Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-26

26. orszá^us ülés oi-tobw H. 1872. 295 Wächter Frigyes jegyző (olvassa a 15—25. §§-t

} melyek észrevétel nélkül elfogadtattak.) Elnök: Következik a függelék. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a függeléket, mely változtatás nélkül elfogacltatik.) Elnök: Az engedély-okmány és a függelék elfogadtatván, következik a törvényjavaslat. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a törvényjavaslatot, mely változtatás né/Mii elfogacltatik.) Elnök í E szerint a vojtek - német - bogsányi másodrendű vasut-vonal kiépítéséről szóló törvényjavaslat átalánosságban és részleteiben elfogadtatván, az elfogadott három törvényjavaslat a holnapi ülésben harmadszor fog felolvastatni. Bittó Kálmán központi bizottsági előadó: Kötelességemmé tette a központi bizottság a tisztelt háznak bejelenteni, hogy egy osztály részéről a kebelében tett azon indítvány folytán, hogy utasíttassák a közlekedési minister az országos vasúti hálózat tervezetének mielőbbi beterjesztésére: a minister ur azon nyilatkozatot tette, hogy nemcsak a vasúti, hanem az összes közlekedési vonalok hálózatáról szóló javaslatot legközelebb a képviselő háznak be fogja adni. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a válaszfelirati javaslatoknak tárgyalása. Zsivkovics János: Postovani dome! Neka mi dopusteno bude, da i ja u toj stvari koju reé progovorim, no zeleci da me stovana kuca bolje razumje, premda nisam u magyarskom jeziku dosta vjest, ipák onako kako mogu nazore moje izraziti: Tisztelt ház! Ha én is ezen átalános válaszfölirati vitában szót emelek, nem teszem azon okból, mintha ezen tárgy annyi fényes beszéd után, melyeket hallottunk, nem volna már minden oldalról elegendően kimerítve és indokolva; hanem azért, hogy mint a szent korona egy részének tagja és képviselője, az én álláspontomat az előttünk fekvő bizottsági válaszfölirat irányában röviden kifejezzem, és indokoljam; és a mennyire szükség, ez alkalommal a többi válaszföliratokról is nézeteimet előadjam. (Halljuk!) Mindenekelőtt állásom szerint, mint horvát-szlavonországi képviselőnek meg kell jegyeznem azt, hogy törvényszerűen, nevezetesen az 1868-ik 30-dik törvényczikk értelmében, jogosítva, avagy felhiva lévén, csak az úgynevezett „közös" ügyekben, t. i., oly ügyek tárgyalásánál e tisztelt házban részt venni, melyek az említett törvény által a mi országunk és Magyarország közt részint törvényhozási, részint pedig kormányzási irányban is közösügyekül megállapitvák, — az én vizsgálásaim és nézeteim kifejtésében a válaszföliratoknak csak azon részére fogok szorítkozni, mely a közjogi tárgyakról és viszonyokról szól, kizárván tehát minden avatkozást a belügyek megvitatásába és az azokra vonatkozó kormányi belpolitikába. Igen természetes tehát, hogy reám nézve legnagyobb fontossággal bir azon elvi álláspont, melyből a válaszfölirati bizottság válaszföliratában s pedig a trónbeszéddel együtt a közjogi kérdés tárgyalásában kiindul, mely a mint látom, a fönálló államszervezeten alapul. Az igen tisztelt Schvarcz Gyula képviselő ur fölirati javaslatát kivéve, mely az állam vagyis közjogi kérdésekre a bizottság fölirati javaslatával egy alapon áll: a többi válaszföliratok e kérdésekben egészen külön álláspontot foglalnak el. Természetes, hogy ennyi Magyarország állami állására vonatkozó ellentétes kiindulási pontok nyomán, a trónbeszéd és abban a kormány intentiói minden pártnál, más felfogásra és más visszkangzásra akadnak. Nem szándékom itten bővebb vizsgálat alá venni, mit akar vagy nem akar az egyik vagy másik párt. Ez a tisztelt ház előtt ennyi sok beszédből és más nyilvános tárgyalásokból is elegendően tudva van; csak szabad legyen nékem ezt illetőleg, röviden megjegyeznem, hogy szerény felfogásom szerint a többség vagy a többségben lévő párt az 1867-ik évi XII-ik törvényezikk által az országban alakított állapotot az ország maga érdekében őszintén föntartani akarván, nem engedi az emiitett alaptörvényt még most semmi irányban módosíttatni, sem pedig annak jótékonyságát és czélszerüségét kérdésbe vonatni; a közép-bal pedig nem találja ugyan ezen állapotot a Magyarország állami állására és annak jövőjére nézve jónak, hanem inkább veszedelmesnek; de nem állítván annak mi modorbani módosítását és csupán támaszkodva az ország jogaira, ugy látszik, hogy a maga alkotmányos küzdelmét, ezen mostani törvényes állapot ellen más kedvezőbb időre akarja elhalasztani: míg a tulsó-bal csak a Magyarországteljes állami függetlenségét vévén szemügyre tehát az ország mostani állapotával legkevésbbé elégedvén meg, a maga eszméjeért annak bevalósitásáig folytonosan küzdeni szándékozik. A Miletics és Trifunácz által beadott válaszfelirat mellőzvén a belpolitikát, melylyel főkép és pedig a többi válaszföliratok ellenében egészen más irányban foglalkozik, és melyekre nézve a maga nézeteit és vágyait indokolja, melyekre nékem az én állásom szerint reflectálni nem is lehet, ugy látszik, mintha, az állami kérdésben a túlsó ballal együtt járna. A mi engem illet, én őszintén és minden tartózkodás nélkül elfogadom a közjogi kérdésekre és viszonyokra a bizottság válaszfölirati álláspontját. (Tetszés jobb felől.) Elfogadom pedig nemcsak azért, mivel a mostani állapotot a köz- és magánviszonyok és érdekek szabályozásáról fönálló állam-