Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-54

54. országos ülés december 14. 1872. 295 Nem szenved kétséget, hogy, ha azt akarjuk, hogy fölhatalmazásra többé ne szoruljunk: kell módot találni arra, hogy a költségvetési tárgyalások korábban való befejezése lehetővé tétessék. Fog-e ezen segíteni az. ha előbb tétetik le a költségvetés a ház asztalára; fog-e más mód ennek kivitelére alkalmas lenni: ennek megvitatása — azt gondolom — a költségvetés tárgyalásakor történhetik legalkaimasabban. (Helyeslés.) Annyi bizonyos, hogy ha nagyon korán, nagyon közeli időben terjeszti be a ministerium a költségvetést: ez nem lehet oly teljes, oly praecis, oly tökéletes, mintha az évnek második felében terjeszti elő. Mert minél közelebb áll egyrészről a múlt év tapasztalataihoz és eredményeihez: ugy hogy a költségvetés a közvetlen előző évnek zárszámadási tapasztalatait föl nem használhatja, másrészről minél távolabb áll azon időtől, a melyre a költségvetés szól: annál kevésbbé lehet — a dolog természeténél fogva — az egész költségvetés oly megfelelő, oly egész, oly tökéletes, a mint az kívánatos. (Helyeslés.) De másfelől az sem szenved kétséget, hogy azon körülményeknél fogva, a melyek közt ma állunk, és a melyek szerint a törvényhozásnak legbecsesebb idejét a költségvetések tárgyalásának hosszadalmassága veszi igénybe, mi a törvényhozás működését olyannyira megzavarja, és egyéb teendőinek ellátására oly kevés időt hagy: ma már elérkezett annak ideje, hogy komolyan gondolkozzunk arról, miképen lehetne, összeegyeztetésével minden kívánalmaknak és mellőzésével a hátrányoknak, oly módot találni, a mely mellett a költségvetési tárgyalások — akár a költségvetésnek előbb történendő előterjesztése, akár annak más modalitások közt leendő megállapítása által, •— siettessenek és igy fölhatalmazás nélkül kezdhessük az újévet. (Tetszés.) És szolgáljon ez némi részben válaszul arra, amit Madarász képviselő ur határozati javaslata indokolásában . különösen annak második részében előhoz. Azzal szemben, a mit a tisztelt képviselő ur az indítvány indokolásának első részében mond, hogy megtagadja a fölhatalmazást a ministeriumtól azért, mert az azon alapon áll, a melyet az 1867-iki kiegyezés megteremtett: — megvallom, nem látom sem időszerűnek, sem czélravezetőnek, hogy fejtegetésébe bocsátkozzam mindannak, ami engem a tisztelt képviselő ur indítványának álláspontjától elválaszt. A kiegyezésre vonatkozó politikai fölfogásunkat, összes politikánkat bírálat alá venni, mindazt előhozni, ami a kérdés egész horderejét megvilágítani képes volna: ma — véleményem szerint — sem nem helyes, sem Bem czélszerü ; s valóban attól tartok, hogy ha a tisztelt képviselő ur indítványa indokolásának czáfolatába kívánnánk ereszkedni, nemcsak költségvetésünk nem lenne újévre, de még felhatalmazási törvényünk sem. (Tetszés jobb felöl) t Ez okból nem kívánok bővebben ereszkedni ezen indítvány indokolásának czáfolatába, hanem miután az 1873-iki államháztartás szolgálata egy pereznyi fönakadást sem szenvedhet, addig pedig a költségvetési törvény tárgyalása meg sem kezdethetik: — a fölhatalmazás! törvény elfogadását ajánlom a fisztelt háznak. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Elnök: (leszáll és helyét Perczel Béla alelnök foglalja el.) Kiss Miklós jegyző (olvassa a Madarász József által beadott határozat javaslatot.) László Imre: Tisztelt ház! Sajnálattal kell ki jelentenem, hogy Madarász József, tisztelt barátom, súlyosan megbetegedvén, megbízott engem, hogy az 1873-ik év első negyedében viselendő közterhek és fedezendő államkiadásokról szóló törvényjavaslat ellenében beadott határozati javaslatát ajánljam a tisztelt háznak elfogadás végett. Amennyiben az érintett határozati javaslatot ugy elvileg, mint pontonkint magamévá teszem és alá is irtam: ezen megbízatásnak eleget akarván tenni, van szerencsém azt röviden a tisztelt háznak elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Simonyi Lajos báró: Tisztelt ház! Valamint — egy évnek kivételével — minden évben, mióta a jelenlegi kormány fönáll, ugy ezen évben is, midőn deczember havának közepe közeledik, a kormány azon fölszólitással járul a ház elé, hogy a jövő évnek egynehány havára adja meg a fölhatalmazást arra, hogy az adókat és az ország jövedelmeit beszedhesse. Mivel pedig alkotmányos államban a szokás majdnem a törvény tekintélyével és erejével bír, a központi bizottságnak igen tisztelt előadója méltán hivatkozhatott volna az eddigi szokásra és indokolván előterjesztését, egyszerűen azt mondhatta volna: a kormány az eddigi szokás szerint kéri a fölhatalmazást. Én azt hiszem, hogy ezen — megjegyezve rósz — szokásnak főoka részben abban rejlik, hogy államszervezetünk akkép van megalkotva, hogy a budgetnek alkotmányos határidőben történendő megállapítása alig lehetséges; de másrészről ennek oka a kormány tagjainak késedelmeskedése is. Midőn ugyanis egy államnak költségvetését három törvényhozó testület és három ministerium szavazza meg, illetőleg állapítja meg; akkor a költségvetésnek a szabályszerű időben való meghatározása alig lehetséges. Magyarországnak költségvetését a magyar törvényhozótestület, és a magyar és osztrák delegátió állapítják meg, s ehhez még a magyar kormánynak, az osztrák kormánynak és a közös ministeriumnak is hozzá kell járulnia, Hogy ily viszonyok közt a budgetnek rendes időben való tárgyalása alig képzelhető és hogy rendes idő-