Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-40

74 40. országos ülés november 20. 1872. valahányszor a város hozzá fordult, visszautasítani azon okból, hogy a törvény igy parancsolja, és ezen csakis törvényhozási utón lehet segíteni. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden fel­hívjam a t. ház figyelmét ezen tárgyra. Méltóztas­sanak meggondolni Pestváros helyzetét e kérdés­ben. Pestvárosa maga sem tudja, hogyan jut azon nagy kitüntetéshez, hogy körülbelől 90 ezer frtra rugó kiadás mellett kénytelen egy 100 tag­ból álló adóbehajtási hivatalt tartani, ezen hivatalt azon utasításokhoz képest, melyeket a magas pénz­ügj'ministeriunitól nyer, berendezni és a saját költ­ségén behajtott adót az államnak beszolgáltatni. Azt fogják felelni, hogy a kisebb városokban a vidéken is, a városi és megyei közegek segédkezet tartoznak nyújtani az adók behajtásában. Ez igaz; de mél­tóztassanak meggondolni a véghetetlen nagy kü­lönbséget, mely a két dolog közt létezik. A vidé­ken van adóhivatal; ez számítja ki az adót, ez gon­doskodik a behajtásról és a közigazgatási közegeknek csakis segédkezését veheti igénybe; holott Pest vá­rosában a dolog egészen máskép áll. Itt van egy óriási adószámviteli hivatal; a kivetés körül kizáró­lag a város közegei járnak el, a behajtásnál pedig szintén egy 30—40 egyénből álló, városi pénzen fizetett hivatal teljesíti a teendőket. Hogy hol van itt az egyenlőség és az igazság : azt valóban nem tudom felfogni. Hogy a két eljárás nem egyenlő, azt megmutatja maga a törvény, mert az 1868-ik évi törvény szükségesnek látta külön §-ban mon­dani meg, hogy a főváros tartozik behajtani az adót; holott ugyanazon törvényben az egész országra vonatkozólag más rendelkezés van. Nem tagadom, hogy az ország sok áldozatot hozott a főváros részére. A főváros ezt elismeri és reményiem, hogy a főváros iparkodni fog ezen ál­dozatoknak megfelelőleg fejleszteni községi életét. De ne méltóztassanak elfelejteni azt, hogy a fővá­ros is igen-igen sokat áldozott az országért. (Zaj.) Nem tudom, hogy ha a pénzáldozatokat összeszá­mítjuk : nem fog-e kitűnni, hogy a főváros sokkal többet áldozott az országért, mint az ország a fő­városért. (Élénk ellenmondás és derültség.) El voltam rá készülve, hogy felszólalásom nem fog kedvező fogadtatásban részesülni; de mert e tárgygyal foglalkoztam, és mert a t. háznak egy­szer számokban elő terjesztettem azon áldozatokat, melyeket 10 év óta spontán hazafias szellemből kiin­dulva, a főváros az országnak hozott, ez áldozatok felemlitését, — melyeket a t. ház bizonyosan el fog ismerni, — nem tartom hibának. A főváros pénz­ügyi helyzetéről van szó. A fővárosnak óriási mérv­ben kell még nagyobb befektetésekre pénzt min­den áron előteremtenie. Múlt évben nagy deficittel küzdött, ez évben szintén hihetőleg küzdeni fog, leg­inkább azért, mert a t. kormány szives ígéreteit Pest város követelései irányában nem teljesítette. Itt van a rendőrségi ügy, hol Pest városának százezrekre menő követelései vannak az állammal szemben. A minis­ter ur megígérte a visszatérítést, azonban nem esz­közli, hogy az ügy a törvényhozás, mint egyedül illetékes fórum elé kerüljön. Vannak Pest városának más oly követelési ágai is, melyek a kormánynyal szemben fenállanak, s melyekhez évek óta nem bir jutni; és most mégis nagyobb terheket rónak Pest városára, mint azt az igazság, méltányosság s átalában a főváros érdekei megengedik. Bocsássanak meg, hogy nézetemet e tárgyban kifejtettem, igazságos dolog, hogy e terhekben az ország is részesüljön, és azért kérem, hogy a köz­vélemény értelmében a határozati javaslatot elfo­gadni méltóztassék. Tóth Vilmos belügyminister s A tisztelt képviselő urnák azon megjegyzésére, hogy a ministerek megigérték a rendőrségi költségek meg­térítését: bátor vagyok azon megjegyzést tenni, hogy én részemről ezt soha meg nem ígértem, hanem igenis ígértem azt, hogy ha a kérdés a törvényho­zás elé kerül, — hová tulaj donkép en tartozik, mert hiszen a ministernek nincs is jogában e tárgyban önállóan intézkedni, hanem budgetjébe kellene ezen költséget felvenni és a budgetet a ház szavazza meg, — tehát mondom. ígértem azt, hogy ha ez ügy a törvényhozás elé fog kerülni, Pest város mél­tányos követelését támogatni fogom. Mi magát a kérdést illeti, én azt principialis kérdésnek tartom s részemről azt óhajtom, hogy mi­nélelőbb mindenütt maguk a törvényhatóságok ve­gyék át az adó-ügy kezelését, (Átalános helyeslés.) s ezáltal is az államgépezet egyszerüsittessék. Mi­kor ily törvény van hozva, mely épen kitűzi, hogy Pesten az adóbehajtást maga a municipium kezelje: én részemről nem tartom czélszerünek, hogy épen a fővárosnál kezdjük meg az elv lerombolását. Én igen óhajtom, mondom, hogy a municipiumok mi­előbb maguk kezeljék az adó-ügyet, s épen azért nem fogadhatom el a külön véleményt. (Helyeslés.) Paczolay .János: Tisztelt ház! Mind­addig, míg az adóreformok iránti törvények nem fognak elkészülni, én a 3-ik osztály külön vélemé­nyét nem tartom elfogadhatónak; nem: azért, mert az ország minden egyes községének kötelessége saját költségén az adót beszedni. Ha tehát az ország minden egyes községe sa­ját költségén szedi be adóját, sőt minden egyes község a netalán elveszett, vagy elrablott adóért felelős: nem látom át, mért kelljen egyedül Pestet ezen kötelezettség alól felmentem. Ami igazságos az ország összes lakosságára: kérdést nem szenved, hogy igazságosnak kell lennie Pestre nézve is, és Pest azt nem követelheti, hogy mentessék föl

Next

/
Oldalképek
Tartalom