Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-29
29. országos ülés october 11. 1872. 361 tásnk 4-ik havában, ma, nem állanak illetékes bíróság előtt? Ha igen, — tekintve, hogy ily körülmények között, a befogott polgárok még bünösségök esetében is tovább tartathatnának börtönben, mint azt a netalán elkövetett büntényök maga után vonná: Tisztelettel kérdem az igen tisztelt minister urat: szándékozik-e törvényes utón és módon intézkedni, hogy a befogottak ügye az illetékes bíróság által minden további halogatás nélkül elláttassék? Elnök: Ezen interpellatio közöltetni fog az igazságügyi minister úrral. Miletics Szvetozár: T. ház! A t. ministerelnök ur beszédében ezeket mondja : „Különösnek találom azon követelést, hogy a kormány vádlottnak tekintse magát s igazolással álljon elő; hogy az, aki eljárásának kifogástalan voltáról meg van győződve: maga keressen maga ellen vádat, hogy azt megczáfolhassa. Hogy valaki magát vádlottnak tekintse, erre mindenekelőtt szükséges, hogy legyen vádló stb." A t. belügyminister ur is szólt az átalános vádról és gyanusitgatásokról, stb.-ről; de a belügyminister ur 1868-ik évben, midőn még államtitkár volt, nem volt ezen meggyőződésben, hanem egy ügyben akkor a következőképen szólott: . Megvallom, midőn első híre érkezett annak, hogy az elkövetett belgrádi gyilkosság szálai egész Újvidékre vezethetők, azt hittem. Újvidék városának polgármestere távirat utján fogja felkérni a belügyminister urat, hogy kormánybiztost küldjön ki Újvidék városába, hogy minélelőbb legyen alkalma magát a gyanú alól kitisztázni. De miután ezt nem tette, és a képviselőház mai ülésében, midőn ezen ügy tárgyaltatik, részt vesz, meg fogja engedni, hogy én azokra, amiket ő mondott, válaszolni nem fogok. Továbbá, ha már egy város elöljárósága egy gyilkossági merényletben való részvétellel vádoltatik, és az én kérdésemre : Ki vádolja ? Tóth Vilmos felelt: a szomszéd kormány mondja, hogy gyanúban van. Tehát akkor egy szomszéd ország gyanúja alapján, noha még azt sem lehetett tudni, hogy alapos volt-e a gyanú: az államtitkár ur egy magánpolgárt törvényszék elé állított, és ezen eljárás helyes voltáról maga a ministerelnök ur is meg volt győződve. Ezt nem azért hozom fel, hogy jure retorsionis, felhívjam a minister urakat, hogy vagy egy törvényszék, vagy egy, az országgyűlés által kiküldött bizottság előtt megjelenve tisztázzák magokat; hanem azért hozom fel, hogy figyelmeztessem a miniszter urakat, hogy mily nehéz gyanú alatt lenni, hogy figyelmeztessem, mily nehéz dolog, hogy ha valaki csak puszta gyanú alapján fogságba vitetik. Bátor voltam folyó october havában egyéb interpellatióim között egy interpellatiót intézni a t. KÉPY. H. NAPLÓ 18 s . I. KÖTET. igazságügyi minister úrhoz Kosztics és Pavlovits urak elfogatása tárgyában, mely interpellatiómra mindeddig fevilágositást vagy feleletet nem kaptam. Azt tudom, hogy Kosztics és Pavlovits urak elzárattak egy anonym demmtiatio alapján, vagy jobban mondva alaptalansága folytán; tudom azt is, hogy egynéhány hét után kihallgattatott e tárgyban két tanú, akiket itt qualificalni nem akarok; csak azt mondom, hogy ezeknek egyikére saját testvére azt nyilatkoztatta ki, hogy 5 garasért képes saját hazáját is denuntiálni; tudom azt is, hogy a politia által megszerzett két tanúnak vallomása alapján egynéhány hét múlva a törvényszék a bezáratást elhatározta. Ezen két tanú vallomása pedig ellentétes volt, mert mind a kettő mást beszélt. De ez a törvényszék dolga, azért nem akarok erről többet beszélni: hanem csak azt jegyzem meg, hogy Pavlovits mai napig sem hallgattatott ki, hogy a pancsovai törvényszék telegraphirozott a felsőbb hatósághoz, honnan azon feleletet kapta, miszerint magok sem tudják, hogy Pavlovits miért van bezárva, de a pesti törvényszék fogja tudni. Tehát Pavlovits két hónap óta be van zárva és nem tudja sem ő, sem a törvényszék, hogy miért történt ez? Én gondolom, hogy a minister urak gondoskodni fognak arról, hogy a polgári becsület és a személyes szabadság ne sértessék meg ily fkgrans módon. Ezen egyének csak gyanura fogattak el politiális tanuk alajn'án. Köteles tehát az igazságügy ministerium figyelemmel lenni arra, hogy azon esetre, ha ezek ártatlanok, amint, ugy hiszem, ki fog tűnni: akkor szabadon bocsáttassanak. Sürgetem tehát az interpellatióra adandó feleletet, és kérem az igazságügy minister urat, szíveskedjék a dolgot felvilágosítani annálinkább, mert nem annyira a törvényszék, mint inkább az ő közege, a királyi ügyész volt oka annak, hogy nemcsak Kostics, hanem Pavlovits is bezáratott, távirati utón vett rendelet folytán. Kérem az igazságügy-minister urat, szíveskednék, ha lehet, még ma, de mindenesetre mielőbb felelni és másodszor ügyelni arra, hogy azon két ember, ki valószínűleg ártatlan: ne legyen kénytelen 7, 8 hónapig fogva lenni, mint 1868-ban történt, amikor a belgrádi katastropha folytán többen bezárattak és 8 hónap múlva, mint ártatlanok bocsáttattak ki. Hogy ha ez így megy: akkor ez országban nincs személyes szabadság, miután a ministerek bárkit bezárathatnak. Az igaz, hogy az országgyűlés tagjai bírnak immunitással, de ezeken kivül mindenkit be lehet zárni anélkül hogy tudná miért. Később kibocsátják ugyan, és azt mondják, hogy nem tehetnek róla. Kérem az igazságügy-minister urat, mutassa meg a határőrvidéknek, hogy Magyarországban van szabadság. 4 6
