Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-51
51. országos ülés december lí. 1872. 275 viselő urak, hogy ott csupa havasok vannak, melyek csak legelőül és kaszalóul használtathatnak. Én felszólalásom után nem tehetek egyebet, mint hogy a központi bizottság javaslatát fentartsam és ajánljam a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés.) Horváth Gyula: T. ház! Magam is azon nézetben vagyok, hogy speciális viszony egyátalában nincs, és a 25. §-t tökéletesen és határozottan fölöslegesnek tartottam már csak azon indokból is, mert a telepitvényi kérdés megoldására a t. házat az vezérelte legfőképen, hogy azon népes községek, melyeknek fönállása az ország érdekében van : egyszerre semmivé ne tétessenek. Itt a 25. §. egészen addig, a mig a 6. sorban azt mondja : .habár község nem alakult is," tökéletesen egy niveau-n áll a Magyarország többi részeire vonatkozó törvénynyel. Én azonban túlságosnak találom, hogy épen a székely földön tétetik kivétel, holott a székely földön van igen sok, még eddig függőben tartott irtványos és udvartelkes, és a kérdésnek még nagyobb zavarba hozatalát okozza azon kifejezés : habár község nem alakult is. Mert a székely földön, hol egyesek az erdőségek alatt kitelepittettek, lehetetlen, hogy be ne tudnák bizonyítani, hogy vagy ők vagy őseik egy darabot kivágtak és oly helyeken, a hol a telepitvényesek állását nem foglalták el, mégis ezen niveau-ra fogják magokat hozni. Ennélfogva a a 25. §-t határozottan pártolva, bátor vagyok azon csekély módositványt benyújtani; hogy a második bekezdés hatodik sorából ezen szavak : „habár községgé nem alakult is" hagyassanak ki. Ez által a székely földön ugyanazon viszony fog beállani, mely áll az ország többi részeire nézve is, és akkor a székelyföldi képviselőket bizonyára nem fogja illetni azon szemrehányás, mely egy oldalról félig-meddig jogosan tétetett eiienök. Módositványom mellett szól az is, hogy habár a telepitvényi kérdés a székely földön sokkal nagyobb területekre vonatkozik, mint Torontálmegyében és másutt, inert körülbelül 30 négyszögmértföldet foglalnak el a telepitvényesek: daczára ennek speciális álláspontot nem akarnak elfoglalni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a módositványt.) A 25. §. második bekezdésének hatodik sorából ,habár község nem alakult is" kihagyandó. Papp LajOS í T. ház ! Azon számos módositvány, mely a tárgyalás alatt levő §-hoz tettetett, tanúskodik azon eltérő felfogásról, melylyel ezen kérdés a házban találkozik és arról, hogy itt valóban sajátságos viszonyok forognak föa, melyek még bonyolultabban tűnnek fel, miután a kérdés színhelye igen távolra esik a fővárostól. Az előttem szólottak áltai felhozott érvek eléggé tanúsítják, hogy akármily fényes szónoklat nem elég arra, hogy egy ülésben a dolog tisztára hozassék, hogy tehát ezen tömkelegből kiszabaduljunk, nézetem szerint, igen helyes volna elfogadni az igazságügyminister ur azon indítványát, mely szerint minden ezen §-ra beadott módositványok ujabb tárgyalás végett a központi bizottsághoz utasíttassanak. (Atalános helyeslés.) Orbán Balázs !».: Tökéletesen méltánylom azon okokat, melyeket Papp Lajos képviselőtársam felhozott és elfogadom, hogy visszautasittassék e szakasz a központi bizottsághoz, mindazonáltal legyen szabad nekem röviden, némely olyanokat, melyek még el nem mondattak, elmondani azért, hogy az egész ügy meg legyen világítva. T. képviselőház ! Az a mit tegnap a telepitvényesek , szerintem nagyon fontos és életbevágó kérdésében elmondottam, meggyőzhette a t. házat arról, hogy én e kérdésben a kor igényeinek megfelelő legszabadelvübb álláspontot foglalom el. Ez álláspontból ítélem meg a székelyföldi telepitvényesek kérdését is, s ez irányban kívánom a székelyföldi telepitvényeseket érdeklőleg is a viszonyok tanulmányozása és ismeretéből merített nézeteimet röviden elmondani. Már magában az a körülmény, hogy a törvényjavaslat a székelyföldi teiepitvényesekre nézve külön intézkedéseket tesz, jelöli, hogy itt sajátságos, a többiektől elütő viszonyokkal állunk szemben; s valójában nagy óvatossággal és megfontolással kell ez ügyet megoldanunk, ha azt akarjuk, hogy az minden irányban igazságos és méltányos elintézést nyerjen; merta midőn a székelyföldi telepitvényesek sorsa, s jövőben megélhetése lelkemen fekszik: ugyanakkor a birtokosok jogait sem szabad szem elől tévesztenünk. A Székelyföldön mint mindenben ugy a telepitvényesek ügyében is sajátságos viszonyok állanak fön már annálfogva is, hogy a telepitvényesek ott nem egyes földbirtokosok, hanem leginkább a községek közhelyein laknak; de azért is, mert azok telephelyeiket az ujabb időben kapták, például a esikgyimesi és tölgyesi szorosban, hol most 15 havasi községbe osztályzott, mintegy 15,000-nyi telepitvényes lakik, e század elején csak 190, e táj őslakóit képező csángó család lakott, mig a többiek azután nagy részben az ujabb korszakban húzódtak be oda külföldről. Azon akkor úttalan, rengeteg erdők övedzte vidék a közlekedéstől csaknem teljesen el levén zárva, csekély hasznot hajtott: miért a tulajdonos községek kevés gondot fordítottak arra, hogy a letelepültek mennyi helyet foglalnak el. Azok előbb csekély belsőtelket szálltak meg, miért a községi elöljáróknak bizonyos — leginkább naturalékban beszolgáltatott — évi dijt fizettek. Az első foglalásit belső telekhez azután a telepitvényes irtott annyi legelőt, a mennyit akart, oda csatolt tetszése szerinti erdőt, a nélkül, hogy azt bejelentette, vagy azért külön dijt fizetett volna, s igy történt, hogy '"35*
