Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-29

372 29. országos ülés october 11. 1872. sebb hideglelések 3—4 nap után gyakran halállal végződnek, mert az elgyengült testekben már nincs meg a ruganyosság, az erő, mely a betegségnek ellentálljon. Az ország tudja és ismeri ezen állapotokat. Tavaly is, ez idén is könyöradományok gyűjtettek és osztattak szét. Ő felsége beutazta az alsó vidéket és meggyőződött a nyomor nagyságáról. A kormány azonban mindeddig nem tett semmit. Sőt — tett valamit, kiküldött vagy 80 adóexecutort a vizkárosult vidékekre is, hogy ott az adót erőszakkal hajtsák be. Igaz, nagy hátralékok terhelik az alsó vidékeket. Torontálmegye, mely hajdan az ország éléskamrájának neveztetett, Torontálmegye maga csaknem 7 millió frt adóhátralékkal tartozik. Vannak kisebb községek, melyek 40—50 ezer írtnyi, nagyobb községek, melyek 70—80 ezer írt adó-hátralékkal tartoznak. De mit bizonyít ez, t. ház ? Azt-e, hogy nem akartak fizetni, vagy azt inkább, hogy nem voltak képesek fizetni? Mert ha az adóbehajtók nagy buzgalma melleit mégis ily iszonyu módon szaporodott az adóhátralék, nem-e biztos jele ez annak, hogy valóban a nép fizetni nem volt képes? Ezen adószedők, kiket keserves kenyerőkért valóban inkább kell szánni, mint vádolni, hogy napi dijaikat kiérdemeljék, lefoglalták a búzát kalászban, a kukoriczát a szárban, és azután várják az aratást, A búzaaratásnak vége. Amit lefoglalhattak, a mit eladhattak, azt lefoglalták és eladták, minek következménye az lesz, hogy az idén megint nagyon sok föld bevetetlenül fog maradni, és hogy igy a jövő évben a legkedvezőbb elemi viszonyok mellett is a nép Ínségén nem igen lesz segítve. A búzaaratásnak vége, de az adóexeeutio nem szűnt még meg. Várja a kukoricza törést, de ez a kétségbeesettek utolsó reménye, ez az éhes gyermeknek kenyere, ez az élet. Ne hagyja a t. képviselőház ezt is elvinni, mert ha ezt megengedi, valóban, azon sok, aratást nélkülöző vidéken e télen az éhhalál fog borzasztó aratást tartani. Lesznek sokan talán e t. házban, kik túlzottnak fogják tartani állításomat. Nehéz itt a fővárosban a gazdaság, a fényűzés, a pezsgő élet közepette elhinni azt, hogy vannak hazánknak vidékei, egykor leggazdagabb vidékei, hol az elszegényedés átalános, hol az emberek kétségbeesve néznek a tél elébe, és kétségbeesve gondolnak családjuk jövőjére. De kérdezzék meg a megyék főispánjait, kérdezzék a megyéket, s kérdezzék Temes- és Toroníálmegyéknek képviselőit, t, barátimat ott a túlsó oldalon is: s meg fognak győződni, hogy ez, amit mondok, szomorú valóság. Tudom én jól, t, ház, hogy most, midőn a pénzügyminister ur a jövő évre ismét olyan nagy deficitet tesz kilátásba, indítványom nem igen alkalmas időben érkezik. De végre is mit kérek, hogy az ország megkárosittassék ? hogy az adó elengedtessák ? Nem. Hanem csak azt, hogy ne tartozzanak most fizetni, mikor nem képesek, hanem esztendőre, midőn talán az Isten megsegíti őket; a hátralékokat illetőleg pedig részesültessenek azon kedvezményben, amely kedvezményben az 1868-dik évi országgyűlés az egész ország népét részesité. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. Én nagy szavakat ok nélkül nem szoktam használni, de higyje el a t. ház, hogy ha kérésemet nem fogadja el, megfosztja a szűkölködő népet azon kenyértől, melyért az a jövő télen hasztalan fog istenhez imádkozni. (Helyeslés bal felől.) Tóth Vilmos belügyminister s Tisztelt ház! Miután Torontálmegye kérvénye a t. ház által azzal lett hozzám áttéve, hogy tekintettel a tárgy sürgős s elhalasztbatlan voltára, a kérdéses tárgyban intézkedjem, és a képviselőházat a történtekről még october havában értesítsem: van szerencsém kijelenteni a t. háznak, miszerint arra nézve, hogy mi történt ott az inség enyhítése végett, nem érthetek egyet Nikolics t. képviselő ur azon kijelentésével, hogy a kormány ezen inség enyhitésére semmit sem tett. A belügyministerium kezelése alatt van az 1863—64 és 1866. inségi alap, mely 144,052 ftra rug, ezenkívül azon 10,000 ft, amelyet a törvényhozás az elemi csapások által károsultak rögtöni fölsegélése czéljából szavazott meg a belügyministerium rendelkezésére és a begyült könyöradományok. Ebből kaptak: Torontálmegye 76,392 frt 50 krt, Temes 66,836 irt 50 tat, Bihar 4000 frtot, Háromszék 1383 forintot, Mármaros 1000 frtot, Hunyadi000frtot, Borsod 300 forintot, Szathmár 200 frtot, Doboka 300 frtot. S igy méltóztatnak látni az egész összegnek több mint fele Torontálmegye részére lett kiutalva. Az alap kifogyott s a belügyminister nincs tovább azon helyzetben, hogy az Ínséget anyagi eszközökkel enyhítse. Én kötelességemnek tartottam a t, ház előtt kinyilatkoztatni, hogy megtettem amit tehettem. Hogy a jövőben minő lesz az eljárás, aziránt az igen t. pénzügyminister ur, t. collegám fog előterjesztést tenni a t. háznak. Kerkapoly Károly ncnzftgymiitister: Nekem is azzal kell kezdenem t. ház, hogy nemcsak azt tette a kormány s közelebb a pénzügyi kormányzat is, amit Nikolics képviselő ur tulajdonit neki, hogy Torontál megyében 8 adó executort küldött ki, kik ott előre lefoglalva búzát és kukoriczát, váljak az aratást, a törést, hogy a kenyeret az éhezők szájából kivegyék. Engedelmet kérek, tett a pénzügyi kormányzat egyebet is. A múlt