Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-13

13. országos ülés september 18. 1872. 79 nak egy nyilatkozatára észrevételt tenni. — Azt mondja Hoffmann képviselő ur, hogy itt a házban csak arról bírhatunk tudomással, a miről ide hiva­talosan jelentés tétetik. Én azt kérdem az igen tisz­telt úrtól, vajon mit mondana ő akkor, ha felteszem, az ő háza kigyuladna és a tűzoltó őr, ki abban az utezában van hivatva, a netán előforduló tűzeseteket az illető tűzoltó telepre jelezni, ennek daczára még­sem jelezné hivatalosan a tüzet, de a telepen ezen kivül tudomással bírnának róla és még sem sietné­nek házának oltására? Mit mondana ekkor a tisz­telt kéjiviselő ur a tűzoltókról? Azt hiszem, min­denesetre roszalná az eljárást. A mi magát a kérdést illeti, erre nézve felme­rült, hogy igen sokan absolut többséget kivannak; de nem kívánja ezt a törvény és a gyakorlat által szentesitett szokás. A törvény azt rendeli, hogy a képviselőválasz­tás kezdetén, minden párt nevezze meg saját jelölt­jét. Udvar helyszéken megtörtént két-két jelöltre nézve a törvényszerű kijelölés, s arra, hogy az ilyen páronként történt jelölteknél a képviselővá­lasztás befejeztével absolut többség nem kívántatott, — példa, éppen Udvarhelyszék választása 1865. és 1869-ben, példa Marosvásárhely városa és Ara­nyosszék s példa majdnem minden szász szék, hol ily páronkénti választások fordultak elő, hol két-két jelöltre történt egyszerre a szavazás; de hol senki­nek sem jutott eszébe, hogy az ily választásnál ab­solut többséget kívánjon. Én tehát az ekként tör­vény és gyakorlat által szentesitett szokás szerint az udvarhelyszéki választást befejezettnek tekintem. Már most, miután a választás befejeztetett, és az illető képviselők kötelességeik teljesítésében aka­dályoztatnak : az a kérdés, hogy melyik mód mely által ez akadály legsikeresebben elhárítható? Azt hiszem, hogy ha az ajánlott módok közül a Gorove tisztelt képviselőtársunk indítványában jelzettet fogadnók el: akkor csak egyszerűen figyeí­iiiezíetnők az illető bizottságot kötelessége teljesí­tésére, mire ugyan a belügyminister ur, mint mon­da, már eddig elégszer, de sikertelenül figyelmez­tette. Nézetem szerint, tisztelt ház, azon központi bizottság, mely annyi sürgetésre és ily hosszú idő alatt kötelességét nem teljesítette, az bizonyosan nem tudja kötelességét. Szükségesnek tartom tehát, hogy a képviselőház maga mondja meg ama bizottságnak, hogy mi az ő kötelessége, és egyszersmind rendelje meg, hogy azt teljesítse. Ezt pedig Győrffy Gyula kéjjviselőtársam indítványa által lehet leghelyesebben elérni, a miért is pártolom indítványát annyival inkább; mert ha ekként nem jár el a tisztelt ház, akkor hozzájárulna egy veszedelmes praecedens megalkotásához. Egy ©ly praecedens alkottatnék meg, a melynek megalko­tásához mi is hozzájárulnánk, ha Gorove képviselő ur indítványát fogadnók el. Előfordulhatna ugyanis ekkor azon eset, hogy a kötelességének teljesítésére figyelmeztetett bizottság vagy helyesen fogná fel kö­telességét, vagy nem. Ha helyesen fogná föl: akkor követné azt, a mi Győrffy Gyula indítványában foglaltatik, hogyha nem helyesen fogja fel: akkor, a mint az már — sajnos, némileg kilátásba is van helyezve, — uj választást fog elrendelni. S mi történik ekkor? Ekkor a képviselőház elébe, a mely az iga­zoló és állandó bizottság által gyakorolja a válasz­tás fölött a bíráskodást: csak az uj választás eredménye jő fel jegyzőkönyvileg, mint mandátum, és igy a már megtörtént első választás fölött a ház illető bizottságai által nem is bíráskodhatnék, s al­kalom nyújtatnék a választási elnöknek és központi bizottságnak ez esetben a törvény kijátszására, a mely követtetni fog bizonyosan más választásoknál több hebyütt és több alkalommal. Ezért veszedelmes volna egy ily praecedens felállítása egyrészt; de más­részt veszedelmes volna még azért is, a mit Huszár Imre képviselőtársam itt érintett, hogy ha t. i. mi bátorítást adnánk a választási elnököknek arra, hogy bizonyos ürügy alatt a választást meghiúsítsák, — mert ürügyet mindig találna, mint például nálam is — hol azt a philosophiai tételt állították fel, hogy én nem vagyok én; persze nem találtak tudóst hozzá, a ki ezt bebizonyította volna; de mint mondom, ha az illető tisztelt választó elnökök a mandátumokat tet­szésök szerint visszatarthatnák, s Isten tudja, miféle bizottságokhoz utasíthatnák: akkor megtörténhetik az, hogy a király által kitűzött napra nem lesz jelen annyi képviselő, mint a mennyi szükséges a képviselő­ház megalakulására. Minthogy már a kérdésnél vagyunk, eszembe jutott még egy ehhez hasonló eset, a mely iránt rö­viden nyilatkozni kötelességemnek tartom. A mint Tisza Lajos minister ur lovagiasságától elvárni lehetett, a napokban nyilatkozni méltóztatott a kézdi-orbai választást illetőleg. A háznak igen tisz­telt elnöke bejelentette ugyan is, hogy Tisza Lajos minister ur lemondott a kézdi-orbai kerület man­dátumáról. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy mindenki csak arról mondhat le: a mihez joga van. Ha pedig elmondom egy pár szóban a fenf'orgott körülmé­nyeket: (Felkiáltások: Dologra!) azt hiszem, a tisztelt ház be fogja látni, hogy Tisza Lajos minister urnák e mondatumhoz semmi joga nem volt. Csak pár szóban érintem. — (Felkiáltások: Dologra!) Elnök : Miután a minister ur azon mandá­tumról csakugyan lemondott: annak bizonyítása, vajon illette-e őt azon mandátum, legalább is fölösleges. Bakcsi Ferencz: Azért voltam bátor ezen eset felidézéséhez hozzáfogni, mert azt hittem, analóg esettel szolgálhatok a fenforgó kérdéshez. (Bal felől: Halljuk!) De ha a tisztelt háznak ugy tetszik: én ezen analóg esetet nem hozom fel, ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom