Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-55

310 55. országos ülés december 16. 1872. latát, hogy az állam-háztartás rendes kiadásai, és bevételei közt mutatkozó hiány, a rendes bevételek által kell, hogy fedeztessék: — minden esetre fede­zetre szorul azon hiány, mely a költségvetés rend­kívüli részében jelentkezik; e hiányt a folyó jöve­delmektől fedezni nem akarhatja senki. És igy bármit határozzon is a tisztelt ház az 1873-iki hiány végleges fedezéséről, annyi bizonyos, hogy annak legalább azon összege, mely ezen köl­csönből dispositióra marad, — kell, hogy állan­dósított adóssággal fedeztessék. Így tehát ezen szá­mok talán bebizonyitani képesek azt, hogy ezen kölcsön legnagyobb részben a múlt tartozásainak és hiányainak fedezésével kisebb részben az 1873-iki rendkívüli hiány fedezésére elkerülhetlenül szük­séges. Ami a másik kérdést illeti, tudniillik elfogad­hatók-e azon feltételek, melyek alatt ezen kölcsön a törvényjavaslat szövegezése szerint megköttetni szándékoltatik: erre nézve azon nézetben vannak azon bizottságok, melyek ezen törvényjavaslatot tár­gyalták, hogy a föltételek elfogadhatók, tekintve azt, hogy kevésbbé terhesek, mint az 1867-ben létesí­tett kölcsönnél és azonosak azon feltételekkel, me­lyek alatt az 1871-ik évi 30 milliós államkölcsön megkötve lett. Ezen törvényjavaslat szerint az 54 millió ezüst nominális érték után, melyre magát az állam köte­lezi, befolynék 39,960.000 forint ezüstben, ez meg­felel egy 74 százalékos cursusnak. A törvényjavas­lat maga is azt mondja, hogy legalább ennyinek kell befolyni; ez azt jelenti, hogy ennél befolyhat több is. Miután e kölcsön oly feltételek alatt köt­tetett, melyek alatt létesíttetett az 1871-ik évi: ez már maga. és a pénzügyi ministernek a bizottsá­gokban tett nyilatkozatai azt jelentik, a mit a pénz­ügyi bizottság jelentésébe fel is vett, hogy a 74 minimalis cursuson felül a szerint, amint a kibocsá­tá sikeres vagy kevésbbé sikeres, bizonyos összeg még ezen összegen felül is folyhat be az állam­kincstárba. A szerződés, mely 1871-ben létesíttetett — mint méltóztatnak tudni — azt kötötte ki, hogy az a 78-on felüli kibocsátás esetében az állam az illető hitelezőkkel azon összegben osztozik, mely az által realisalbató lesz. Miután ezen kölcsön basonló feltételek alatt van kötve, itt is ugyanazon eset fog beállani, hogy ha 78 árfolyamon felül fog a köl­csön reálisáltatni: az ezt meghaladó összegben fe­lerészben az állam fog a hitelezőkkel osztozni. A mi a kamatlábat illeti, a kölcsön-törvény­nek 3-ik szakasza azt mondja, hogy a kibocsátandó kötvények után az állam 5°/ 0 kamatot fizet; a tör­lesztés 1875-től kezdve 30 évre van megállapítva. Az évi járadék, ugy a mint az 1871 -ki kölcsönnél az eset állott, egyenlő összegekben fog fizettetni; ugy, hogy amint a törlesztés előhaladásával az évi ka­mat fogy, ugyanezen arányban nő az évi törlesztési összeg. E feltételek mind olyanok, melyek 1871-ben a ház által elfogadtattak, és a pénzpiaczoknak mai viszonyai közt, azt gondolom, nincs ok arra, hogy ezen feltételek el ne fogadtassanak. Ezek szolgál­janak a feltett kérdésre válaszul. Azt hiszem, t. ház ! bármiként gondolkozzék is valaki pénzügyeink jelen állapotáról, bármily ja­vaslatokkal, intézkedésekkel szándékoznék is az ál­lamháztartás végleges rendezését eszközölni a t ház: annyi nem szenved kétséget, hogy ezen három­negyedrészben a múlt tartozására szolgáló, egy ne­gyedrészben az 1873-ik év kétségtelen hiányainak fedezésére szolgáló kölcsönnek megkötése elkerül­hetlenül szükséges. Az 1873. évi költségvetés felett folytatandó tárgyalások lesznek hivatva az állam­háztartás rendezésére megtenni mindazt, initiálni mindazt, amit a ház ennek megkezdésére szükséges­nek fog látni ; de annyi bizonyos, hogy az állam­háztartás zavartalan tovább vezetésére a mondott okoknál fogva ezen kölcsön elkerülhetlenül szüksé­ges, és anélkül, hogy — mint a múltkor is bátor voltam megjegyezni, bővebben kiterjeszkedném az ország pénzügyi helyzetére, amit az államköltség­vetés tárgyalása alkalmával sokkal czélszerübben, sokkal több eredménynyel fogunk megtehetni: nem tehetek egyebet; mint hogy a mondott okoknál fogva e törvényjavaslat elfogadását ajánljam. (Élénk helyes­lés jobb felöl.) ]Jf Óriez Pál s T. ház! Azokhoz, amiket báró Simonyi Lajos t. képviselő ur tegnapelőtt az uj cabinettel szemben levő állásunkra nézve elmon­dott, némelyeket kiegészítésül elmondandok. Én nem vártam azt, hogy a t. ministerelnök ur legkevésbbé is elhagyja eddigi pártállását, hanem reméltem, hogy azon pártállás megtartása mel­lett, midőn az uj cabinetet bemutatja, jelezni fogja, hogy egy uj korszak is kezdődik. A minister elnök ur azonban egyszerűen hivatkozott a maga és ministertársainak politikai múltjára és ebből mást következtetnem nem lehet, mint, hogy az uj cabinet folytatni fogja azon politikát, melyet a régiek foly­tattak ; és miután ugyanazon pénzügyminister által ugyanazon törvényjavaslatok, és ugyanazon kölcsön, melyeket még az előző cabinet idejében megkötött, terjesztetnek a ház elé: igen természetes, hogy egészben véve kritika alá kell venni a kormány pénzügyi politikáját és azon váró helyzetet, melyet talán elfoglaltunk volna, el kell hagynunk. Én, tisztelt ház! nem osztózhatom a pénzügyi bizottság előadójának nézetében sem, ki a múlt ülés­ben tisztelt barátom Csávolszky képviselő urnák vá­laszolva, azt monda, hogy azok, a miket Csávolszky felemiitett, talán nem tartoznak e tárgyhoz: mert ez legkönnyebb neme a czáfolatnak; ugyanis ő ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom