezer; sőt e két esztendőben 11 millió 7 és egynéhány ezer forint függő adósság maradt főn, mely terheli az államot. Ezen tényezőket számbavéve, a két utolsó esztendő pénztári eredménye 36 millió deficitet tenne. Visszamenve a két első évre. 1868. és 69-re, ott is meg kell jegyeznem, hogy 1868 és 69-re, igaz, hogy 20 milliónyi pénztári fölösleg mutatkozott; ha azonban számításba veszszük az előirányzaton kivid befolyt 7 milliónyi tőkét, és számításba veszszük azt, hogy 1868-ban a bevételek közt sok oly tétel fordul elő, amely határozottan az 1867-diki pótkezelésnek eredménye; és igy az 1868. évi zárszámadás sok tételeiben 2 évnek eredményét tartalmazza, ha mindezeket számításba veszszük: e két évnek eredményei korántsem állanak o!y kedvezően előttünk, mint azt a pénztári mérlegek első tekintetre mutatják. Ha ezen emiitett összegek be nem folytak volna, a 4 év kezelése együtt véve 1868—1871. évig ugy állana, hogy 23 millió és egynéhány százezer frt pénztári deficittel zárták volna be azon évek számadásait. Ki kell azonban emelnem azt, hogy a rendes kezelés az emiitett négy éven át fölösleget mutat föl. Négy 4 éven át több mint 26 millió hiány irányoztatott elő a rendes előirányzatokban és mi lett az eredmény: 20,700.000 frt fölösleg', melyet a rendkívülieknél előfordult hiányok emésztettek föl. Meg kell azónbanj egyeznem azt is, hogy voltak némely positiók az előirányzatokban, amelyek nem folytak be, és amelyek tekintetbe veendők akkor, ha a zárszámadások eredményeit az előirányzatok eredményeivel összehasonlítani akarjuk; a közös activákból voltak föivéve nagyobb összegek évről-évre, melyek azon két évre, melyről szó van, 7 milliónál többet tesznek ki. Ezenkívül ingó és ingatlan vagyon értékesítéséből sokkal több volt előirányozva, mint amennyi befolyt. Ha ezeket tekintetbe veszszük kétségkívül a javulás az előirányzathoz képest nagy, de ha nagyis a javulás az előirányzathoz képest, nem szabad szemet hunynunk az igazság előtt, nem szabad felejtenünk, hogy a javulás az előirányzathoz képest leginkább annak tulajdonitható, hogy az előirányzatok nagyon alacsonyan voltak tartva, s az emelkedés a bevételek befolyásánál 1867-ről 1868. és 1869-re aránytalanul nagy és nemcsak onnét ered, hogy az előirányzatok csekélyek voltak; hanem onnét is származik, hogy rendkívüli bevételekből és készletből sok használtatott föl. Ha ezt figyelembe veszszük, és nem hagyjuk tekinteten kívül azt sem, hogy, mint mondám, a négy évi zárszámadásokban vannak az ötödiknek, az 1867kinek is, bizonyos bevételei és mégis a pénztári deficit 2 3,000.000 frtot tesz, kétségtelen, hogy a helyzet nem mutatkozik oly kedvezőnek, mint azt a pénztári mérlegek mutatják. Hogy deficit egyátalában előállott, azon nincs mit csodálkozni, mert nagy hiányokat irányoztunk elő négy éven át. De azért mégis baj, hogy azon hiányok bekövetkeztek. Ámbár egyet még, tisztelt ház, meg kell jegyeznem, és ez az, hogy 1870-b rendes kiadások közé volt foglalva egy oly positió, amely absolute nem tartozik a rendes kiadások közé, nem tartozhatik oda az európai akkori események folytán beállott hadi készülődések költsége, amelyből 7,342.000 frínál több esett. Ugyanazon évet, ha nem is a rendes kiadások közt, terhelte azon 5,000.000 frt is, melyet 1870-ben a honvédség fölszerelésére a törvényhozás megszavazott. Az 1870. évet, s ez tehát, a mely magában véve mostoha év volt, egy rendkívüli 12,342.000 frtra rugó kiadási tétel terhelte, melyet ha tekintetbe veszünk, azon hiány, melyet épen ezen év okozott, minden esetre súlyosságából és jelentőségéből veszt, A pénztári hiányok igy állanak; a pénztári resultátumok ezeket mutatják. De ezek nem képeznek egyedüli mérvadó szempontot a zárszámadások megítélésénél. A jövedelmi mérlegek is nagyfontosságú tanulságot szolgáltatnak. Ezen jövedelmi mérlegek, 13*
