Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-57
57. országos ülés december 18. 1872. 357 Pulszky Ágost előadó: Tisztelt ház A központi bizottság ezen törvényjavaslatot, mely szórói-szóra egyezik az 18 7 %i-iki első törvényczikkelylyel : elfogadta és azt a tisztelt háznak elfogadás végett ajánlja. Várady Gábor : Tisztelt ház! Nem szándékom vitát kelteni ezen törvényjavaslat átalános tárgyalásánál, miután ezen törvényjavaslatot magam és elvbarátaim nevében is átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadni kész vagyok. Csupán azért szólalok fel, tisztelt ház, és pedig igen röviden, mert szükségesnek látom, hogy részünkről ismételve jelezzük azon álláspontot, melyet ezen törvényjavaslattal szemben elfoglalunk. Ezen álláspont ugyanaz, melyet elfoglaltunk, midőn az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat ily alakban először került a ház elé és a melyet azon idő óta következetesen megtartottunk. És ezen álláspont nem más, tisztelt ház, mint hogy mi elkeriilhetlenül szükségesnek találtuk és találjuk, hogy az ujonczok a védtörvény hiányos volta daczára megajánltassanak, megszavaztassanak ; de valahányszor azt tettük, mindig csak a magyar hadsereg részére szavaztuk meg az ujonczokat, s jelen alkalommal is csak a magyar hadsereg számára kívánjuk azokat megszavazni. Lehetne ezen alkalmat felhasználnom, tisztelt ház, arra, hogy kijelöljem, legalább fő vonásokban, a védtörvény hiányait, a melyekre már azon törvényjavaslat tárgyalásakor rámutattunk, s melyek a gyakorlati életben azóta élesebben kidomborodtak. Lehetne például különösen kiemelnem, liQgy a német nyelv kérdése a közös hadseregben minő nagy baj és akadály; hogy többet ne említsek, az altisztek kiképzésénél, különösen pedig a tiszti iskolákban, ahol csaknem kizárólag a német nyelv használtatik, azok, kik a nyelvet tökéletesen nem bírják, nem képesek elsajátítani a hadtudományokat. Méltóztatnak tudni, minő nagy várakozással volt az ország az önkéntes-rendszer iránt, mely -elvontan, elméletileg igen czélszerünek mutatkozott. És az országnak ezen méltó várakozása sok tekintetben meghiúsult. Azon egy évben, mely alatt az önkéntesek szolgálnak, alig fordíthatják ifjaink idejöket egyébre, mint a legszükségesebb fegyvergyakorlatok elsajátítására, a manövrirozás begyakorlására ; mert, mint tudjuk, és ezt sajnálattal constatálom, ifjaink nagyobb része aként kerül ki a gymnasiumokból és a felsőbb iskolákból, hogy a német nyelvet tökéletesen nem bírja. Már pedig az altiszti iskolák több ezredben német nyelvűek, a főtiszti és tisztképző iskolák pedig csaknem kizárólag németnyelvüek és ifjaink épen e miatt nem képesek magukat kellőkép kiképezni, eltekintve az idő rövidségétől. Pedig, tisztelt ház, én nem hiszem, Jiogy arra, hogy a magyar ember jó, bátor, vitéz és tudományos katonává képeztessék, a német nyelvnek ösmerete mellőzhetlen kellék volna. (Helyeslés bal felől.) Ehhez hasonló számos hiányra mutathatnék, a mely hiányokat már részben kiemeltünk az illető védtörvényjavaslat tárgyalásánál, és melyeket még jobban kidomborított a gyakorlati élet. Azonban ugy vagyok meggyőződve, hogy a hiányoknak az alkalommali tüzetes kiemelése nem fogna czélra vezetni; mert hiszen ezen nagy bajokon vagy a védtörvény átalános revisiója, vagy egyes novellák által lehetne csak gyökeresen segíteni. A kormány nem ignorálhatja az ország e részbeni hangulatát, nem ignorálhatja a támadt és folyvást támadó alapos panaszokat a felmerült sérelmek iránt és bizonyára meg kell hajolnia azon feladat előtt, hogy ez iránt javaslatokat terjesszen a ház elé, akár novella utján, akár pedig a teljes revisió által. És ha nem hajolna meg a kormány ezen szükség előtt, akkor a kéjtviselőház, az ellenzék bizonyára ismerni fogja ez iránti kötelességét. Most tehát megelégszem annak egyszerű kijelentésével, hogy mi, mint tettük már a múlt években is, ezen törvényjavaslatot átalánosságban részletes vita alapjául elfogadjuk azon feltevéssel, hogy a tisztelt képviselőház a részletes vita alkalmával általam előterjesztendő módositványt elfogadni méltóztatik. És ha ezen módositvány nem fogadtatnék el, akkor mi, mint tettük ezt a múlt években is, az utolsó felolvasáskor ezen törvényjavaslat ellen fogunk szavazni. (Helyeslés bal felől.) Csanády Sándor S Óhajtásaim legfőbbike teljesedett volna, tisztelt ház! ha azon helyzetben lehetnék, hogy a magyar sorhadi csapatok kiegészítésére kért ujonczokat megszavazhatnám ; mert ezen eljárásom csalhatatlan jele lenne annak, hogy a haza a nemzet minden veszedelmének és a bajának kútforrása : az 1867-iki közösügyi egyezmény száműzetett a haza területéről; csalhatatlan jele lenne ezen eljárásom annak, hogy a szolgai állásából kibontatkozott Magyarország visszanyerte állami önállását és függetlenségét, jogosan elfoglalván helyét az európai államok sorában; jele lenne annak, hogy a nemzet véréről és vagyonáról nem rendelkezik idegen hatalom; jele lenne annak, hogy ifjaink nem áldoztathatnak fel idegen érdekekért; jele lenne annak, hogy Magyarország és az örökös tartományok közt nem létezik egyéb semmi viszony, mint amit előállít a fejedelem személyének ugyanazonossága. Miután azonban, t. ház! az általam elmondott helyzetben nem vagyunk mai nap sem, miután elvi következetlenséget bűnnek, véteknek tartanék, elkövetni, nem akarván, nem akarhatván azt, hogy anemzet, a nép ereje idegen érdekekért besoroztatván és a haza területéről kihurczoltatván, a munkás kezek hiányát érezzük a hazában; miután nem akarom, nem akarhatom azt, hogy a nemzetre rótt,
