Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-56
336 56. országos ülés december 17. 1872. hozzá számítva azon 58 millióhoz, amelyet a pénzügyi bizottság netán kölcsön utján fedeztetni kivan. Ezekre nézve nekem, t. ház, azon észrevételem van, hogy először nem tudom, tudtomra legalább nincs, hogy valaha a házban a ministerium által említtetett volna, hogy ezen ekképen a közös pénztárnak úgynevezett készleteiből a magyar pénztárba befolyt összegek Magyarország állami szükségeire elköltettek. Másrészről meg kell még említenem azt is, hogy ezen közös activákat a ministeriumnak anélkül, hogy eziránt a háznak jelentést tett volna, folyóvá tenni, nézetem szerint, joga nem volt s ezt azon egyszerű ténynyel bizonyítom, hogy valahányszor még eddig a közös activákból az ország költségeire valamely kiutalványozás történt: az mindig törvény által, a törvény rendelete következtében történt. Nem akarom még tovább igénybe venni a t. ház becses figyelmét; (Halljuk! Halljuk!) csak azt vagyok bátor még megemlíteni, hogy mindezeket mellőzve, amiket mondottam, a pénzügyministerium hibás eljárásának bebizonyítására elég lesz a következőkre hivatkoznom. Elég hivatkozni pénzügyünk jelen állapotára ; mert lehetetlen volt a pénzügyminister urnák előre nem látni azok után, amik eddig az ő pénzügyi kezelése alatt történtek, hogy pénzügyünk ezen nyomasztó állapota be fog következni, és a pénzügyminister urnák nem volt szabad bevárni azon utolsó időpontot, amelyben a bajon segitni lehet; hanem idejében kellett volna ez iránt a háznál jelentést tennie, hogy a bajon annak idejében segíteni lehessen. (Helyeslés bal felöl.) A pénzügyminister urnák ezzel ellenkező eljárását kíméletes szóval élve — részemről menthetőnek nem tartom. És ez eljárás hátrányát — nézetem szerint — még fokozta az, hogy a bankkérdés tárgyalása pénzügyünknek épen ezen nehéz idejében indíttatott meg, hogy a pénzügyminister most volt kénytelen az osztrák nemzeti bankkal, illetőleg az osztrák kormánynyal a bankügyi kérdésre nézve értekezésbe bocsátkozni. Mi ez értekezésnek eredménye, azt mindnyájan tudjuk. Igen sajnos az, hogy a pénzügyminister ur pénzügyünk ezen nehéz állapotában volt kénytelen ezen egyezkedésbe bocsátkozni, hogy akkor kellett a tárgyalásokat megindítani, midőn épen semmi készlete nem állott készen arra nézve, hogy a bécsi bank torzsalkodásai folytán netalán beadandó pénzválság esetén az ország kereskedelmének segítségére legyen. És ha netalán a bankkérdés nem végeztethetnék be üdvös eredménynyel azon pressio folytán, mely alatt az ország ezen kérdés elintézetlen volta miatt állott ez: — ugy hiszem — Kerkapoly pénzügyministerségének mindig keserű emlékét fogja a nemzet szivébe visszaidézni. (Igazi hal felől.) Nem folytatom azonban tovább, tisztelt ház ezen észrevételeket, amelyeket csak annak bebizonyitására kívántam a t. ház elé terjeszteni, hogy pénzügyünknek jelen nyomasztó állapota csakugyan nagyrészben a ministerium eljárásának tulaj donitható. Ezek után talán nem kell már indokolnom azt, hogy nincs bizalmam a t. ministerium pénzügyi eljárása iránt, és ha csak egyenesen ezen szempontból kellene szavazatomat adni: lehetetlen volna a t. ház asztalán fekvő javaslatnak elfogadását ajánlanom. Van azonban a kérdésnek más oldala is. Világosan kifejtette tegnap Tisza Kálmán t. barátom ? hogy itt nem bizalmi kérdésről van szó, hanem sző van az ország hitelének kérdéséről. Hogy akkor hozatott fel a bizalmi kérdés, midőn az úgynevezett indemnity-törvényről volt szó^: azt igenis értem;. az indemnity-törvény azonban már meghozatván, ezzel a ministerium nemcsak arra hatalmaztatott fel, hogy kezelje az államértékeit, hanem köteleztetett egyszersmind arra is, hogy teljesítse mindazon kötelezettségeket, amelyeket az ország pénztárára a törvény rótt. Az, hogy miként kezeltetett az állam pénzügyi kérdése : a magyar állam kérdése az országgyűlés és a ministeriiun között. E kérdés az állam hitelezőit és azokat, akiknek joguk van az állam pénztára ellenében követeléseket formálni, nem illetheti ; azoknak követelései mindenesetre kifizetendők. A leszámolás napja azonban a ministerium és az országgyűlés között, nézetem szerint, nem ma van; az be fog következni a költségvetés rendes tárgyalása alkalmával: mert akkor már a t. ház minden tagjának kezében lesz a pénzügyi bizottság minden jelentése, akkor már a tisztelt ház minden tagjának kezében lesz az összes költségvetés. Akkor lesz ideje és helye annak, hogy a ministerium eljárása a múltban és szándékai a jövőre nézve tüzetesen megbiráltassanak. Én részemről, t. ház, nem akarok lemondani a jogról, hogy a múltra nézve a ministeriummal leszámoljon az országgyűlés; fön akarom ezen jogot tartani és meg vagyok győződve, hogy a t. ház maga is, maga a többség is fön akarja e jogot tartani, s azért egyátalában nem látok semmi akadályt arra nézve, hogy elfogadtassák azon határozati javaslat, melyet Tisza Kálmán t. barátom beadott. Ennélfogva én is ugyanazon értelemben, mint ő nyilatkozott, kérem a t. házat, méltóztassék azon határozati javaslatot helyeselni, egyszersmind mindazonáltal a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Hosszas élénk tetszésnyilvánítások a bal oldalon.) Pulszky Ferencz! Tisztelt ház! (Halljuk !) A velenczei köztársaságban igen sok ügy nyilvánosan tárgyaltatott. A velenczei patríciusok igen jól tudták, hogy a szónak mily hatalma van éS mennyire tudja az ügyes szónok a közönséget vezetni, különösen akkor, ha az szavainak mindegyikét igaznak tartja; és azért volt egy a köztár-
