Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-25

25. országos ülés gya a Lévay ügy és ez nagyon természetes is, inert nem a ministertanács dolgaival foglalkoztak ama hirek, hanem foglalkoztak az előbbi és a mostani pénzügyminister dolgaival; ezek között igenis volt az tanácskozásnak tárgya, azoknak igenis egyetértésével jelent meg másnap ama hivatalos közlemény, melyről a képviselő ur megint azt állítja, hogy ami abban mondva van. olyatén természetű, hogy nem hiszi, mikép lenne az országban ember, a ki annak hitelt adott volna. Engedelmet kérek, de én legalább honett emberek közt ugy tudom, hogy amit tisztességes ember mond, azt a másik elhiszi, ha az ellenkezőt nem buja bebizonyítani, vagy visszautasithatlan érvü ellenaggályait nem kénytelen fentartani. (Élénk helyeslés jobb felől). Ha az interpellatiója volna csak előttem a képviselő urnák: hitetlenség daczára sem mondhatnék egyebet, mint amit mondottam akkor a hivatalos lapban, hogy t. i. : ,A kormány egyik tagja sem állott Lévay úrral sem köz-, sem magán ügyben semmiféle összeköttetésben, és az érintkezés vele csakis mint társulati igazgatóval történt." Megjegyzem itt, hogy én egyátalában nem látnék semmi bűnt abban, ha az ellenkező állana is, ha Lévay úrral akár magán-, akár közügyben bárminemű öszszeköttetésben lettem volna, és ezt elismerni egyátalán nem tekinteném semmiféle szégyennek. (Élénk helyeslés jobb felől). De hát nem állottam, s igy nem mondhatom senki kedveért, még akkor sem, ha az igazságot nem tetszik elhinni: hogy állottam. A hivatalos közlemény továbbá igy szól: „tehát alaptalanok mindazon állítások vagy gyanúsítások, melyek őt a kormány bármely tagjával összeköttetésbe hozzák." Erre nézve most sem mondhatok egyebet, mint amit akkor mondott a hivatalos lap. Továbbá: „Ami különösen a 30 milliós kölcsönüzletet illeti, biztosithatunk mindenkit arról, hogy az a körüli alkuszi teendőkkel Lévay ur soha megbízva nem volt, s hogy ennek folytán nem is köthetett ki magának semmiféle alkuszdijt, s nem adathatott reá magának kincstári utalványt." Ismétlem állításomat, s fentartom azt; nemcsak hogy fentartom, hanem kijelentem a t. ház szine előtt, hogy az ezen ügyre vonatkozó összes irományok, az összes correspondentiák és a szóbeli tárgyalásokról időnként rendesen felvett jegyzőkönyvek az állam főszámszéknek birtokában vannak, hogy az ennek genesisét is megismerhesse, necsak végeredményét. És meg vagyok róla győződve, hogy ezen eredetiben s összeségükben áttett irományok alapján a főszámszék meg fog győződni arról, hogy az, amit a hivatalos lap mondott: igaz. (Helyeslés jobb felől). A hivatalos közlemény igy folytatja: „Ennélfogva nom is követelhette, még kevésbé kaphatta meg azt — t. i. az alkuszdijt -— akár egészben, akár feleoetober 7. 1872. 269 részben." Ismétlem ezt itt is, mert igaz, még akkor is, ha a képviselő ur és hite szerbit egyebek is nem találnák hinni. A hivatalos közlemény igy végzi: „Általában tehát, Lévay úrtól el is tekintve, biztosan állithatjuk, hogy ama kölcsönnek minden költségét a consortium viselte a fizetett és a kibocsátási ár közti különbségből. Kivételt csupán a kötvények előállítására fordított 15,000 frt s a befizetések beszállításáért fizetett 75,000 frt képez, u. m. ez az 1871diki előirányzatban tisztán olvasható." Mondom, ha a t. képviselő urnák csak interpellatiója feküdnék előttem: ezzel be is volna végezve válaszom puszta ismétlésével annak, ami a hivatalos lapban már .közzététetett. Azonban a képviselő urnák beszéde is előttem van. Ebben hivatkozik a Pesti Naplónak egy későbbem — már Lévay nyilatkozata után tett — kérdésére, a melyben az aggályt keltett pontok — ugy szólván — precisirozvák. Megvallom, hogy épen gyakori és huzamos!) utazásaim következtében ezen utólagos czikk csak most a képviselő urnák interpellatiójáből jut először tudomásomra. E czikkben három kérdés van s a képviselő ur — ugy látszik — épen ezen 3 kérdést hangsúlyozza, ha nem is interpellatiójában, de beszédében. Én tehát nem akarok megmaradni interpellatiójának keretében, hanem át akarok menni beszédére. (Helyeslés). Az egyik kérdés azt mondja: „Vajon a Thurn-Taxis ügyben, melynél az utolsó pillanatban akart consortiuma számára biztosítani még két milliót: vajon e közvetítése olcsó volt-e vagy drága," Bátor vagyok azt a választ adni reá, hogy akár olcsó volt, akár drága: nem a magyar államnak volt olcsó, nem a magyar államnak volt drága. Magán ügy ez; s ide nem tartozik. (Helyeslés jobb felöl). Én különben nem tudom, olcsó volt-e vagy drága; de azt tudom, hogy reánk nem tartozik. (Tetszés jobb felől). Továbbá: „Kérdezzük: vajon a 30 millió kölcsön törlesztési tervében történt hiba kiigazításakor tanúsított eljárása olcsónak nevezhető-e vagy drágának." Ez már ide tartozik, s épen azért erre igen szívesen megadom a választ. Először ott nem hiba történt s nem is annak kiigazítása; hanem történt az előzetes megállapodásnak megváltoztatása a végleges megállapodás alkalmával. Hogy e változtatás az államra nézve olcsó volt-e vagy drága: az ide tartozik ; de akkor sem Lévay ur személyéhez kötve, hanem azon egész consortiumot illetőleg, melylyel a kölcsön köttetett. A törlesztést illetőleg nem a végleges szerződésben, hanem azon előzetes pontozatokban, — a