Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-28
28. országos ülrs october 10. 1872. 357 törvény alapján: annak többsége nincs ; az pedig, a kinek többsége van, az nem kész kormányozni a törvény alapján. Ez pedig ellenmondás. (Fölkiáltások hál felől: Nem áll!) Engedelmet kérek, ha a tisztelt képviselő urak elfelejtették akkori álláspont)okát: én szívesen elfelejtem azt; csak ne méltóztassanak mondani. hogy mi amaz absurd kérdés miatt 5 évig folytattunk önökkel küzdelmet: mert ez nem tény. (Élénk helyeslés jobb felől.) Meg fogják érteni tisztelt képviselő urak , ha nekem, a ki itt találván a lapis offensionist köztünk, a legnagyobb örömre s elégtételül szolgál ellenkező állásponton látni a tisztelt képviselő urakat, s meg vagyok győződve , hogy ez az igazi álláspont, a mely megtermékenyítheti önök működését, a mely terméketlenségre volt kárhoztatva azelőtt. Épen azért én is csak követhetem a tisztelt ministerelnök ur példáját , én is csak ismételhetem, hogy nem kívánja önöktől senki közülünk, hogy dobják el zászlójukat, tagadják meg elveiket, és nem tudom, mik ép jelenjenek meg a mi sorompóink előtt. (Helyeslés jobb felől.) Ezt nem kívánja senki közülünk, nincs is rá okunk. Az, a mi eddig történt: rám nézve tökéletesen elég ; elég, mert ha tekintem azon ellenzéket, melynek vezérférfiai iránt őszinte tisztelettel viseltetem, mit látok nálok ? Látom az egyiknél a fontolgató, az elmélkedő ész töprengésének azon eredményét , hogy az az elkárhoztatott közösügyes alap, a maga közös ministeriumaival és delegatíóival nem épen olyan rósz, hogy azon állva nem lehetne reformálni , hanem csak deformálni. (Tetszés jobb felől.) Ezt nyíltan kifej ezé. És mit látok a másiknál ? azt, a mi az ő individualitásának egészen megfelel: nem ítél a közösügyi alap fölött, nem így, nem ugy, hanem készségét jelenti ki, hogy azon az alapon közrehatni, ezen alapon közreműködni kész , s így elismeri, hogy ezen alap elég jó arra, hogy azon állva használni lehessen. (Tisza Kálmán közbeszól: Mikor ?) Engedelmet kérek, a tisztelt képviselő ur ezeket mondta: „ha a többségben nem volna elegendő erő oly kormány alakítására, mely akarja is, birja is elejét venni a Pólya által kiemelt erkölcsi veszélynek, kisértsék meg azok. kik e véleményben vannak: vajon nem lehetne-e, elvi feladás nélkül, ezen erőt ezen czélra más pártokkal való értekezés folytán megszerezni", s hogy itt saját pártját gondolta, s a mit saját pártjának szánt, saját személyére is elfogadja: azon nekem nincs miért kétkednem; ismervén azon solidaritást. a melyben pártjával mindig állt és fog állani bizonyára ezentúl is. Hogy pedig ezt saját pártjára nézve is mondotta, annak bizonyitékául szolgál beszédének azon helye, mely így hangzik : , Míg emlegetik a létező veszélyt, emlegetik annak szükségét, hogy a magyarországi pártok kezet fogjanak; de a végeredményben nem tudnak ezen emlegetésnek más hangsúlyt adni, minthogy az országnak egy, bár kisebbségben levő, de tekintélyes pártja tépje össze zászlóját, dobja oda elvét, és fejcsüggesztve jelenjen meg önök előtt: addig ezen emlegetés lehet párttaktika, de nem őszinte szándék, segíteni a haza bajain. * Engedelmet kérek, hogy ha ez az ok, mely miatt az együttműködés hiányzik, ha ez az, a mit a tisztelt képviselő ur méltán repudál: én nem vonatkoztathatom ama szavakat másra, mint azon pártra, s ezt nem szemrehányáskép mondom , ezt satisfactióul emelem ki, s igen természetes fejleményének tekintem az idők hatásának. Hogy ez bekövetkezett, adtunk legyen magunknak erről számot vagy sem: azt a tények bizonyítják. Azon öt fölirati javaslat, mely előttünk fekszik, s mely közül az egyik saját pártjából még aniendiroztatott is, ugy, hogy egy hatodikká lett, mit mutat, vajon? Azt, hogy az ellenzék, mely annak idején mint szikla mereven állott előttünk : azon ellenzék sziklakeménységét ma már elvesztette. Kincs ok miért búsulni azon. Hiszen azon sziklakeménység, melyet a negatiótól kölcsönzött, terméketlenné tette működését. De valamint a sziklának, hogy termékenyüljön, el kell porlódnia: ugy ezen szikla is, mihelyt porlódásnak indul, íme termékenynyé lesz ; előtérbe jő a munkásságra való ajánlkozás. (Élénk tetszés a jobb oldalon.) Engem azon felhívás, a mivel Debreczen városa tisztelt képviselője végbeszédét bezárta, tökéletesen kielégít. „Ha lezajlott e vita, mely most végstadiuinában van, s ha talán egy rövid szünet után itt ismét találkozni fogunk, teljes készséggel teljes örömmel és a mellékes pártérdekek egész félretevésével fogjunk kezet abban, hogy a hiányokat pótoljuk a hibákat kiirtsuk." így szól a fölhívás, mely rám nézve tökéletesen kielégítő, és a legnagyobb mértékben megnyugtató, s kötelességemnek tartom ezt ugy is mint a pártnak, úgyis mint a kormánynak tagja őszinteséggel viszonozni: tegyük azt, és a nemzet és a jövő ítéljen fölöttünk és hazafiságunk fölött azon mérték szerint, a mint ezen biztositásnak ezen Ígéretnek tényleg is eleget teszünk. Én ezen ítéletet elfogadom. Azokra mik ily nagy fontosságú ily nagy horderejű nyilatkozatok kíséretében, egyes kifogásokként, egyes gáncsok gyanánt a tisztelt képviselő urak részéről felemlítve lőnek: azokra nem kívánok észrevételt tenni. Meg vagyok győződve, hogy a haza iránti kötelességérzetnek ezen hangja, magában elég arra, hogy minden kérdésben megadassák az igazság annak, a ki mellett van az, g hogy minden kérdés a szerint végeztessék el, a mint béltartalma megérdemli. Lesz idő, lesz alkalmunk annak idejében ezen kérdésekről egymásután tüzetesen szólani, lesz alkalmunk azon kifogások, azon gáncsok horderejét tartalmas, vagy
