Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-44

160 44. országos ülés november 30. 1872. Megengedem, hogy a demokratia kötelessége az állam iránt tett szolgálatot jutalmazni; de ennek is meg van határa, és azoktól, kik az államtól 4, 15, 6, 10 ezer frtot húznak, megkívánom azon ér­telmiséget, hogy megtudják itélni, melyik azon idő­pont, mikor drágasági pótlékot kérhetnek. (Élénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) Azért a ház irodá­jába kérem a kérvényt kitétetni. Molnár Antal előadó : Szabad legyen az igazság érdekében egy megjegyzést tennem. Min­denekelőtt megjegyzem, hogy a kérvényi bizottság­véleménye azon alakban van a sorjegyzékbe fog­lalva, amint, magában a kérvényben foglaltatik. A kérvényezők ugyanis először azt kérik, hogy anyagi helyzetük javíttassák, és igy fizetés-felemelést és drágasági pótlékot kivannak; másodszor a hivatal­noki állás viszonyainak szabályozását kérik. Ami magára a kérvényre vonatkozó bizottsági jelentést illeti, mivel a kérvényezők maguk azt ké­rik, hogy alázatos kérvényök a „ kérvényi bizottság­hoz utasittassék *: azt hiszem, hogy a kérvényi bi­zottság helyesen járt el, tekintve ugy a kérvénynek tartalmát, mint a kérvényezőknek azon óhaját, hogy kérvényök miként intéztessék el. Ennélfogva kérem a kérvényi bizottság véleményét elfogadni. Simonyi Ernő ! Tisztelt ház! A kérvény­nek két fontos és egymástól igen eltérő része van. Az állami hivatalnokok fizetésének fölemelése és az állami hivatalnokok viszonyainak szervezése és ren­dezése. Ami az elsőt illető t. i. a fizetésfölemelést vagy a drágasági pótlékot, azt hiszem, a kérvényi bizottság véleményezhette volna azt, hogy az ország e tekintetben már eleget tett. Mióta ezen írj eonsti­tutio beállott, inióta ezen magyar kormány fönáll, nem volt egyéb teendője, mint a hivatalnokokat szaporítani és fizetésöket fölemelni. (Igaz! igaz! a szélsőbal oldalon.) Egyszer ideje volna már, hogy ezen telhetetlen pióczák is jóllakjanak és ne képzeljék azt, hogy az állam csak arra való, hogy minden zsírját kiszívják. (Élénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) Arra nézve azt hiszem, a tisztelt ház az ország érdekét tartja szem előtt, ha a kérvény ezen részét egyszerűen visszautasítja. Ami a kérvénynek másik részét illeti, az egészen más természetű dolog. A hivatalnokok viszonyainak rendezése, a hivatalnokok állásának biztosítása, egyik fő garantia arra, hogy jó hivatalnokok legyenek. Megvallom, megfoghatlan előttem, hogy 6 év óta, miként volt képes a kor­mány ezen kérdést elodázni mostanáig. A hivatalnokok állására, jóllétére nézve minden esetre első feltételnek tartom azt, hogy a hivatalnok állásában biztos legyen. Látjuk, tapasztaljuk, tudjuk, hogy voltak hivatalnokok, akik 5—fi évig hivatal­ban vannak, szolgálnak, egyszer egy czikket írnak, ami a ministernek nem tetszik és egyszerűen a hiva­talból kikergettetnek. Már engedelmet kérek, ily állásba jó hivatalnokot kapni nem lehet. A hivatal­nok nem a minister hivatalnoka, hanem az állam hivatalnoka, felettük tehát ily módon rendelkezni nem lehet, (Fölkiáltások a szélsőbal oldalon: Ugy van!) ez visszaélés a hatalommal; mi nem szolgákat adunk a ministereknek, mi az államnak hivatalno­kokat tartunk. A hivatalnokok állásának rendezése és biztosí­tása tehát nagy fontosságú kérdés ; attól vau felté­telezve Magyarország administratiója jóságának le­hetősége ; enélkül lehetetlen jó végrehajtást behozni, mert lehetetlen jó hivatalnokokat kapni. Az állam nemcsak itt, hanem Európaszerte mindenütt anyagilag roszszabbul fizeti hivatalnokait, mint minden más intézet, hanem ellensúlyozva van ez az által, hogy állása biztosítva van, semmi ön­kénytől nem függ, törvény által van biztosítva, és másodszor nyugdíjaztatik, miután szolgálatban bizo­nyos időt töltött. Ha ezen két dolog nincs biz­tosítva számára: akkor csak az fog menni állam­szolgálatba, aki másutt alkalmazást nem kapott, mert másutt mindenütt a hivatalnok jobban fizette­tik. Már pedig, mikor látjuk, hogy egyes ministe­rek egyes hivatalnokokat elkergetnek: sőt, mert ezt vagy azt teszik, még azt mondják neki, hogy bün­tetésből még nyugdíjra való igényét is elveszíti; akkor bizonyosan nem igen van vágya senkinek sem államszolgálatba lépni. Mi joga van a ministernek rendelkezni, hogy a hivatalnok vagyonát elveszítse. Hiszen a nyugdíj vagyona, tulajdona a hiva­talnoknak és ezt csak bírói ítélet által lehet tőle elvenni, ha t, i. van reá törvényes ok; de nem mi­vel a minister épen rósz kedvében ilynemű rende­letet ad ki. Ily állapotok Törökországban sem létez­nek. (Igaz, igaz! a szélsőbal oldalon.) Ez oly elv, melyre nézve óhajtottam volna, hogy a kérvényi bizottság különösen kiterjesztette volna figyelmét, A drágasági pótlékra nézve a kérvényt egy­szerűen elutasította volna; de a rendezésre nézve tett volna előterjesztést a háznak. Erről azon­ban nem szól a jelentés, hanem a pénzügyi bi­zottsághoz kívánja utasíttatni az ügyet, hogy az szervezze a hivatalokat, hogy az biztosítsa a hiva­talnoknak állását; holott ez nem feladata a pénz­ügyi bizottságnak. Én tehát, tisztelt ház, egyáta­lában nem hiszem, hogy a kérvényi bizottság kellő figyelembe vette volna ezen kérvényt, és így kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen kérvényt a kér­vényi bizottsághoz visszautasítani a végből, hogy ezen kérvénynek két külön részére,, két külön vé­leményt adjon. (Helyeslés.) Molnár Antal előadó: Bocsánatot ké­rek, erre csak annyit jegyzek meg, hogy nagyobb figyelembe venni egy kérvényt nem lehet, mintha a kérvényezőknek kérelmét teljesítjük. A tisztviselői

Next

/
Oldalképek
Tartalom