Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-47

194 47. országos ülés december 6. 1872. lyást akarok föntartani. Ilyen például a nemzeti­ségi, ilyen a nyelvi érdek, ilyen a magyar állam saját érdeke szemben azon tendentiákkal, melyek — sajnos, — léteznek s amelyeket ellensúlyozni szük­séges. És ezen téren, ha módunkban lesz egyszer a mostani főispáni intézmény átalakításához hozzá szólani: én mindig azok közzé fogok tartozni, kik kormánynakbizonyos, épen a czélnak megfelelő befolyást ily közeg által biztosítani készek leszünk. De ezen feladatnak, azt hiszem, a főispáni intézmény, amint az ma van megállapítva és a törvény szerint sza­bályozva, azon kiterjesztett hatáskörnek nem szük­ségképi következménye; hanem e mellett a mostani főispáni intézmény, — a mint bátor voltam mondani — nem egyéb, mint a kormány, a többség politi­kájának egyik erős támasza. De ha meglehet támadni a főispáni intézményt a törvényhatóságokban, meg az ország különböző városaiban : kétségtelen az, hogy legjobban meglehet támadni a fővárosban, hogy ezen intézmény a fővá­rosban legalább is fölösleges, de minden valószínű­ség arra mutat, hogy kárt fog tenni. A fővárosban az állam közigazgatási érdekeit ellenőrizni ugyan nincs szükség főispánra. Én reá utalok a főváros lefolyt immicipalis életére. Sok hiba követtetett el, sokat kell tulajdonítani az átmenet nehézségeinek, sokat az egyének képes­sége hiányának; hanem hogy a t. kormány elégü­letlen lenne a főváros municipalis kormányzatával különösen az állam közigazgatása szempontjából: azt nem his/.em, hogy akár a t. ház, akár a kormány­nak bármely tagja állítani fogná. Látta, tapasztalta mindig a legnagyobb pontosságot, a megfelelő köte­lességérzet szerinti munkásságot. Ez érdekek szempontjából én a főpolgármesteri hivatal ily módoni felállítását nem tartom szüksé­gesnek; de más érdekek szempontjából veszélyesnek is tartom; mert akármit mond Nehrebeczky képvi­selő ur, s akármennyire iparkodik Steiger képviselő urat czáfólni, midőn azt állítja, hogy épen az lesz a jótékony hatása a főispáni intézménynek, hogy a város ügyeibe közvetlenül már a közgyűlésen fog befolyni s igy hamarább, nyomatékosabban és jobban fogja ellenőrizhetni a közgyűlést, mint teheti a mi­nister, ha csak 30—40 napjában egyszer terjesztet­nek fel hozzá a jegyzőkönyvek: ez a gyakorlati életben nem ugy van s nem is ugy lesz. Ha a fő­polgármester a város első közigazgatási tisztviselője lenne, a kinek kötelessége a közigazgatást vezetni, a közigazgatással foglalkozni, a közigazgatás minden részét saját hivatala körében munkássága által meg­ismerni és magáévá tenni: akkor azt mondanám, mérlegeljük a hatáskört, melyet a tisztviselő szemben a törvényhatósággal elfoglal, s elismerném azt, hogy ez a főpolgármester, akinek ily hatáskör és köteles­ség adatott, valószínűleg a fővárosi közigazgatást nem fogja rontani; mert a főváros ügyeit alaposan, minden részletében megismervén, képes lesz egy­szersmind saját jog körében ezek fölött felügyeletet gyakorolni; de az a főpolgármester, a ki itt java­solva van, a kinek szabad — bocsánat a kifejezés­ért — mindenüvé beleütni az orrát, de mégis nem kötelessége a közigazgatást alapjában és összes rész­leteiben megismerni, annak vezetésével folytonosan s állandóan foglalkozva: ez a főpolgármester csak zavart fog előidézni. Mentől kitűnőbb államférfiai képzettséggel bíró egyéniség lesz, s mentül nagyobb tekintélyt fog élvezni, pedig azt hiszem, hogy a kormánynak czélja ily tekintélyes egyént oda állí­tani, — s mentül tágasabb látkörrel fog az illető birni: annál többször fog bakot lőni, ha a maga magas álláspontjáról, a maga tág látköréből a köz­igazgatáshoz szükséges előismeretek hiányában fog akarni beavatkozni a városi önkormányzatba. S egy ily tisztviselőnek, ily méltóságnak, polgármesternek, a kinek szent kötelessége a városnak bonyolult, szö­vevényes közigazgatási, gazdászati, vagyon- és jö­vedelem kezelési ügyeit alaposan tanulmányozni, mégis oly hatalmat adni, hogy kivéve a polgármes­tert, az összes többi tisztviselőket, kénye kedve sze­rint — mért a következő §-nak d) pontja az ön­hatalmat itt nem korlátozza, — felfüggeszthesse s elmozdíthassa hivatalaiktól: — mondom — ily hatalmat adni, t. ház ! nagyon czélszerütlen intézke­dés, nagyon veszélyes dolog. Mert ezáltal tért nyi­tunk annak, hogy egy felületes ember felügyeljen a közigazgatás egyes részleteire és tárgyaira, s a tör­vény értelmében a tisztviselők fölött a legfőbb fe­gyelmi hatalmat gyakorolja, Ítéletet mondjon a fölött, hogy teljesitteték-e a hivatalnokok kötelességeiket vagy sem, — az, ki tulaj donképen nem is ismerheti az ügyeket részletesen, ki nem is ítélheti meg, vajon telj esitették-e a tisztviselők kötelességeiket vagy sem, — ki mindig egyoldalú informatio után fog eljárni, s maga magának egy pártot — polgármesteri pár­tot — fog alkotni, és folytonosan oly ügyekbe fog beleavatkozni akarni, melyekbe neki beleszólása nincs. Ez az önkormányzat szabad mozgását, mely a fő­városban, a vagyoni érdek óriási nagysága mellett, oly fontos, fogja korlátozni. A gyakorlati élet és a tapasztalatok s a fővárosi ügyeknek teljes és alapos ismerete, az én felfogá­som szerint nem adhat más nézetet ezen ügyben. Az álláspont, melyet mereven elméleti szem­pontból elfogadtak a tisztelt túloldal szónokai, kik a javaslatot a központi bizottság szövegezése szerint pártolják, hogy az állam érdekeinek megőr­zésére mindenekelőtt szükséges, az állami közigaz­gatást kormány-közeg által ellenőriztetni : ez az álláspont a gyakorlati élet követelményei által iga­zolva nincs. Ez centralisticus nézet, mely, ha egy­szer-másszor nem is fog veszélyes gyümölcsöké

Next

/
Oldalképek
Tartalom