Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-47

192 47. országos ülés december 6. 1872. hogy a király, a kormány bizalma nyilvánuljon mindenekelőtt azon egyén iránt, ki a főváros élére állíttatni szándékoltatik. A képviselő ur nagyon jól tudja, hogy ruente fundamento ruit superaedificatum, ha ezen elvet megdönti, akkor a főpolgármester nem az, aminek lennie kellene. Ennélfogva ezen módositványt nem fogadhatom el. Ami Steiger képviselő ur módositványát illeti, ő a főpolgármester választására nézve sokkal szélesebb alapot vett fel, mint a többi hivatalnokokra nézve. Mert ezen törvényjavaslat értelmében a többi tisztviselőket a bizottság választaná, hanem a főpolgármestert az összes választók által titkos szavazás utján kívánja választatni. Steiger képviselő ur indítványa e tekintetben még inkább eltér a központi bizottság szövegezésétől, mint Molnár György képviselő uré; némi biztositékot szándékozik ugyan a tisztelt képviselő ur nyújtani az iránt, hogy a megválasztott egyén ő felsége jóváhagyása alá terjesztetnék ; a mihez én részemről azért nem vagyok hajlandó járulni, mert attól tartok, hogy e téren gyakori súrlódás jöhetne létre a kormány és a főváros közt. Tehát ezen módositványt sem fogadom el. Kármán Lajos tisztelt képviselő ur közvetítő módositványt nyújtott be. ő is a főpolgármestert a közgyűlés által kívánja választatni és utólag enged módot a korona bizalmának nyilvánítására. Minthogy a tisztelt ur úgyis közel áll hozzánk: arra kérem a képviselő urat, fordítsa meg módositványát és engedje meg, hogy a korona előzetesen nyilváníthassa bizalmát. (Derültség.) Ily értelemben én is hozzájárulok. Ami végre Madarász József tisztelt képviselő ur módositványát illeti, azt sem fogadom el azért, mert az igen messze, sőt legtávolabb áll az eredeti szövegezéstől a mennyiben ő azon választóknál, a kik a főpolgármester választásához járulnak, még szélesebb censust ad, mint a fővárosi választás qualificatiójához átalában véve kívántatik. Ezeknél fogva tisztelt ház, miután nekem meggyőződésem az, hogy a közigazgatás tárgyában eddig megalkotott törvényeknek és elfogadott közkormányzati rendszernek természetszerű és nélkülözhetlen folyománya, hogy a főváros élén oly főpolgármester álljon, aki iránt mind a kormány, mind a városi polgárság bizalommal viseltessék; s minthogy ezen czélt elérhetőnek hiszem a központi bizottság szövegezésével: azt részemről elfogadom. (Éljenzés jobb felöl.) Földváry Mihály: T. ház! Az igen tisztelt ministerelnök ur tegnapi székfoglaló beszédében hangsúlyozta és jelezte azt, hogy a kormány az eddigelé bemutatott törvényjavaslatokat magáévá teszi. Én daczára ezen ministerElnök: kijelentésnek megvallom, azon reményben éltem, hogy az uj belügyminister be fog elégedni a régi belügyministernek már kivett győzelmével a szőnyegen forgó kérdésben, és nem fogj a akarni azt, hogy a fővárosi főpolgármesterre nézve a szabad választás megszorittassék. Nagyon sajnálom, hogy e reményemben csalódtam, mert ha jól tudom Havas Sándor képviselő ur a kormány részéről tett előterjesztést és ez a felől győzött meg, hogy az uj helügyminister a réginek utjain akar haladni. T. ház ! Legyen szabad az ép imént nevezett képviselő urnák nyilatkozatára észrevételt tennem. Ő ugy látszik fölfogni a főpolgármesteri hivatalt, mintha azt be lehetne akép tölteni, hogy az a kormánynak és az a fővárosnak is bizalmát bírhassa. Én nem vonom kétségbe, a minister urnák jó szándékát, intentióját; de szabadjon azon észrevételt tennem, hogy ez tisztán csak esélytől függ: én pedig ily fontos ügyet ós kérdést, a polgármesteri állomás betöltését nem óhajtom véletlenre bízni, hanem akarom, hogy a főváros önként és minden kormányi befolyás nélkül, szabadon válassza első tisztviselőjét. Midőn az állam részéről a főváros fölvirágzására oly tetemes áldozatok hozattak, szerintem a törvényhozás előtt nem egyedül a főváros érdeke volt mérvadó, hanem az ország érdeke és méltósága is ; mert a nemzeti főváros fölvirágzása minden magyar polgárnak fő óhaja. Már most kérdem, t. ház, ha ezen törvényjavaslat fogadtatik el, miként lehessen képzelni azt, hogy a főváros jó közigazgatásban részesittessék, a midőn azon egyén nem a bizalom, hanem a kormány általi candidatiónak kifolyása, és igy lehetetlen, hogy a főváros jól kormányoztassák, mert a bizalom hiánya megzsibbasztja a legtevékenyebb erőt, hogy pedig ez igy van, nem kell messze mennünk — a példa előttünk van. A hol bizalom nincsen, ismétlem a legtevékenyebb egyének sem képesek kifejteni kellő erélyt a legjobb akarat mellett is. (Helyeslés bal felöl.) T. ház! Legyen szabad Steiger Gyula tisztelt képviselő ur múltkori beszédére is észrevételt tennem, ő, aki különben oly melegen karolja fel a főváros jól felfogott érdekét, egy oly tételt állított fel, melyet én egész átalánosságban el nem fogadhatok, ö, ugy mond, beismeri, hogy a kormánynak joga van befolyást gyakorolni a főváros ügymenetére. Ezt én átalánosságban nem fogadhatom el. Igenis! én beismerem, hogy a kormánynak nemcsak joga, hanem kötelessége is, a közigazgatás menete felett őrködni s ezt gyakorolja akként mint a megyékben, hogy felkövetelheti, a jegyzőkönyveket, s meggyőződhetik, vajon a törvény korlátai közt mozgott-e a törvényhatóság ? De e szót „befolyás" nagyon óvakodva kívánom használtatni, mert én a kormány befolyásától 'minden áron, minden körülmények közt meg akarom mentem