Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-42
116 42. országos ülés onvemher 28. 1S72. lönös érdemnélküli osztály illesztetnék be, ez a kívülállóknak szakadatlan ellenszenvével, sőt gyűlöletével találkoznék, mely állapot miatt főképen a közügy szenvedne." És ezzel meg van felelve a belügyminister ur azon nyilatkozatának, hogy nem találja, miszerint ellenszenv és gyűlölet létezik a hazában ezen intézmény ellen. Hiszen maga a belügyminister ur megmondta, hogy ez nem egy év alatt fejlődik ki. Én azt hiszem, hogy nagyon meg kell fontolnia a háznak, midőn Buda-Pest lakossága, és Pest városának képviselőtestülete nyilatkozik, és midőn önmaga Pest városának közönsége kifejti, hogy ezen intézmény ellenszenvet és gyűlöletet szül. Az ellenszenv és gyűlölet bizonyos intézmények ellenében nem békés időkben nyilatkozik. Azt hiszem, hogy önöknek, midőn törvényt hoznak, nem arra kell ügyelniök, vajon kormánygépezetök öszszes befolyása alatt nem nyilatkozik e ellenszenv és gyűlölet valamely intézmény ellen; nyilatkozni fog az nagyobb időkben a lelkesedés idejében, a milyen volt például az 1848-diki. Ha azt akarják önök — és én azt óhajtom — hogy hazám ily válságos időkben, melyekről senki sem állhat jót, hogy mikor következnek be, ne találjon törvényeket, melyek ellen azután a nemzet ellenszenve nyilatkozzék: akkor ne hozzanak ily törvényeket. Én hiszem, hogy oly nemzeti lelkesedés, milyen az 1848-ki volt, bár már éltes korú ember vagyok : még életemben bekövetkezik; ha azonban önök azt óhajtják, hogy az intézmények ellenében ellenszenv és gyűlölet ne mutatkozzék : ne hozzanak be oly intézményeket, melyekre nézve — higyjék el önök — ha azon kor bekövetkeznék, magok azok, kik most legüdvösebbnek tartják a legtöbb adófizetői jogot, azon termekben, hol még most irányukban ellenszenv és gyűlölet nem mutatkozik, ők magok volnának legelsők azt mondani: uraim, belátjuk, hogy ez intézmény ellenkezik a kor szellemével. Azt mondja a tisztelt belügyminister ur, hogy nincs a legtöbb adófizetők intézménye ellen gyűlölet. Azt hiszem , önmaga a belügyminister ur sem kivánja, miként ez irányukban ugy nyilatkozzék, hogy az ablakokon dobják ki e tisztes urakat; de higyjék meg önök, hogy ha — vegyük ezt Pestre nézve, — a közhangulattal oly ellenkező intézményt hoznánk be, mely az érdekelteknek jogérzelmével, egyenlőségével, demokraticus szellemével, ellenkezik és ha azon kor eljőne: akkor, ha jó szántukból nem mennének, bizony mehetnének. (Derültség a szélső baloldalon) Én már ezt megértem 1848-ban azok irányában, kik az akkori administratori rendszer hivei voltak. Belátták magok, hogy az 1848. ellenkezett azon administratori rendszer szellemével, és magok viszszavonultak. Azt óhajtom tehát, és mert azt óhajtom, hogy válságos időben ilyenek ne történjenek, én a különvéleményt pártolom (Helyeslés bal felől.) Hoffman Pál: Tisztelt ház! Midőn szólásra jelentkeztem, csak egy-két perczig óhajtottam a tisztelt ház figyelmét igénybe venni adandó szavazatom indokolására; őszintén fájlalom, hogy azon nyilatkozat, melyet a tegnapi ülés végén a tisztelt belügyminister ur tett, nem engedi azt, hogy szavaimat rövidre vonjam, hanem kénytelen vagyok azokra reflectálni. Annálinkább sajnálom pedig a tisztelt belügyminister ur tegnap mondott beszédéi, mert e beszédnek veleje nem a szőnyegen forgó fővárosi törvényjavaslatban czélzott rendezést tárgyalta, hanem a munieipalis törvény által az ország többi részeibe behozott intézményekre, — nézetem szerint minden ok nélkül, — kiterjeszkedvén, azt nemcsak vadelmébe fogadta, hanem annak tartalmát egyenesen a ház jobb oldalának mintegy dogmájául tüntette föl. Én, tisztelt ház! nem kívántam kiterjeszkedni fölszólalásomban arra, mily intézmény áll fon az ország többi részeiben, a megyékben és városokban, én szorosan a főváros rendezéséről kívántam szólani. Nem is volt egyetlen ok is, mely miatt a t. belügyminister ur kiterjeszkedjék arra, miután a háznak mindkét oldaláról csupán a főváros körében hozandó szervezményekről volt szó. Én elvártam volna a tisztelt minister úrtól, hogy miután nem volt ok a munieipalis törvényben létesített intézményről szólni, nem volt ok, mondom, semmi ok, sem a ház fölszólalásai következtében, sem a szőnyegen forgó törvényjavaslat tartalmánál fogva, melyben ez intézmény maga a ministeriális előterjesztés által sem czéloztatik behozatni, mondom, elvártam volna a t. minister úrtól kíméletből „először azok mdryában, kik a háznak jelenleg ezen oldalán ülnek, és ezen intézményt nem pártolják, de tekintetből azon ezerekre menő honpolgárokra is, kik az országban magokat büszkén a deákpárthoz számítják, de a virilis intézményt soha el nem fogadták. Mondom, elvártam volna a t. minister úrtól, hogy ő erre ki ne terjeszkedjék. Én részemről tehát kénytelen vagyok kijelenteni azt, miszerint ezen virilis intézményt részemről el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Továbbá azt hiszem, annyival inkább nem volt helyén, hogy a t. belügyminister ur a virilis intézményt védelme alá fogta, mivel az általa e ház elé terjesztett törvényjavaslatban a virilis intézményt önmaga föladja. Én ugyanis azt hiszem, hogy midőn a tisztelt belügyminister ur e ház asztalára letett egy törvényjavaslatot, melyben a virilis intézmény nem létez: nincs helyesen választva a pillanat, arra,
