Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-41

41. országos ülés november 27. 1872. 103 vajon amióta a törvényhozás ezen intézményt életbe léptette, czélszerünek mutatkozott-e az vagy nem; mert e tekintetben ugy, mint az előbbi kérdésre vonatkozólag, annyira megállapított, határozott nézetek uralkodnak, hogy ezek felett vitatkozni teljesen czéltalan lenne. E tekintetben tehát csak arra szorítkozom, hogy kifejtsem azon indokokat, melyek folytán a törvény ezen intézkedésének a fővárosokra alkalmazása is javaslatba hozatott. E tekintetben a központi bizottság azon szempontból indult ki, hogy a törvények, melyeket alkotunk, egymással összhangzásban legyenek ; e törvény pedig összhangzásban van a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvénjmyel, s azzal ugyanazon alapon nyugszik; s hogy ugyanazon elvek, melyeket a törvénjliozás egy törvény alkotásánál helyesnek, jónak ismert el: ugyanazon elvek hasonló törvény alkotásánál romba ne döntessenek. Ennélfogva én teljesen osztozom az előttem szóló képviselő ur azon nézetében, hogy a törvényhozás többsége múltját e tekintetben nem tagadta meg. A czél, melyet a törvényhozás a törvényhatóságok rendezésénél el akart érni: az volt, hogy a törvényhatóságok ügyeinek elintézésében biztosítsa a befolyást az értelmiségnek egy részt s azoknak más részt, kik a törvényhatósági költségekhez nagyobb mérvben járulnak ; s ezen elvnek átvitelét szükségesnek látta a központi bizottság a fővárosok rendezéséről szóló törvényjavaslatban is; ezen elvnek alkalmazásánál azonban eltérhetni vélt mind a kormány, mind a központi bizottság a köztörvényhatóságok rendezésénél követett módtól és azon elvet kellőleg biztosítva látja az által, ha meg van határozva az, hogy a bizottságnak bizonyos része ezen qualifícatióhoz köttessék, maga azonban a választás a választó közönségre ruháztassék. E tekintetben nem osztozhatom előttem szólott képviselő ur azon kifejezésében, hogy ezzel a ház a reaetio terére lép. Mert én azt hiszem, hogy reactióról nem lehet szó akkor, midőn épen e §. elfogadásáról van szó. Ezek figyelembe vételével kérem a t. házat, méltóztassék a központi bizottság előterjesztése alapján e §-t elfogadni. (Helyeslés jobb felöl.) Radocza János: T. képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy magam és Steiger Gyula képviselő társam nevében a következő mődositványt nyújtsam be : „ Bizottsági tagokat és póttagokat a fővárosokban a fönebbiek szerint választó joggal bíró polgárok választanak. Ezen választás választó kerületenkint eszközíendő oly módon, hogy a főváros egész területe az illető lakosság számához arányosított , lehetőleg egyenlő választó kerületekre osztatik és ezen kerületekre a 400-t tevő bizottság tagjainak és megfelelő póttagoknak száma ugyanazon arány szerint lehetőleg akként osztatik el, hogy minden egyes kerületre 20-nál kevesebb és 40-nél több képviselő és megfelelő póttag ne essék. Minden egyes ily választó kerület csak annyi képviselőt és póttagot választ, tehát annyi egyénre szavaz, a hány a kerületre kiszabva volt. * (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Én a törvényjavaslat ezen szakaszában letett azon elvet, mely szerint a virilis intézmény a fővárosi törvényhatóság kebelében is meghonosittatni czéloztatik: egyéni meggyőződésemmel összhangzásba hozni nem tudom. (Helyeslés bal felől.) Én a virilis szavazatokat a fővárosi törvényhatóságkebelébe semmi módon és alakban czélszerüen beilleszti] etőnek nem tartom. (Élénk helyeslés bal felől.) Kern akarom itt felhozni mindazon már eléggé ismert fontos érveket, melyek a virilis intézmény ellen átalában, de különösen hazai városainkban felhozhatók; elégségesnek tartom egyedül magára a törvényjavas• latra hivatkozni, mely legvilágosabb bizonjitékát képezi annak, hogy a t. kormány maga is érezvén azt, hogy ezen intézmény a maga eredetiségében a fővárosi viszonyokkal sehogy sem lévén összeegyeztethető, azt csak is igen diluált alakban kívánja a fővárosi közönséggel bevétetni, szóval a virilis szavazatot inkább csak elvi szempontból, mintsem a valódi szükség, czélszerüség és hasznosság érdekében akarja a fővárosi közönség keblébe bármily módon és alakban átültetni. T. képviselőház ! az elvekhez való hü ragaszkodás mindenesetre csak tiszteletet gerjeszt; de nem czélszerü mindig csak elvi szempontból kiindulva ugyanazon elvet alkalmazni ott is, ahol a helyi viszonyok és körülmények egész más elvi tekintetek figyelembe vételét parancsolják. A jó törvénynek egyik leglényegesebb föltétele az, hogy annak ugy szelleme, mint egyes részletei, amennyire csak lehet, az állampolgárok szokásait, viszonyait mérlegeljék, hogy a polgár magában a törvényben saját meggyőződésének kifejezését lássa, és így a törvényt ne sujtójának, hanem jóltevőjének tekintse. Igaz ugyan, hogy ily kellékekkel felruházott törvényt átalában és kivált hazánkban alakítani a legnehezebb feladatok közzé tartozik, de a jelen esetben, hol a helyi viszonyokra kell leginkább tekintenünk, ezen feladat annyiban válik könnyebbé, amennyiben "bizonyos kérdések iránt magunknak sokkal jobban szerezhetünk meggyőződést és közvetlen tapasztalásból is meríthetünk magunknak érveket nézeteink támogatására. A virilis intézmény a fővárosban nem hogy rokonszenvvel, hanem átalános ellenszenvvel találkozik. (Helyeslés bal felöl) Közvetlen tapasztalásból mondhatom, hogy oly egyének is, kik vagyonuknál fogva a virilisek közt első sor-