Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-57

ZG2 57. országos ülés december 18. 1872. gát arra, hogy személyes kérdésbeni nyilatkozatom alkalmával megvonja tőlem a szót: ám tegye ezt saját felelősségére, de elnök urnák ezen jogát el nem ismerem. (Nagy zaj és izgalom jobb felől és fölkiáltások: Az elnök jogait el kell ismernie!) Elnök: Méltóztassék a tisztelt ház nyilatkozni: vajon megvonhatom-e a szóló úrtól a szót? (Zaj.) Madarász József: A házszabályokra hivatkozva, kérek szót. A házszabályok 133. §-a következőképen szól: .Egyedül az elnöknek van joga a szólót, még pedig beszéde megakasztásával is, rendre utasítani; s ha a rendreutasiíás azon egy előadásban már két izben megtörtént, a szónok előadván mentségét, a ház az elnök kérdésére a fönforgó tárgyban elvonhatja tőle a szót, s a körülményekhez képest jegyzőkönyvi megrovást is határozhat." (Fölkiáltások: Megtörtént! Az elnök kétszer is intette!) Az lehet önök véleménye, hogy megtörtént: ép oly jogos a mi véleményünk, hogy ez nem történt. Azt megfogja mutatni a ház Naplója, amelyben benne lesz-e az elnök nyilatkozata, hogy: „én Csanády Sándor képviselő urat rendre utasítottam", mert enélkül nincs rendreutasiíás. Tovább megyek és azt mondom, hogy ha a rendreutasiíás ugyanazon egy előadásban már két izben megtörténi: akkor igenis szónok előadja mentségét és a ház az elnök kérdésére a fönforgó tárgyra megvonhatja tőle a szót. Én tehát a tiszteli házat arra kérem, méltóztassék meggondolni, hogy Csanády képviselőtársam most személyes támadás ellen kért szót, miután az mondatott nekie : se országa, se nemzete. Nem íudom.. (Zaj és fölkiáltások: ő czáfolalokba bocsátkozott.) Engedelmet kérek, az elnök fölszólítja a házat, mert az elnök mindig a többség eszköze, ha kétszer a maga rendjén rendre utasította a szónokot és ha fölhívta, hogy adja elő mentségét. (Zaj és felkiáltások jobb felől: ő erőszakolta fölszőlalását! Halljuk! Zaj.) ' Legyenek önök méltányosak. Isten mentsen meg, hogy*. . . . (Szónok szavait a, növekedő zaj miatt nem lehet hallani.) de én azt hiszem, hogy egymás iránti (Halljuk! Zaj.) és a személyes megtámadás azon fokával szemben egymás iránt kiméleítel tartozunk lenni. Kérem az elnök urat, hogyha kétszer rendre utasitotía a szónokoí, legyen szíves megadni neki a házszabályok értelmében azon jogot, hogy mentségét előadhassa, és csak aztán.... (Zaj.) Elnök: Tisztelt ház! (Halljuk!) Mielőtt Madarász tisztelt képviselő ur szavaira felelnék, legyen szabad még egyszer fölolvasnom a házszabályok 133. §-át, mely igy szol: .Egyedül az elnöknek van joga a szólót, még pedig beszéde megszakasztásával is rendre utasítani; s ha a readreutasitás azou egyelőadásban már két izben megtörtént, a szónok előadván mentségét, a ház az elnök kérdésére a fönforgó tárgyban elvonhatja tőle a szót, s a körülményekhez képest jegyzőkönyvi megrovást is határozhat." Tisztelt ház! Az igaz, én a rendreutasitással nem éltem a képviselő ur irányában, nem éltem azért, mert kifejezéseiben oly sértő valamit, ami rendreutasitást vonna maga után, nem találtam, hanem igenis két izben figyelmeztettem a képviselő urat arra, hogy miután őmaga monda, hogy félremagyarázott szavainak értelmezése végett kíván csak fölszólalni: szorítkozzék erre. Két izben fölszólítottam őt, és ő nem engedett fölszólitásonmak, hanem kiíerjeszkedeít egy terjedelmes válaszra, melyet a központi bizottság előadójának akart adni. Tehát nem azon czimen szólt, melyen őt a szó, a házszabályok értelmében, megillette, (ügy van! Ugy van!) Ennélfogva, ugy hiszem, hogy rendreutasiíás nélkül is helyén volt azon fölszólitás, melyet a házhoz intéztem, (Helyeslés jobb felől.) hogy miután a szónok nem azon jogczimen szól, melyen őt a szó a házszabályok értelmében megilleti, maga a ház nyilatkozzék aziránt: megkívánj a-e a szónokoí hallgatni? (Helyeslés jobb felől.) Ha a tisztelt ház megakarja őt hallgatni: én szívesen belenvugszom. (Halljuk!) Péchy Tamás: Tisztelt ház! Ha méltóztatik a szónok urat tovább kihallgatni: akkor elállók a szótól. (Fölkiáltások jobb felöl: Kihallgatjuk !) Csanády Sándor: Kérdem én (Zajos nevetés a jobb oldalon.) a tisztelt háztól, vajon ei lehet-e rólam jogosan mondani, hogy sem hazám, sem országom, rólam, ki képviselői, működésem egész ideje alatt a nép anyagi és szellemi előhaladására, czélzó ösvényen működtem; (Zaj.) el lehet-e azt mondani rólam, aki a mai napig is épen azon alapon állok, a melyen álltak önök az 1861-iki országgyűlés alatt. (Zaj a jobb oldalon.) Igenis az 1861-iki második fölírat alapján, uraim, és ha nekem azért, mert kimondotí elveimhez és az 1861. második föliratban kimondott elvekhez hű maradtam, ezért nekem sem hazáin, sem országom nincs: akkor önök, uraim, multjokat illetőleg, maguk fölött törtek pálczát. Igenis, uraim, önök azok, kikről elmondhatni, hogy muítjokhoz következetlenek. (Jobb felől zaj.) Nem akarván további súrlódást előidézni, szabadjon fölkérni a képviselőházat arra, miszerint jelenlegi íÖJszólalásomat ne akarja másnak magyarázni, mint saját személyem iránt teljesített kötelességemnek. (Jobb felől ellenmondások.) Elnök: Az átalános tárgyalás be levén fejezve: fölszólít >m a képviselő urakat, kik a magyar sorhadi csapatokhoz és a hadi tengerészeihez I87ádik évben kiállítandó ujo.icz és póttartJéki jutáié-