Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-47
194 47. országos ülés december 6. 1872. lyást akarok föntartani. Ilyen például a nemzetiségi, ilyen a nyelvi érdek, ilyen a magyar állam saját érdeke szemben azon tendentiákkal, melyek — sajnos, — léteznek s amelyeket ellensúlyozni szükséges. És ezen téren, ha módunkban lesz egyszer a mostani főispáni intézmény átalakításához hozzá szólani: én mindig azok közzé fogok tartozni, kik kormánynakbizonyos, épen a czélnak megfelelő befolyást ily közeg által biztosítani készek leszünk. De ezen feladatnak, azt hiszem, a főispáni intézmény, amint az ma van megállapítva és a törvény szerint szabályozva, azon kiterjesztett hatáskörnek nem szükségképi következménye; hanem e mellett a mostani főispáni intézmény, — a mint bátor voltam mondani — nem egyéb, mint a kormány, a többség politikájának egyik erős támasza. De ha meglehet támadni a főispáni intézményt a törvényhatóságokban, meg az ország különböző városaiban : kétségtelen az, hogy legjobban meglehet támadni a fővárosban, hogy ezen intézmény a fővárosban legalább is fölösleges, de minden valószínűség arra mutat, hogy kárt fog tenni. A fővárosban az állam közigazgatási érdekeit ellenőrizni ugyan nincs szükség főispánra. Én reá utalok a főváros lefolyt immicipalis életére. Sok hiba követtetett el, sokat kell tulajdonítani az átmenet nehézségeinek, sokat az egyének képessége hiányának; hanem hogy a t. kormány elégületlen lenne a főváros municipalis kormányzatával különösen az állam közigazgatása szempontjából: azt nem his/.em, hogy akár a t. ház, akár a kormánynak bármely tagja állítani fogná. Látta, tapasztalta mindig a legnagyobb pontosságot, a megfelelő kötelességérzet szerinti munkásságot. Ez érdekek szempontjából én a főpolgármesteri hivatal ily módoni felállítását nem tartom szükségesnek; de más érdekek szempontjából veszélyesnek is tartom; mert akármit mond Nehrebeczky képviselő ur, s akármennyire iparkodik Steiger képviselő urat czáfólni, midőn azt állítja, hogy épen az lesz a jótékony hatása a főispáni intézménynek, hogy a város ügyeibe közvetlenül már a közgyűlésen fog befolyni s igy hamarább, nyomatékosabban és jobban fogja ellenőrizhetni a közgyűlést, mint teheti a minister, ha csak 30—40 napjában egyszer terjesztetnek fel hozzá a jegyzőkönyvek: ez a gyakorlati életben nem ugy van s nem is ugy lesz. Ha a főpolgármester a város első közigazgatási tisztviselője lenne, a kinek kötelessége a közigazgatást vezetni, a közigazgatással foglalkozni, a közigazgatás minden részét saját hivatala körében munkássága által megismerni és magáévá tenni: akkor azt mondanám, mérlegeljük a hatáskört, melyet a tisztviselő szemben a törvényhatósággal elfoglal, s elismerném azt, hogy ez a főpolgármester, akinek ily hatáskör és kötelesség adatott, valószínűleg a fővárosi közigazgatást nem fogja rontani; mert a főváros ügyeit alaposan, minden részletében megismervén, képes lesz egyszersmind saját jog körében ezek fölött felügyeletet gyakorolni; de az a főpolgármester, a ki itt javasolva van, a kinek szabad — bocsánat a kifejezésért — mindenüvé beleütni az orrát, de mégis nem kötelessége a közigazgatást alapjában és összes részleteiben megismerni, annak vezetésével folytonosan s állandóan foglalkozva: ez a főpolgármester csak zavart fog előidézni. Mentől kitűnőbb államférfiai képzettséggel bíró egyéniség lesz, s mentül nagyobb tekintélyt fog élvezni, pedig azt hiszem, hogy a kormánynak czélja ily tekintélyes egyént oda állítani, — s mentül tágasabb látkörrel fog az illető birni: annál többször fog bakot lőni, ha a maga magas álláspontjáról, a maga tág látköréből a közigazgatáshoz szükséges előismeretek hiányában fog akarni beavatkozni a városi önkormányzatba. S egy ily tisztviselőnek, ily méltóságnak, polgármesternek, a kinek szent kötelessége a városnak bonyolult, szövevényes közigazgatási, gazdászati, vagyon- és jövedelem kezelési ügyeit alaposan tanulmányozni, mégis oly hatalmat adni, hogy kivéve a polgármestert, az összes többi tisztviselőket, kénye kedve szerint — mért a következő §-nak d) pontja az önhatalmat itt nem korlátozza, — felfüggeszthesse s elmozdíthassa hivatalaiktól: — mondom — ily hatalmat adni, t. ház ! nagyon czélszerütlen intézkedés, nagyon veszélyes dolog. Mert ezáltal tért nyitunk annak, hogy egy felületes ember felügyeljen a közigazgatás egyes részleteire és tárgyaira, s a törvény értelmében a tisztviselők fölött a legfőbb fegyelmi hatalmat gyakorolja, Ítéletet mondjon a fölött, hogy teljesitteték-e a hivatalnokok kötelességeiket vagy sem, — az, ki tulaj donképen nem is ismerheti az ügyeket részletesen, ki nem is ítélheti meg, vajon telj esitették-e a tisztviselők kötelességeiket vagy sem, — ki mindig egyoldalú informatio után fog eljárni, s maga magának egy pártot — polgármesteri pártot — fog alkotni, és folytonosan oly ügyekbe fog beleavatkozni akarni, melyekbe neki beleszólása nincs. Ez az önkormányzat szabad mozgását, mely a fővárosban, a vagyoni érdek óriási nagysága mellett, oly fontos, fogja korlátozni. A gyakorlati élet és a tapasztalatok s a fővárosi ügyeknek teljes és alapos ismerete, az én felfogásom szerint nem adhat más nézetet ezen ügyben. Az álláspont, melyet mereven elméleti szempontból elfogadtak a tisztelt túloldal szónokai, kik a javaslatot a központi bizottság szövegezése szerint pártolják, hogy az állam érdekeinek megőrzésére mindenekelőtt szükséges, az állami közigazgatást kormány-közeg által ellenőriztetni : ez az álláspont a gyakorlati élet követelményei által igazolva nincs. Ez centralisticus nézet, mely, ha egyszer-másszor nem is fog veszélyes gyümölcsöké
