Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-55
312 55. országos ülés december 16. 1872. maradni, akkor hogyan lehetett kilátásba helyeznie az előző évi kiadási összeget. De azt is tudta a pénzügyminister ur, hogy ha megszavaztatik a hadügyi költség: azonkívül még egy nagy kölcsönre lesz szükség, melynek kamatai ismét a jövő évi budgetet fogják terhelni, és a deficit akkor sem leendett 3 millió, hanem 8, miként azt a pénzügyi bizottság helyesebben összeállitá. És, engedelmet kérek, kit akar pénzügyér ur ily nyilatkozatokkal elámítani. Bennünket? vagy talán a hitelezőket ? Azokat még kevésbbé lehet. Az országot pedig nem volna helyes tévedésbe vezetni. Az állam hitelére nézve az is méltán megkívántató, hogy a pénzügyminister igéretét minden körülmények között megtartsa. Nem tudom, helyesen vagyok-e informálva, — ha nem volnék helyesen értesülve, akkor legalább alkalmat adok pénzügyminister urnák a körülmények földerítésére, — de azt mondják, hogy pénzügyminister ur többször ígéretet tett az osztrák nemzeti banknak, hogy a bankkérdést elintézi; de ezen igéretét sohasem váltotta be, és most az osztrák nemzeti bank nem tartja magát kötelezve pénzügymmister ur kívánsága iránt a legkisebb figyelmet is tanúsítani. Mi ellenzékiek gyakran felhoztuk ezen bank kérdését; de mindenkor elhallgattattak bennünket, midőn azt mondták, hogy az ország érdeke kívánja, hogy várjunk. Azonban, midőn pénzügyér ur minden fillérét elköltötte, midőn hausirozik egész Európában egy néhány millióért — midőn hitelében megfogyatkozott : akkor venni fel ezen fontos kérdést — ez valójában pénzügyi tekintetben téves felfogásának kétségtelen tanújele. És, méltóztassék felvenni, hogy ugyan akkor, mikor a bank megszorítja a diskoníót: ugyan akkor pénzügyminister beszedi azon milliókat, melyek a pesti pénzpiaez táplálására volnának rendelve; mikor Ausztriában 18 milliót ad az osztrák kormány intézetek rendelkezésére: ugyanakkor pénzügyminister ur egyenként veszi fel azon alapokat, melyeket fölvenni soha jogában nem volt s melyeknek fölvétele egyenes megszegése a törvénynek. Fel kell említenem még azt is, hogy pénzügyminister ur a budget beterjesztése alkalmával, felemiitette, hogy Magyarországnak nagymérvű adóhátralékai vannak, nem egyeseknél, hanem egyes nagy és gazdag községeknél, melyek nagy latifundiumokkal bírnak. És hol a községi adót nem is ismerik. Lehet, hogy vannak ily községek; nekem nem lehetett alkalmam a kellő adatokat megszereznem, s figyelmemet az egész országra kiterjesztem ; de annyit mondhatok, hogy azon nagy község, illetőleg mezőváros, melyben rendesen lakom, szintén terhelve volt mintegy 2.400 irt adóhátralékkal, bár abból egy fillérrel sem tartozott, és arról meggyőződtek a pénzügjd hatóságok is, hogy a község adóhátraléka egy fillérig ki van fizetve. Micsoda pénzügyi kezelés az, t. ház! midőn oly kimutatások terjesztetnek a pénzügyminister elé, melyek nem állanak. Nem vetem azt magának a pénzügymmister urnák szemére, mert utoljára ő mindent nem tehet, ez az ő közegeinek hibája; de oly közegek, melyek ily szembeszökő igazságtalan alapon terjesztik kimutatásaikat a pénzügyminister elé, nem érdemlik a kellő kíméletet. Kevés mondani valóm van, tisztelt ház! körülbelül elmondottam, mit e tárgyban mondani akartam ; csak még egy kérésem van a tisztelt házhoz és ez az: én elfogadom a tárgyalás alapjául ezen törvényjavaslatot; mert alkalmat akarok szerezni a tisztelt pénzügyminister urnák, hogy helyreigazítsa azon téves híreket, melyek keringenek. Vannak oly desperát üzletek, melyekkel ha egyes embereket gyanúsítanak, annak megrontják hitelét: ha azonban ily üzletek kötésével az államot gyanúsítjuk : ugy az ily kétes hírek az állam hitelének ártanak. Azt mondják, a pénzügyminister el akarja adni, vagy bérbe akarja adni az állam vasutait, másodszor bérbe akarja adni a dohány egyedáruságot. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekről egy pár szót szóljak. Én tudom, hogy az államvasutak kezelése mint minden államkezelés, sok hátránynyal jár; hanem mégis az államvasutakkal nagy politikai és nemzetgazdászati érdekek fűződnek egybe. Elidegenitni azon államvasutakat, melyek oly nehezen és nagy költséggel épültek, nem volna sem czélszerü sem időszerű, úgyszintén bérbe adni sem. Megmondom az okokat. Azon 5 millió forgalmi tőke. mely a vasúti kocsikban és forgalmi eszközökben van ? vagy még a 3 milliónyi beszedendő vagyon-tőke, mely szükséges lesz a kellő fölszerelésre, oly kis összeg a nagy érdekekhez képest, hogy ennek megtérítése figyelembe sem jöhet. És minő alapon szeretnék bérbe adni a vasutakat? először fölvenni a bérlet alapjául a jövő évi előirányzatot. Méltóztassanak elhinni, hogy ily kedvezőtlen év után valami nagy jövedelmezősége a vasutaknak nem lehet; méltóztassanak tekintetbe venni, hogynálunk a forgalom messziről sem fejlődött oda, a hová fejlődnie kell. Nem kivannak a bérlők egyátalában többet mint a tiszta jövedelemnek egy negyed részét, vagyis 100 mértföld vasutból 25 mértföldnek tiszta jövedelmét. Ez oly desparatus üzlet volna, hogy nem hiszem, hogy ehhez hasonló még eddig a kormány által köttetett volna. A másik a dohány egyedáruság bérbeadása. Ezt épen képtelenségnek tartom. Eltekintve attól, hogy a dohány egyedáruság bizonyos boszantó szabályokkal van összekötve, melyeket az állam kimélettel alkalmaz, — ezt el kell ismernem; — de ha nem alkalmazhatná is, így az állam érdekeiért a
