Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-27
27. országos ülés october 9. 1872. 311 ezen állítását azzal, hogy elmondja, miszerint az én eljárásom törvénytelen volt, hogy én szemérmesen vonultam vissza a központi bizottságok és a ház verifieationalis joga elől mindannyiszor, valahányszor oly törvénytelen lépést vagy határozatot kellett volna megsemmisíteni, mely a jobb oldalnak szolgált előnyére, viszont erélyesen és gyorsan jártam el oly határozatok megsemmisítésénél midőn e megsemmisítés ismét a jobboldalnak volt előnyére; hogy törvényesnek találtam egy törvényhatóságban a választási határnapok különböző napokra lett kitűzését, ha ez a kormánypártnak vált előnyére, siettem azonban megsemmisíteni ily határozatot, ha az nem vált a kormánypártnak javára. (FolMáltásők a hal oldalon: TJgy vanl) Azt hiszem, hogy egy minister ellen, kinek nemcsak a politikai morál és politikai becsületesség, hanem esküjénél fogva is kötelessége a törvényt, a mennyiben ez ő tőle is függ, részrehajlatlanul végre hajtani: ennél erősebb, ha szabad mondanom, kíméletlenebb vádat emelni alig lehet. Óhajtottam volna, ha a képviselő ur ezen vádakat részletezte volna, ha concret eseteket hozott volna föl, hogy én azután csetről-esetre tett intézkedéseimet a ház előtt bemutathattam volna, és igy alkalma lett volna a háznak ítélni a fölött, hogy helyesen vagy helytenenül jártam-e el. Miután azonban a vádak átalánosságban tétettek, én is kénytelen vagyok átalánosságban jiraeeisirozni azon álláspontot, melyet a választások vezérletével megbízott központi bizottságokkal szemben elfoglaltam. Meg kell mindenekelőtt jegyeznem, hogy én azon rendeletben, melyet a törvényhatóságokhoz a választási előmunkálatok megkezdése czéljából menesztettem: semmi más utasítás nem foglaltatik, mint az, hogy a törvényhatóságok eljárásuk alapjául az 1848. V. t. ezikket vegyék és intézkedéseiket annak rendeleteihez képest teljesítsék, csupán csak az a ratási időre való tekintettel ajánlottam a gyors eljárást. Hogy az utóbbi választások alkalmával visszaélések, törvénytelenségek és inconvenientiák történtek: azt tagadni ki merné? Épen tegnapelőtt hallottunk egy monumentális beszédet, melyben már jelezve volt, hogy vétkeztünk mi, vétkeztek önök. Én nem akarom kutatni és bizonyítgatni azt, hogy melyik párt részéről történtek nagyobb inconvenientiák. Ez nem ide tartozik. (Zaj bal felől.) Én csak röviden azt akarom megjegyezni, hogy azon igen érdemes képviselő urnák, ki tegnapelőtt azt mondta, hogy peccabatur intra et extra muros; tökéletesen igazsága volt, s ha valaki kétségbe találná azt vonni: akkor én neki ezen három füzetkét adnám elolvasás végett, (fölmutat három füzetet) éh azt hiszem, hogy abból meggyőződnék az igen tisztelt képviselő ur, szavaimnak igazsága felől. A képviselő választások körül igen is történtek inconvenientiák. Tulajdonítom én azokat egyrészt a törvények hiányosságának, s másrészt annak, hogy ezen hiányokat minden párt a maga részére kiaknázni törekedett. Ez utóbbi eset előfordul minden országban ott, hol a törvények hiányosak. Annak pedig, hogy a törvény hiányos, azt hiszem, nem mi vagyunk okai. Beterjesztettük választási törvényjavaslatunkat a múlt ülésszak alatt. Hogy az törvényerőre nem emelkedett: annak valóban nem mi vagyunk okai. Azon állítás ellen azonban, mintha az 1848diki törvények mellőztettek volna, mintha a központi bizottságok és az összeíró küldöttségek az én agyonbeszélt törvényjavaslatomat vették volna kiindulási pontul, eljárásuk alapjául: ezen állítás ellen tagadólag vagyok kénytelen felelni. Önök azt állítják, hogy az 1848-iki törvényekben meghatározott qualificatiókat mellőzték a központi bizottságok, és hogy uj censust állítottak föl. Én, t. képviselőház, határozottan állítom, hogy nem ismerek az országban egyetlenegy törvényhatóságot sem, a hol például az Vé-ed telekkel vagy 300 frt értékű házzal bíró választó, vagy a 100 frt jövedelemmel rendelkező tőkepénzesek vagy földbirtokosok, vagy a törvényben megnevezett honoratiorok választási joga megtagadtatott volna. S ha történt valahol, s ha hozzám ezért felszólamlás történt, siettem a bajt orvosolni. Arra nézve tehát, hogy az 1848-iki törvény vétetett föl alapul az összeírásoknál: eltérés a törvényhatóságoknál nem volt. De volt igenis eltérés egy más irányban s ez az összeíró küldöttségeknek adott utasításokat illeti. Itt a törvényhatóságok két cathegoriába sorozhatok. Az egyik cathegoriába tartoznak azon törvényhatóságok, ahol a törvényben meghatározott választói jog szabatos megbirálása czéljából utasítások menesztettek ki, a mely utasításokban irányelvek foglaltattak, melyek ugy az összeíró küldöttségeknél, valamint a felszólamlásoknál szem előtt voltak tartandók. Vonatkoztak pedig ezen utasítások a régi jog meghatározására, az ingatlan becsértékének megbirálására, a jövedelem és a kézmivesség után igényelt választói jog meghatározására, egyszóval azon bizonyítékok felmutatására, melyek a választói jognak csakugyan törvényszerű bírását minden kétségen kívül helyezték. Az ekként eljárt törvényhatóságok száma mintegy 30-ra terjedt. Eljárásuk, nézetem szerint, teljesen correct és helyes volt, mert nem ellenkezett először a törvénynyel. Az 1848-ki V. t. czikk ugyanis meghatározza a qualificatiót, a mely mellett valaki választói joggal bír; de nem szól arról, hogy mily bizonyítékok szükségesek arra, hogy ezen választói
