Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-55

312 55. országos ülés december 16. 1872. maradni, akkor hogyan lehetett kilátásba helyeznie az előző évi kiadási összeget. De azt is tudta a pénz­ügyminister ur, hogy ha megszavaztatik a had­ügyi költség: azonkívül még egy nagy kölcsönre lesz szükség, melynek kamatai ismét a jövő évi budgetet fogják terhelni, és a deficit akkor sem leendett 3 millió, hanem 8, miként azt a pénzügyi bizottság helyeseb­ben összeállitá. És, engedelmet kérek, kit akar pénzügyér ur ily nyilatkozatokkal elámítani. Bennünket? vagy ta­lán a hitelezőket ? Azokat még kevésbbé lehet. Az országot pedig nem volna helyes tévedésbe vezetni. Az állam hitelére nézve az is méltán megkívántató, hogy a pénzügyminister igéretét minden körülmé­nyek között megtartsa. Nem tudom, helyesen vagyok-e informálva, — ha nem volnék helyesen értesülve, akkor legalább alkalmat adok pénzügyminister ur­nák a körülmények földerítésére, — de azt mond­ják, hogy pénzügyminister ur többször ígéretet tett az osztrák nemzeti banknak, hogy a bankkérdést elintézi; de ezen igéretét sohasem váltotta be, és most az osztrák nemzeti bank nem tartja magát kötelezve pénzügymmister ur kívánsága iránt a leg­kisebb figyelmet is tanúsítani. Mi ellenzékiek gyak­ran felhoztuk ezen bank kérdését; de mindenkor el­hallgattattak bennünket, midőn azt mondták, hogy az ország érdeke kívánja, hogy várjunk. Azonban, midőn pénzügyér ur minden fillérét elköltötte, midőn hausirozik egész Európában egy néhány millióért — midőn hitelében megfogyatko­zott : akkor venni fel ezen fontos kérdést — ez valójában pénzügyi tekintetben téves felfogásának kétségtelen tanújele. És, méltóztassék felvenni, hogy ugyan akkor, mikor a bank megszorítja a diskoníót: ugyan akkor pénzügyminister beszedi azon milliókat, melyek a pesti pénzpiaez táplálására volnának rendelve; mikor Ausztriában 18 milliót ad az osztrák kormány intézetek rendelkezésére: ugyanakkor pénzügyminister ur egyenként veszi fel azon alapokat, melyeket fölvenni soha jogában nem volt s melyeknek fölvétele egyenes megszegése a törvénynek. Fel kell említenem még azt is, hogy pénzügy­minister ur a budget beterjesztése alkalmával, felemiitette, hogy Magyarországnak nagymérvű adó­hátralékai vannak, nem egyeseknél, hanem egyes nagy és gazdag községeknél, melyek nagy latifun­diumokkal bírnak. És hol a községi adót nem is is­merik. Lehet, hogy vannak ily községek; ne­kem nem lehetett alkalmam a kellő adatokat meg­szereznem, s figyelmemet az egész országra ki­terjesztem ; de annyit mondhatok, hogy azon nagy község, illetőleg mezőváros, melyben ren­desen lakom, szintén terhelve volt mintegy 2.400 irt adóhátralékkal, bár abból egy fillérrel sem tar­tozott, és arról meggyőződtek a pénzügjd ható­ságok is, hogy a község adóhátraléka egy fillérig ki van fizetve. Micsoda pénzügyi kezelés az, t. ház! midőn oly kimutatások terjesztetnek a pénzügymi­nister elé, melyek nem állanak. Nem vetem azt magának a pénzügymmister urnák szemére, mert utoljára ő mindent nem tehet, ez az ő közegeinek hibája; de oly közegek, melyek ily szembeszökő igazságtalan alapon terjesztik kimutatásaikat a pénz­ügyminister elé, nem érdemlik a kellő kíméletet. Kevés mondani valóm van, tisztelt ház! körül­belül elmondottam, mit e tárgyban mondani akar­tam ; csak még egy kérésem van a tisztelt házhoz és ez az: én elfogadom a tárgyalás alapjául ezen törvényjavaslatot; mert alkalmat akarok szerezni a tisztelt pénzügyminister urnák, hogy helyreiga­zítsa azon téves híreket, melyek keringenek. Van­nak oly desperát üzletek, melyekkel ha egyes em­bereket gyanúsítanak, annak megrontják hitelét: ha azonban ily üzletek kötésével az államot gya­núsítjuk : ugy az ily kétes hírek az állam hite­lének ártanak. Azt mondják, a pénzügyminister el akarja adni, vagy bérbe akarja adni az állam vasutait, másodszor bérbe akarja adni a dohány egyedáru­ságot. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekről egy pár szót szóljak. Én tudom, hogy az államvasutak kezelése mint minden államkezelés, sok hátránynyal jár; ha­nem mégis az államvasutakkal nagy politikai és nemzetgazdászati érdekek fűződnek egybe. Elidege­nitni azon államvasutakat, melyek oly nehezen és nagy költséggel épültek, nem volna sem czélszerü sem időszerű, úgyszintén bérbe adni sem. Megmon­dom az okokat. Azon 5 millió forgalmi tőke. mely a vasúti kocsikban és forgalmi eszközökben van ? vagy még a 3 milliónyi beszedendő vagyon-tőke, mely szükséges lesz a kellő fölszerelésre, oly kis összeg a nagy érdekekhez képest, hogy ennek megtérítése figyelembe sem jöhet. És minő alapon szeretnék bérbe adni a vasutakat? először fölvenni a bérlet alapjául a jövő évi előirányzatot. Méltóz­tassanak elhinni, hogy ily kedvezőtlen év után va­lami nagy jövedelmezősége a vasutaknak nem le­het; méltóztassanak tekintetbe venni, hogynálunk a for­galom messziről sem fejlődött oda, a hová fejlődnie kell. Nem kivannak a bérlők egyátalában többet mint a tiszta jövedelemnek egy negyed részét, vagy­is 100 mértföld vasutból 25 mértföldnek tiszta jövedelmét. Ez oly desparatus üzlet volna, hogy nem hiszem, hogy ehhez hasonló még eddig a kormány által köttetett volna. A másik a dohány egyedáruság bérbeadása. Ezt épen képtelenségnek tartom. Eltekintve attól, hogy a dohány egyedáruság bizonyos boszantó sza­bályokkal van összekötve, melyeket az állam kimé­lettel alkalmaz, — ezt el kell ismernem; — de ha nem alkalmazhatná is, így az állam érdekeiért a

Next

/
Oldalképek
Tartalom