Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-29

29. országos ülés october 11. 1872. 361 tásnk 4-ik havában, ma, nem állanak illetékes bíró­ság előtt? Ha igen, — tekintve, hogy ily körülmények között, a befogott polgárok még bünösségök eseté­ben is tovább tartathatnának börtönben, mint azt a netalán elkövetett büntényök maga után vonná: Tisztelettel kérdem az igen tisztelt minister urat: szándékozik-e törvényes utón és módon intéz­kedni, hogy a befogottak ügye az illetékes bíróság által minden további halogatás nélkül elláttassék? Elnök: Ezen interpellatio közöltetni fog az igazságügyi minister úrral. Miletics Szvetozár: T. ház! A t. mi­nisterelnök ur beszédében ezeket mondja : „Külö­nösnek találom azon követelést, hogy a kormány vádlottnak tekintse magát s igazolással álljon elő; hogy az, aki eljárásának kifogástalan voltáról meg van győződve: maga keressen maga ellen vádat, hogy azt megczáfolhassa. Hogy valaki magát vád­lottnak tekintse, erre mindenekelőtt szükséges, hogy legyen vádló stb." A t. belügyminister ur is szólt az átalános vádról és gyanusitgatásokról, stb.-ről; de a belügy­minister ur 1868-ik évben, midőn még államtitkár volt, nem volt ezen meggyőződésben, hanem egy ügyben akkor a következőképen szólott: . Megvallom, midőn első híre érkezett annak, hogy az elkövetett belgrádi gyilkosság szálai egész Újvidékre vezethetők, azt hittem. Újvidék városának polgármestere távirat utján fogja felkérni a belügy­minister urat, hogy kormánybiztost küldjön ki Újvi­dék városába, hogy minélelőbb legyen alkalma magát a gyanú alól kitisztázni. De miután ezt nem tette, és a képviselőház mai ülésében, midőn ezen ügy tárgyaltatik, részt vesz, meg fogja engedni, hogy én azokra, amiket ő mondott, válaszolni nem fogok. Továbbá, ha már egy város elöljárósága egy gyilkossági merénylet­ben való részvétellel vádoltatik, és az én kérdésem­re : Ki vádolja ? Tóth Vilmos felelt: a szomszéd kormány mondja, hogy gyanúban van. Tehát akkor egy szomszéd ország gyanúja alapján, noha még azt sem lehetett tudni, hogy alapos volt-e a gyanú: az államtitkár ur egy magánpolgárt törvényszék elé állított, és ezen eljárás helyes voltáról maga a mi­nisterelnök ur is meg volt győződve. Ezt nem azért hozom fel, hogy jure retorsionis, felhívjam a mi­nister urakat, hogy vagy egy törvényszék, vagy egy, az országgyűlés által kiküldött bizottság előtt meg­jelenve tisztázzák magokat; hanem azért hozom fel, hogy figyelmeztessem a miniszter urakat, hogy mily nehéz gyanú alatt lenni, hogy figyelmeztessem, mily nehéz dolog, hogy ha valaki csak puszta gyanú alap­ján fogságba vitetik. Bátor voltam folyó october havában egyéb interpellatióim között egy interpellatiót intézni a t. KÉPY. H. NAPLÓ 18 s . I. KÖTET. igazságügyi minister úrhoz Kosztics és Pavlovits urak elfogatása tárgyában, mely interpellatiómra mindeddig fevilágositást vagy feleletet nem kaptam. Azt tudom, hogy Kosztics és Pavlovits urak elzárattak egy anonym demmtiatio alapján, vagy jobban mondva alaptalansága folytán; tudom azt is, hogy egynéhány hét után kihallgattatott e tárgy­ban két tanú, akiket itt qualificalni nem akarok; csak azt mondom, hogy ezeknek egyikére saját test­vére azt nyilatkoztatta ki, hogy 5 garasért képes saját hazáját is denuntiálni; tudom azt is, hogy a politia által megszerzett két tanúnak vallomása alapján egynéhány hét múlva a törvényszék a be­záratást elhatározta. Ezen két tanú vallomása pedig ellentétes volt, mert mind a kettő mást beszélt. De ez a törvényszék dolga, azért nem akarok erről többet beszélni: hanem csak azt jegyzem meg, hogy Pavlovits mai napig sem hallgattatott ki, hogy a pancsovai törvényszék telegraphirozott a felsőbb ha­tósághoz, honnan azon feleletet kapta, miszerint magok sem tudják, hogy Pavlovits miért van bezárva, de a pesti törvényszék fogja tudni. Tehát Pavlovits két hónap óta be van zárva és nem tudja sem ő, sem a törvényszék, hogy miért történt ez? Én gondolom, hogy a minister urak gondos­kodni fognak arról, hogy a polgári becsület és a személyes szabadság ne sértessék meg ily fkgrans módon. Ezen egyének csak gyanura fogattak el po­litiális tanuk alajn'án. Köteles tehát az igazságügy ministerium figyelemmel lenni arra, hogy azon eset­re, ha ezek ártatlanok, amint, ugy hiszem, ki fog tűnni: akkor szabadon bocsáttassanak. Sürgetem te­hát az interpellatióra adandó feleletet, és kérem az igazságügy minister urat, szíveskedjék a dolgot fel­világosítani annálinkább, mert nem annyira a tör­vényszék, mint inkább az ő közege, a királyi ügyész volt oka annak, hogy nemcsak Kostics, ha­nem Pavlovits is bezáratott, távirati utón vett ren­delet folytán. Kérem az igazságügy-minister urat, szíveskednék, ha lehet, még ma, de mindenesetre mielőbb felelni és másodszor ügyelni arra, hogy azon két ember, ki valószínűleg ártatlan: ne legyen kénytelen 7, 8 hónapig fogva lenni, mint 1868-ban történt, amikor a belgrádi katastropha folytán töb­ben bezárattak és 8 hónap múlva, mint ártatlanok bocsáttattak ki. Hogy ha ez így megy: akkor ez or­szágban nincs személyes szabadság, miután a minis­terek bárkit bezárathatnak. Az igaz, hogy az or­szággyűlés tagjai bírnak immunitással, de ezeken kivül mindenkit be lehet zárni anélkül hogy tudná miért. Később kibocsátják ugyan, és azt mondják, hogy nem tehetnek róla. Kérem az igazságügy-mi­nister urat, mutassa meg a határőrvidéknek, hogy Magyarországban van szabadság. 4 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom