Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-13

13. országos ülés september 18. 1872. 79 nak egy nyilatkozatára észrevételt tenni. — Azt mondja Hoffmann képviselő ur, hogy itt a házban csak arról bírhatunk tudomással, a miről ide hivatalosan jelentés tétetik. Én azt kérdem az igen tisztelt úrtól, vajon mit mondana ő akkor, ha felteszem, az ő háza kigyuladna és a tűzoltó őr, ki abban az utezában van hivatva, a netán előforduló tűzeseteket az illető tűzoltó telepre jelezni, ennek daczára mégsem jelezné hivatalosan a tüzet, de a telepen ezen kivül tudomással bírnának róla és még sem sietnének házának oltására? Mit mondana ekkor a tisztelt kéjiviselő ur a tűzoltókról? Azt hiszem, mindenesetre roszalná az eljárást. A mi magát a kérdést illeti, erre nézve felmerült, hogy igen sokan absolut többséget kivannak; de nem kívánja ezt a törvény és a gyakorlat által szentesitett szokás. A törvény azt rendeli, hogy a képviselőválasztás kezdetén, minden párt nevezze meg saját jelöltjét. Udvar helyszéken megtörtént két-két jelöltre nézve a törvényszerű kijelölés, s arra, hogy az ilyen páronként történt jelölteknél a képviselőválasztás befejeztével absolut többség nem kívántatott, — példa, éppen Udvarhelyszék választása 1865. és 1869-ben, példa Marosvásárhely városa és Aranyosszék s példa majdnem minden szász szék, hol ily páronkénti választások fordultak elő, hol két-két jelöltre történt egyszerre a szavazás; de hol senkinek sem jutott eszébe, hogy az ily választásnál absolut többséget kívánjon. Én tehát az ekként törvény és gyakorlat által szentesitett szokás szerint az udvarhelyszéki választást befejezettnek tekintem. Már most, miután a választás befejeztetett, és az illető képviselők kötelességeik teljesítésében akadályoztatnak : az a kérdés, hogy melyik mód mely által ez akadály legsikeresebben elhárítható? Azt hiszem, hogy ha az ajánlott módok közül a Gorove tisztelt képviselőtársunk indítványában jelzettet fogadnók el: akkor csak egyszerűen figyeíiiiezíetnők az illető bizottságot kötelessége teljesítésére, mire ugyan a belügyminister ur, mint monda, már eddig elégszer, de sikertelenül figyelmeztette. Nézetem szerint, tisztelt ház, azon központi bizottság, mely annyi sürgetésre és ily hosszú idő alatt kötelességét nem teljesítette, az bizonyosan nem tudja kötelességét. Szükségesnek tartom tehát, hogy a képviselőház maga mondja meg ama bizottságnak, hogy mi az ő kötelessége, és egyszersmind rendelje meg, hogy azt teljesítse. Ezt pedig Győrffy Gyula kéjjviselőtársam indítványa által lehet leghelyesebben elérni, a miért is pártolom indítványát annyival inkább; mert ha ekként nem jár el a tisztelt ház, akkor hozzájárulna egy veszedelmes praecedens megalkotásához. Egy ©ly praecedens alkottatnék meg, a melynek megalkotásához mi is hozzájárulnánk, ha Gorove képviselő ur indítványát fogadnók el. Előfordulhatna ugyanis ekkor azon eset, hogy a kötelességének teljesítésére figyelmeztetett bizottság vagy helyesen fogná fel kötelességét, vagy nem. Ha helyesen fogná föl: akkor követné azt, a mi Győrffy Gyula indítványában foglaltatik, hogyha nem helyesen fogja fel: akkor, a mint az már — sajnos, némileg kilátásba is van helyezve, — uj választást fog elrendelni. S mi történik ekkor? Ekkor a képviselőház elébe, a mely az igazoló és állandó bizottság által gyakorolja a választás fölött a bíráskodást: csak az uj választás eredménye jő fel jegyzőkönyvileg, mint mandátum, és igy a már megtörtént első választás fölött a ház illető bizottságai által nem is bíráskodhatnék, s alkalom nyújtatnék a választási elnöknek és központi bizottságnak ez esetben a törvény kijátszására, a mely követtetni fog bizonyosan más választásoknál több hebyütt és több alkalommal. Ezért veszedelmes volna egy ily praecedens felállítása egyrészt; de másrészt veszedelmes volna még azért is, a mit Huszár Imre képviselőtársam itt érintett, hogy ha t. i. mi bátorítást adnánk a választási elnököknek arra, hogy bizonyos ürügy alatt a választást meghiúsítsák, — mert ürügyet mindig találna, mint például nálam is — hol azt a philosophiai tételt állították fel, hogy én nem vagyok én; persze nem találtak tudóst hozzá, a ki ezt bebizonyította volna; de mint mondom, ha az illető tisztelt választó elnökök a mandátumokat tetszésök szerint visszatarthatnák, s Isten tudja, miféle bizottságokhoz utasíthatnák: akkor megtörténhetik az, hogy a király által kitűzött napra nem lesz jelen annyi képviselő, mint a mennyi szükséges a képviselőház megalakulására. Minthogy már a kérdésnél vagyunk, eszembe jutott még egy ehhez hasonló eset, a mely iránt röviden nyilatkozni kötelességemnek tartom. A mint Tisza Lajos minister ur lovagiasságától elvárni lehetett, a napokban nyilatkozni méltóztatott a kézdi-orbai választást illetőleg. A háznak igen tisztelt elnöke bejelentette ugyan is, hogy Tisza Lajos minister ur lemondott a kézdi-orbai kerület mandátumáról. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy mindenki csak arról mondhat le: a mihez joga van. Ha pedig elmondom egy pár szóban a fenf'orgott körülményeket: (Felkiáltások: Dologra!) azt hiszem, a tisztelt ház be fogja látni, hogy Tisza Lajos minister urnák e mondatumhoz semmi joga nem volt. Csak pár szóban érintem. — (Felkiáltások: Dologra!) Elnök : Miután a minister ur azon mandátumról csakugyan lemondott: annak bizonyítása, vajon illette-e őt azon mandátum, legalább is fölösleges. Bakcsi Ferencz: Azért voltam bátor ezen eset felidézéséhez hozzáfogni, mert azt hittem, analóg esettel szolgálhatok a fenforgó kérdéshez. (Bal felől: Halljuk!) De ha a tisztelt háznak ugy tetszik: én ezen analóg esetet nem hozom fel, ha-