Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-24

21. országos iilós ber oeto.V 1872. 257 részemről is egy kővel hozzá járulni azon talapzat­hoz, melyen a jelen kormány méltó helyet fog el­foglalni a történelemben olyan férfiak oldalánál, kik, mint például III. Napóleon tábla - körének hírhedt hősei, a politikai szemfényvesztés mesterségének 18 évi üzése után a franczia nemzetet Sedanhoz vezették. A ki hazánkban a két nagy politikai párt állását egymás ellenéhen figyelemmel megvizsgálja, észlelni fogja, miszerint a lefolyt öt évnek parla­mentáris küzdelme nálunk valami természet ellenes állapotot szült, egészen különbözőt attól, mely alkot­mányos országokban a pártok között rendesen fen­állani szokott. Más országban ugyanis magában értetik, mi­szerint az ellenpártok, noha egymástól eltérők elvek­ben és eszközökben, mégis ugyanazon egy nagy czélra törekszenek, t. i. az állam jóllétének és függetlenségének megszilárdítására; hogy a .párt­tusában csupán loyalis és törvényes fegyverek hasz­nálata van megengedve; más szóval a hazafiság, valamint a méltányosság követelményei soha sem hagyatnak figyelmen kivül. Magyarországon, tisztelt ház, másként áll a dolog. Tudvalevőleg az 1867. egyezkedés egészen kiforgatta sarkából a nálunk megszokott állam és alkotmány fogalmát, valamint igen elkeserítette a pártok egymás iránt viszonyát. Mily kevéssé felelt az meg a magyar nemzet várakozásának, érezhették azt elejétől a kiegyezés főtényezői; és még a hiszé­kenyek is rövid időn meggyőződhettek arról, miként sodorja hazánkat a tények logikája az idegen ér­dekek örvénye felé. És mit tett az uralomra ver­gődött párt fonák, bonyolódott helyzetének fölisme­rése után? Talán megbánta elkövetett ballépéseit és sietett azokon segíteni ? Dehogy bánta meg! Ellenkezőleg, hibát hibára halmozott, és, mintha uralma egyetlen arcanuma volna a nép boldogi­tásának: még makacsabbul ragaszkodott a kormány­hatalomhoz és az által igyekezett ingatag állását a közvélemény növekedő vihara ellen biztosítani, hogy a képviselő-választásokat tulajdon érdekében intézte el, az alkotmányosság leple alatt ugyan, de tényleg az önkény emeltyűi használatával. E czélra dolgozott a kormánypárt éveken keresztül; és mert a rósz lelkiismeret legnehezebben tűri el az ellenmondást és tettei szigorú bírálatát: lőnek ez okból mindazok, kik a kormány heros­tratesi művét kárhoztatták a legaljasabb vádakkal illetve és még honfeldarabolással és földosztással is gyanúsítva. Ezért lön az ellenzék, mint valamely ellenséges tábor, minden lehető politikai befolyás­ból kizárva és ugy szólván törvényen kivül helyezve. A gyűlölet és üldözés a hazafias párt ellen még inkább fokozódott a legújabb választásoknál. Nem volt elég a fenálló választási törvény lénye­KÍPV. H. ÍTArLÓ 18^. I. KÖTET. gének meghamisítása, és a kormány ezen irányban működő befolyásának, minden alkotmányos fogalmat és jogérzést kigúnyoló, megsértő érvényesítése; hanem még a fegyveres erő is igénybe vétetett a siker biztosítására. Ekként lőn a választási helyekre katonaság kirendelve, legyen az titkos utasítással, legyen az csupán könnyen megérthető intéssel, hogy a leg­csekélyebb ürügy alatt, például erőszakos kihívásból keletkezett szóváltás miatt, rohanja meg az ellen­zéket és azzal mint ellenséggel bánjon el. Mert hát a kormány szintén óhajtani látszott, hogy hallatlan törvénytelenségei és erőszakoskodásai ne türessenek el mindenütt egykedvüleg a nép által. De ez meglepetve és készületlen az ily merény­letekre, béketürelemmel hagyta magát jogaitól meg­fosztatni, bántalmaztatni, lemészároltatni. Valóban csodálni lehet a magyar ember ön­megtagadó természetét, rend és törvény-tiszteletét a megtörtént vérlázító kihívások közepett! Mert hát tisztelt ház könnyen megeshetett volna, hogy a nép a helyett hogy meghunyászkodik és golyó és szu­rony által okozott sebeit mint a kormány bonbon­jait zsebre rakja: első fölindulásában neki fordul gyilkosainak és golyóért golyóval, szuronyért dorong­gal fizet vissza. Vagy hogy még tovább menve, az ártatlan áldozatok barátai és rokonai boszut állanak a kormány közegem és a választások vezetőm, kik­nek — ha nincsenek pártszenvedélytől elvakítva, — teljesen hatalmukban állott a vérengzések megaka­dályozása. Angolhonban, melynek parlamentalis kormány­zatát mintául szoktuk idézni, a törvény értelmében a katonaságnak legalább négy mértföld távolságra kell elszállásolva lenni a választási helytől, nehogy csak árnyéka is létezzék azon feltevésnek, hogy a polgárok, választási jogaikban, bármily körülmény által korlátozva vannak. Egyedül a választási el­nököt illeti azon jog, hogy a katonaságot a hely­színére berendelje; és mivel a törvény és a törvény­erővel biró szokások a választási eljárást pontosan megállapítják, a belügyérnek beavatkozása bármily választási cselekménybe * egészen fölöslegessé válik. Már most azon igen ritka esetben, midőn vala­mely angol választásnál a katonaság jelenléte meg­kívántatott, lett legyen az bármily sértegetéseknek a nép részéről kitéve, a mint meg is történt, hogy magok a vezénylő tisztek kővel megdobáltattak: azért annak nem volt szabad helyéből kimozdulni, annál kevésbbé fegyverét használnia, mig arra a választási elnök nem adta meg felhatalmazását. Jaj volna olyan tisztnek, ki a maga önkényéből lövetne a népre, azt semmi földi hatalom nem mentené meg Angolhonban a halálra itéltetéstől. Mielőtt pedig a katonaságnak a tettleges köz­belépés megengedtetnék: kell, hogy a lázadási tör­33

Next

/
Oldalképek
Tartalom