Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-44
172 44. országos ülés november 30. 1872. tátik el. (Derültség.) De meg vagyok győződve, hogy a többi módositvány sem fogadtatik el. Én azért tettem ezen közvetítő módositványt, mert elfogadása által mind a két czél el lenne érve. El lenne érve ugyan is a szabad választás, és a tisztelt kormány intentiójának is megfelelne, mely az lenne, hogy a kormánynak, illetőleg az államnak bizonyos befolyás engedtessék. Ajánlom a tisztelt háznak módositványomat elfogadás végett. Kiss Miklós jegyző (olvassa Kármán Lajos módositványát.) Kondorossy György: Tisztelt ház! Ha a discussio tárgyát képező törvényjavaslat e szakaszát tekintem, kifejezve látom az intentiót, mely szerint a kormánynak a rendezendő fővárosi hatóság körében bizonyos befolyás biztosíttatni czéloztatik. Ezt constatálva, fölfogásom szerint csak egyedül arról lehet szó, vajon ebbeli befolyása az államkormánynak átalában jogosult-e vagy nem? és ha igen, melyik az előterjesztett módozatok közül az, mely a czélnak leginkább megfelelni képes. Egy teljes önállással bíró és ezentúl is önkormányzattal felruházandó törvényhatóságnak rendezését alkotmányos rendszer szellembem eszközlését óhajtván, osztom azon nézetben, hogy mindenekelőtt aziránt kell tisztában lenni, mely állást s mily tért foglalhat el e törvényhatóság az összes államkeretében és meddig terjedhet annak különös önállósága, hogy egy részről saját autonómiájánál fogva az őt megillető czélt elérje, de másrészről, hogy az állam magasabb czéljainak kivitelében akadályul ne szolgáljon. Én, tisztelt ház, e nagy fontosságú tárgyat elfogulatlanul kivánom megoldatni; hajlandó vagyok azon sok tekintély által hangsúlyozott tételt némi tekintetben elfogadni, hogy egy önkormányzattal felruházandó törvényhatóságnak csalhatatlan eszméje csakis a polgári össz-akarat szabad nyilvánításában találhat hü kifejezést, és hogy ebből folyólag e törvényhatóságokat az államkormány befolyása czéljainak kivitelében túlságosan meg ne szorítsa. De midőn ezt elismerem: ugyanakkor határozott meggyőződésem az, hogy mindennek ellenére egy bár önkormányzattal felruházott törvényhatóság legyen az, oly állást az összes államban el ne foglalhasson, mely állásból az államnak magasabb czéljait megakadályozhatná, vagy pláne lehetetlenné tenné; mert ily álláspont sem a status ratio igényeivel, sem az igazság és méltányosság követelményeivel, de magával a jogegyenlőséggel össze nem egyeztethető ; legalább nézetem szerint nem. Legyen szabad nekem e meggyőződésem indokolására, ugy az állami elméletből, mint a társadalmi szempontokból merített némi észrevételeket tennem. Ha igaz az, tisztelt ház, miben különben ugy hiszem senki sem kételkedhetik, hogy az államhatalomnak joga van mindazt érvényesíteni, mi az állam czéljait előmozdítja, vagyis jobban szólva, mely az állam czéljainak megfelel; és ha áll az, hogy e tekintetben az államhatalomnak jogközössége van az egyes törvényhatóság czéljainak mi módon lehető eszközlésében: akkor önmagától következik az, hogy e jogközösséget máskép nem eszközölheti, mint egy bizonyos közege által. Ha az áll — amint gondolom, hogy valójában áll is, — hogy az egyes, bár önálló törvényhatóságok jogosan megkívánják, sőt tettleg élvezik is mindazon kiváltságokat az államegyesületben, mely minden az államba tartozót a társasági szerkezetből fejlett viszonyoknál fogva megillet, és jogosan kívánható, sőt követelhető; hogy az állam minden törvényhatóságnak segédkezet nyújtson, mindabban, melyet saját ereje és tehetségéből kivinni nem képes : ugyanakkor méltányosnak és igazságosnak látom azt is, hogy viszont a törvényhatóságok az állam magasabb czéljainak kivitelében segédkezet nyújtsanak, mert minden jog élvezete csak bizonyos kötelességeknek teljesítésében áll. Végre, ha az alkotmányos élet fejlesztésében folyton arra törekszünk, hogy a jogegyenlőségnek magasztos eszméje tettleg is érvényesüljön : akkor megkívánható ezen czél elérésére, hogy a polgár különös érdekei az államegységgel öszszeolvadjanak, és akkor a jogegyenlőség követelményénél fogva is kell, hogy ismét az egyes törvényhatóságok kivételes sajátságai feláldoztassanak. Mert különben jogegyenlőséget az életben valósággal nem lehetne keresztülvinni. Ezen érvekre támaszkodva, tisztelt ház, én határozottan kimondom, miszerint én a rendezendő fővárosi törvényhatóságnak az államban csak oly tért engedhetek, melyben ő az önéletfélté teleinek megfelelő czél valósítását elérhesse, és amelyen belül őt ós önmagát az illetéktelen államhatalom túlkapásai ellen megvédhesse; de másrészt, hogy ezen törvényhatóság is a már emiitettem társaság-szerződésből folyó viszonyánál az állammal szemben ugyanily helyzetben levő más törvényhatóságok alól kivételt ne képezzenek. Mert ezt, a mint szerencsém volt előre bocsátani, mind a status ratio, mind az igazság és méltányosság követeli, mind pedig a jogegyenlőség sürgetőleg megkívánja. Ezzel ugy hiszem egyszersmind, talán arra is megfeleltem, hogy az államhatalomnak a rendezendő törvényhatóságok körében befolyása nemcsak jogosítva van, de okszerű és annyira szükséges, hogyha arról az előttünk fekvő törvényjavaslatban gondoskodva nem lenne: arról a törvényhozásnak okvetlenül gondoskodnia kellene. És most áttérek azon kérdésem másik részére : melyik azon módozatok közül a legjobb, mely a czélnak leginkább megfelelni képes?
