Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

28. országos ülés október 10 1872. 345 támadó beszéddel, melylyel az ellenzéket kihitta, ingerelte, alaptalan s ennélfogva méltatlan vádakkal illette. Mindjárt azzal kezdé beszédét, hogy mi nem követtük más alkotmányos országok példáját, a hol módosítást adott volna be az ellenzék a válaszfelirati javaslathoz, a helyett nálunk mindjárt őt válaszfelirati javaslat van a ház előtt. Ezen alkotmányos orszag, melyre a ministerelnök ur hivatkozik, nem más, mint Angolország. De a ministerelnök ur nem ignorálhatja azt, hogy Angolországban átalánosan bevett szokás szerint a vitatkozásoknál akár a parlamentben, akár a népgyülésekben nem tétetnek ellenindifványok, hanem azok módosításoknak neveztetnek. De ezen módosítások természete milyen'? Ha én azt mondom, elfogadom a Pulszky képviselő ur által benyújtott válaszfelirati javaslatot, megtartván a ezünet, a többi kihagyásával egészen ezen szóig : kik is egyébiránt s a helyett, a mi kimarad, a mi válaszfelirati javaslatunkat kívánom tétetni, kész a ministerelnök ur által kívánt angol mődositvány. Ily módositványok tétetnek Angolországban, melyekre a ministerelnök ur hivatkozik. Azonban Angol országban más viszonyok, más körülmények vannak. Ott csak igen ritkán történik, hogy a válaszfelirati vitának nagyobb jelentősége lenne; legtöbbnyire egy-két nap alatt vége van mind a két házban, miért ? mert a viszonyok mások. Mi oly kérdés fölött vitatkozunk, a mely még nincsen megoldva, a mely alkotmányunk alapját képezi s azért itt azon módot használni, melyet Angolország használ, a hol csak napi reformkérdések fordulnak elő, egyátalán nem lehet s annál kevésbbé lehet azt a kettőt egymással összehasonlítani. De a miniszterelnök ur arról is panaszkodik, hogy, ime már egy hete, hogy a válaszfelirati vita folyik, és vége be nem látható. Pedig akkor még csak két szónok volt feljegyezve, a vége tehát be volt látható, tudva volt, ki fog válaszolni, kinek van még zár szava, tudhatta tehát, hogy íegfelebb egy, vagy két nap alatt be lesz fejezve. Egy hétig folyt a vita, s ebből a ministerelnök ur azt következteti, hogy az ellenzék mindkét árnyalata megmaradt előbbi álláspontján, és párt taktikája mellett, és igy az országgyűlés kezdetén azon nem épen örvendetes tapasztalatra jut, hogy a megoldandó fontos kérdések tárgyalásánál nem enyhülnek azon ellentétek, melyek a multat jellemzik, s a törvények alkotásánál csak akadályul szolgálnak. Egy hétig folyt a vita, és ugyanazon egy hét alatt 11 törvényjavaslatot tárgyalt a ház, szóval letárgyalta mindazt a mit a kormány beterjesztett; keresztülvitte azokat a ház szakbizottságaiban, az osztályokban s itt a házban. Mit kívánhat tőlünk többet? Hát mennyi marad abból az egy hétig tartó vitából, ha mindezeket levonjuk ? s ebből a minisKÍFV. H. NAPLÖ 18^. I. KÖTET. terelnök ur nekünk szemrehányást tesz, ebből azt következteti, hogy mindjárt az országgyűlés elején mutatkozik azon káros irány, mely az országyülés mükedését megakadályozza. Ez sem érdemelt, sem igazságos szemrehányás, meg kell engedni a ministerelnök urnák, hogy a baloldali szónokoknak sora távolról sincs kimerítve azok által, kik e vitában felszólaltak; pedig hogy ne lett volna ok és alkalom felszólalni, azt még a jobboldalon is alig fogja valaki állithatni. Ha tehát volt valami, a mit a ministerelnök úrtól megvárhattunk, az lett volna, hogy köszönje meg azon mérsékletet, melyet az ellenzék e vitában tanúsított, (Helyeslés halról) A helyett azonban ő szokott tapintatosságával nem érdemlett szemrehányásokkal tetézi az ellenzéket. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy csak 30-an vannak, a kik azt hiszik magukról, hogy ők képviselik a nemzet akaratát. Előbb volt már alkalmam megjegyezni, hogy midőn én azt mondottam, hogy az ország háromnegyedrésze azon programra alapján áll, melyen mi, akkor az összes ellenzéknek elvben egymástól nem igen eltérő programmját értettem. Mi a király kizárólagos tanácsadóinak nem adtuk ki magunkat soha, de a választások törvénytelenségének orvoslására a feliratot tartottuk az egyetlen alkotmányos útnak, melyet Sennyey képviselő ur praecedens nélkülinek nevezett. Lehet ez praecedens nélküli, de méltóztassék megengedni, praecedens nélküli volt a helyzet is, mert oly választás, minő Magyarországban volt, egy országban sem történt soha. Ha tehát mi egy praecedens nélküli esetben praecedens nélküli módhoz folyamodunk, •— azt nem lehet rósz néven venni. Hogy pedig a mód, melyhez folyamodtunk, alkotmányos, azt nem tagadhatja senki és én mindig azt fogom állítani, hogy nem lehet más útja a megoldásnak, mint hogy azon factora a törvényhozásnak, a fejedelem, ki egyedül van feljogosítva a törvény által az országgyűlést összehívni vagy azt föloszlatni, éljen törvényes hatalmával, és adjon a nemzetnek uj alkalmat akarata nyilvánítására. Ezt nem alkotmányos útnak nevezni nem lehet, mert ez az egyetlen ut, a mely, az én nézetem szerint, legalább a jelen körülmények között, gyakorlatilag egyedül követhető. Mi magunkat a király tanácsosainak soha sem tekintettük, nem is tekintjük, hanem biztosítom a ministerelnök urat, hogy ha ő felsége a mi tanácsunkat elfogadná, első tanácsunk nem fogná a ministerelnök urnák állását igen nagyon erősíteni. (Derültség.) A ministerelnök ur azután elbeszélte, hogy mily fontosnak, mily óhajtandónak tartja a haza megerősítésére, a békés fejlődésnek biztosítására, ha végre megszűnnének azon éles ellentétek, melyek a két párt között léteznek. 44