Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-26

304 26. országos ülés oetober 8. 1HT2. thán-tuli alkotmányos krízis idejében a magyar kormány beavatkozott, és pedig a németek érdekében, a szlávok ellenében. A mi pedig a kérdés érdemleges oldalát illeti, hogy én a lajthán-tuli országok foederativ rendszerét óhajtom, különösen pedig, hogy Csehország állami joga elismertessék és azt nemcsak a Lajthántuli szlávok érdeke szempontjából, hanem a magyar koronaországok érdekéből is. Mindig azon véleményben voltam és vagyok, hogy Csehország Magyarországnak védbástyája nyugot ellen, különösen a német elem és a nagy Németország ellen, melyet a Kárpátok sem fognak gátolni, ha a cseh hegyeket elfoglalja, Távol van tőlem, hogy az, ki főleg a német iskolák, tudomány és irodalom keblén szellemileg növekedtem, ellenséges szellemmel viseltessem a német elem irányában, mely eddig volt és marad egyike az elsőknek Európában; de ellene vagyok ezen törekvésnek, mely keleten a cultur terjesztésének neve alatt a többi kisebb népeket magába olvasztani igyekezik, a mely törekvés annál veszélyesebb, mivel jelenleg nemcsak a szellemi, hanem a katonai erőre is támaszkodik és pedig retrográd irányban, melylyel nemcsak a kisebb népek nemzetiségét és önállóságát, hanem egyszersmind politikai szabadságukat is fenyegeti. A magyar államférfiak, amint látom nemcsak a jobboldalon, de a balközépen is elhatározták magukat, az ausztriai német elemmel a szövetséget fentartani és Németországra támaszkodni, az legyen bár ennek következménye, hogy Magyarország legyen második vonalban: Csehország Németország irányában, és hogy legyen az óhajok kapuja keletre. Ebből természetesen keletkezett a dualismus, melyet én nemzetinek, német-magyar dualismusnak neveztem, és mely egészen más jelentőséggel bir, mint az 1848-ki állami dualismus, és melynek én nem formáját, hanem kiindulási pontját, szellemét, végczélját, t. i. a német és magyar nemzetnek a szlávok feletti uralkodását ítélem el. E tekintetben Csemegi ur nézetei és a mi nézeteink közt oly ellentétek állanak, hogy a viszonyos capacitálásnak nincs helye. Mi a kisebb és középszerű népeknek, melyek a cseh hegyektől az adriai és fekete tengerig laknak, fenállását feltétlenül azok egyetértésükben látjuk, s hol nemzetközi, hol pedig belső viszonyos támogatásban, s midőn külső támogatásra van szüksége, azon nagy népek és államok támogatásában, melyeknek ezen népek önállósága, tekintettel a német hóditó törekvésekre igen jókor jött. Önök pedig keresik a nyugati és keleti szlávok ellenségei szövetségében és Németországrai támaszkodásban. Voila tout. A jövő majd meg fogja mutatni, kinek van igaza. Majdhogy ki nem hagytam Oroszországot. Azonban mióta Gortsakofí Andrássy grófot bíztositotta, hogy a , panslavismus" törekvéseket nem támogatja és nem fogja támogatni, sőt még őt András-érdemjellel is feldiszité, gondolom, hogy fog hitel adatni nekünk ezután, miszerint nem voltuk és nem leszünk az orosz politikának eszközei, s talán meg fog szűnni a magyarok ijeszgetése ezen rémképpel Nem titkolhatom és nem titkolom el azon meggyőződésemet, miszerint, pártolom Ausztriának foederativ szervezetét, de nem a szlávoknak a németek fölötti uralma alapján, hanem maga a foederatio természete szerint, a nemzeti egyenjogositás alapján, melyet mint kiinduló eszmét és végczélpontot elitéinek, mert következményéül birná azt, hogy a magyar nemzet Magyarországban a különböző nemzetiségeknek és pedig egyiknek, mint társországnak közjogilag, másiknak nemzetiségileg, nagyobb engedményeket nyújtana; de mi lesz akkor, ha a német néptörzs és szlávok Ausztriában Magyarország feje fölött, vagy malgré nous önkéntes, vagy kényszeritett békét kötnek: azt a magyar államférfiaknak megfontolására hagyom. Ami a második alapeszmét illeti, t. i. Magyarországnak nemzetiségek szerinti felosztását, melyet Csemegi ur javaslatunkban talált: igaz, hogy az egy stereotyp phrasis. mely a nem-magyarajku nemzetiségek ellen rémképül használtatik fel; de erről a mi javaslatunkban szó sincs. Csemegi ur azt abból következteti, amit ő az 1861. évi szerb congressus határozataiból fölhozott, ami pedig, ha csakugyan javaslatunk követelménye volna, még sem jelentené Magyarországnak nemzetiségek szerinti fölosztását, hanem Magyarország egy kis részének szervezését, tekintettel a szerb nemzet történelmi jogára. De ha Csemegi ur a következő idézéseket is javaslatunkból fölhozta volna, ki fogna tűnni, hogy Csemegi ur olyasmit czáfolt, amit mi nem is állítottunk, és hogy ruente fundamento, ruit superstructum. Megemlítvén a feliratban az 1861. évi congressus történelmi tényét, melyet ő felsége maga öszszehivni kegyeskedett, mi ezt hozzá tettük : „ A szerb nemzet követelményei a mai megváltozott körülmények és államjogi viszonyok közt kétségkívül nem terjeduek ki a szerb nemzet biztosítására vonatkozó azon feltételekre, melyek az emiitett és felséged által elfogadott .szerbek nagyvajdája" elnevezéssel kapcsolatban vannak." Már ebből látszik tehát, hogy nekünk nem lévén jogunk a nemzeti congressus határozatának praejudicálni, mindamellett a szerbek mai közvéleményének kifejezést adtunk, mely készen áll a körülmények és államjogi viszonyokkal számolni, és a