Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-57

57. országos ülés december 18. 1872. 359 Midőn nekem szerencsém volt a honvédelmi ministeriumban szolgálni, lehetetlen volt, hogy ezen hiány figyelmemet kikerülje és én ismételve tettem e tekintetben javaslatot a ininisternek és ma tényként állithatom azt, hogy befejeztetett az uj beosztás, nevezetesen olykép, hogy ugy a honvédkerületek, honvéd zászlóalj járatok, valamint a hadkiegészítő kerületek ezred és sorozó járásonként összhangzásba hozattak az ország politikai felosztásával. (Helyeslés.) Ezen egész felosztás közöltetett ugy a hadügyministerrel, mint a honvédelmi ministerrel és reménylem, hogy ennek alapján legnagyobb részben jövőre elhárítva lesznek azon aránytalanságok és visszáságok, melyeket a t. képviselő ur felhozott. Felmerülhetnek ezen kivül, t. ház, igen sok más aránytalanságok és helytelenségek; de hogy azoknak orvoslása végett külön törvényhozási intézkedés történjék: bocsánatot kérek, azt szükségesnek nem tartom; hanem igenis hiszem, hogy a honvédelmi minister támaszkodva a törvényre, mind ezen bajokon a végrehajtás körében segíteni fog. Egyébiránt igen helyesnek tartanám, ha méltóztatnának a honvédelmi ministernek ideérkeztét bevárni, mielőbb ezen határozati javaslat tárgyalás alá vétetnék, hogy neki is alkalma legyen e tárgyban nyilatkozni. (Helyeslés jobb felöl.) Madarász József: T. ház! Csanády képviselőtársam előadá azon álláspontot, melyen ő képviselőtársainkkal itt, és én is a véderőnek törvénynyé alkotása óta állunk. Mi már e védtörvény meghozatala alkalmával kifejeztük azon véleményünket, hogy a hazát mi sem kivánj uk védelem nélkül hagyni; azonban én legalább, akkor is azon véleményben voltam és most is vagyok, hogy azon átalános katonai kötelezettség, mely akkor meghozatott, igazságtalan az ország lakosaira nézve, azért nem is fogadtuk azt el. Hazánk védelmére igazságosnak állítottuk és ás állítom én ma is az átalános polgári honvédelmi kötelezettség behozatalát ; de azon átalános katonakötelezettséget, mely a közösügyek alapján nem egyedül Magyarországot köteles védeni, hanem egyúttal az osztrák birodalmat is : azt nem tartottuk és nem tartom én ma sem hazáin megmentésére •elégségesnek, sőt nem tehetek róla, meggyőződésem .az, hogy ez lehet alapja hazám meg nem védhetésének is. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) És mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy ha a haza csak magát volna köteles védeni, a maga honvédelmi erejére .adná pénzét, meg volna mentve a támadásoktól, és .százszorta képesebb volna megvédeni magát, mint együttesen az osztrákokkal. És mert e meggyőződésben vagyunk: azért óhajtjuk mi előbb-utóbb azon közösügyes osztrák védkötelezettségi egyezés megszüntetését, mert az által hazánk védelmét hiszszük biztosithatni, hazánk Magyarország és nem az osztrák-magyar birodalom érdekét. Kijelentem nyiltan, igen, mert én azt hiszem, hogy egy oly állam föntartására — mit önök ié, ha a történelem logikáját figj'elembe venuék, — lehetetlennek tartanak, hogy az sokáig fenálljon : akkor erre önök is a haza pénzét és vérét kímélet nélkül adják oda. Én meg vagyok győződve, meg fogja mutatni a következés, mert ez nem jóslat, hanem a történelem logikája, hogy miként Olaszországba bekebeleztettek mindazon tartományok, melyek olasz nemzetiségűek voltak, és rokonszenveztek az olasz állammal : ugy az osztrák birodalom német tartományai, még ha az osztrák németek nem akarnák is, előbb-utóbb a nagy német államba fognak olvadni. (Igaz, igazi a szélsőbal oldalon.) Azért tehát Magyarországnak minden csöpp vérét és fillérét előre oda kell összpontosítania, hogy azután, ez bekövetkezvén, legalább Magyarországot, hazánkat, tegyük oly helyzetbe, mely azon esetben is önálló, független hatalmas állam lehessen. Ezen átmeneti korszak az, mit Csanády képviselőtársam jelzett, addig mig ez be nem következik, a fejedelem ugyanazonossága tart össze; a beolvadás bekövetkeztével lenne meg az, mit én óhajtok, önálló független Magyarország. És mert mi, legalább én, igy vagyok meggyőződve, és mert lelkem mélyéből hazám szellemi és anyagi kifejlése érdekéből kívánom, hogy ezen perez minél előbb valósággá legyen, mint mindenkor megtagadtuk azon ujonezozást, azon katona-állitást, melyet nem hazáin védelmére, hanem hazánk megrontására hinnénk a közösügyes kormány kezébe adni: ugy megtagadjuk azt most is. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Kiss János: Tisztelt ház! Az 1870-dik évi ujonczjutalék megajánlása tárgyában a képviselőház előtt tárgyalás alatt levő törvényjavaslat átalános tárgyalásánál kívánom kifejezni azon érzelmeket, amelyeket választóim kebeléből hoztam magammal ide mint meghatalmazottjuk és képviselőjük. Meg lehet arról győződve, tisztelt ház, hogy az 1867-ben kötött átkos szerződés támogatására {jobb felől mozgás) a magyar haza népe: a magyar nemzet soha sem fog önként nyújtani segédkezet, daczára annak, hogy azon szerencsétlen szerződés tatarozására a képviselőház többsége öt éven át mindent fölhasznált arra nézve, hogy Austriának nagy hatalmi állását támogassa; azonban csak annyira mehet a körülményeknél fogva a többség, amenynyire azt a történelem és a jelen viszonyok megengedik. El kell készülve lenni a magyar nemzetnek arra, hogy a beállható válság napjain önmagát védelmezze, nem pedig azt, kivel egy czélja nem lehet és nem lehetett soha; mert Austria lakosai min-