Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-13

68 13- országos ülés september 18. 1872. Ha van kérdés, tisztelt ház, a melyben a legszigorúbb törvényesség szerint eljáró alkotmányos, országokban is : sokszor a törvényhozó testületek tulmentek még a kellő szigorúságon is: épen ez azon kérdés; és vannak esetek, a melyekre Csernátony tisztelt barátom is hivatkozott az angol alsó-házból; vannak esetek az angol alsó-ház történelmében, midőn annyira szigorúan járt el a ház, hogy túlfeszítette saját 'maga hatalmát, és úgyszólván, visszaélt ezen hatalmával csupán azért, hogy a maga fensőbbségét, hogy a maga előjogait akárminemű megtámadások ellen megmentse. A mely törvényhozó testület saját maga tekintélyét fentartani nem akarja: méltóztassanak megengedni, nem kívánhatja azt, hogy az országban tekintélylyel bírjon, hogy mások megadják neki azt, a mit ő önkényt, könnyedén felad. A mi a kérdést magát illeti, tisztelt ház, én megvallom, hogy a belügyminister urnák ez iránt adott felvilágosítását, ép ugy, mint azon. előbb előfordult válaszát, melynek taglalásába most egy szóval sem akarok bocsátkozni, igen szomorú tapasztalatként hallottam itt. Ez mutatja világosan azt. hogy azon törvény, a mely által a múlt országgyűlésen lerontották a magyar megyéket, hogy azon törvény, melyet e régi intézmények helyébe tettek, egyátalában alkalmatlan és életre nem való törvény. Tehát ezért csinálták, ezért rontották el a régi megyéket, hogy a belügyministernek annyi hatalma se legyen, hogy egy képviselőkerületben képes legyen a választást hónapokon át elrendelni? Ennyire megy tehát a ministeri hatalom azon virilis megyékben, azon alispánoknak, azon főispánoknak, kiknek hatalma annyira paragraphirozva, annyira szabályozva van, mint tették a múlt esztendőben, hogy mindezen közegeknek igénybevételével is a belügyminister nem képes egy választ kapni rendeletére, nem képes a választást hónapokon át elrendelni? (Helyeslés.) Ha lehet valami, a mi a múlt országgyűlésnek a törvényhatóságok szabályozásánál követett eljárását elitéli vagy kárhoztatja: ennél jobban semmi a világon nem teheti. Ez mutatja, hogy azon megyék helyett, melyekkel a magyar kormányok tudtak kormányozni ezer éven át, hogy azok helyett olyanokat állítottak, hol nem képesek maguk semmitsem tenni, azon teljhatalom mellett is, a melyet a törvény betűjében maguknak vettek. Hanem a kérdéshez hozzászóló Gorove tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy ha a képviselőház ezen kérdésben intézkedni akarna: itt valami uj törvényt kellene szabnia, mert itt törvény nincs, (Gorove Mehessél: „Bíróságot" mondtam), itt valami speciális bíróságot kellene felállítani, a mi alkotmányellenes volna. Alkotmányellenes igen természetesen csak olyan eljárás lehet, mely törvényben nem gyökeredzik. De hát itt van törvény elegendő. Itt annyi törvény van, a mennyi szükséges; csak azt a törvényt alkalmazásba kell tenni, és végre kell hajtani. A kérdés itt ez: a választás megtörtént; hogy vajon jogos vagy nem jogos volt-e ezen választás, ez az 1848. V. törv. czikk 47 §-ában egyenesen meg van mondva, mely igy szól: „ Azon választások iránt, melyeknek törvényessége bármely tekintetből kérdésbe vétetik; a képviselőtábla intézkeclendik." Tehát ezen túl vagyunk. Választás volt. Jó volt-e, vagy sem; ezt a 47. §. szerint a képviselőház fogja megítélni. A 43. §. pedig azt mondja: „A szavazatszedő küldöttség a választás folyamáról rendes jegyzőkönyvet vezettetvén, azt a választás befejezésével az elnök és jegyző s a szavazatszedő küldöttségnek legalább 2 tagja 3 példányban aláírják s egy példányt a megválasztott követnek azonnal kezéhez juttatván, másik kettőt a levéltárban! fentartás. s illetőleg a belügyek ministerének leendő átküldés végett, a központi választmánynak beadják.

11 Tehát kell, hogy választási jegyzőkönyv legyen; ha vajon aláiratott-e, kinek adatott át, azt nem tudom; ele kell, hogy legyen jegyzőkönyv, mert ezt a törvény egyenesen rendeli. Ha nincs ily jegyzőkönyv: akkor a választási küldöttség nem járt el törvény szerint, és hogy akkor mi történendő, azt ki fogom olvasni a törvényből. Ha azonban választási jegyzőköny van, azt át kellett volna adni a megválasztott képviselőnek, a belügyministernek és a levéltárnak. Azt mondja a belügyminister úr, hogy a választási elnök azt mondotta, hogy nem volt átalános többség. Ha átalános többség nem volt, -arról intézkedik a 35. §., mely igy szól: „Ha a szavazóknak átalános többségét azok közül, kikre a szavazás történt, egyik sem nyerné el: azon két egyén között, kik aránylag legtöbb szavazatot nyertek, ujabb szavazás történik. {Felkiáltások jobb felöl: Es nem Erdélyre vonatkozik!) Méltóztassanak tehát az erdélyit felolvasni, mikép rendelkezik az e tekintetben (Halljuk!) Az erdélyi 10. §. szintén ezen §-ra utal; de igen természetes és világos itt, hogy ez nem azon esetről szól, a hol 2 képviselőre egyszerre történik a szavazás, mert hisz akkor minek kellett volna történnie? A jelen esetben a többséget Ugron Gábor és Orbán Balázs nyerték el; de azt mondja az elnök, hogy nem volt átalános többség, igy tehát törvény szerint ismét Ugron Gábor és Orbán Balázsra kellene szavazni, és hogyha csak rájuk szavazna, igen természetes, hogy újból meg fognak választatni. (Felkiáltások jobb felöl; Mind a négy jelöltre kellene szavazni! Ellenmondás a szélső baloldalon^ De tisztelt ház! Akár mi lett volna is az eredmény, a 36. §. szerint annyi minden esetre áll. hogy „ezen másodszor szavazás, a mennyiben a szavazók