Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-23

'230 23. országos ülés ocíober 4. 1872. kel, melyek az eszme létrehozatalának első kísérletére feltornyosulnának; el nem bágyadva azon ellenáramlat számbavétele által, mely a fenálló államokban rejlő szerves erőket a létkérdés hatalmával rázná fel ezen megsemmisülésökre irányzott forralat ellen. (Helyeslés.) A mi az első pontot illeti, mely abból kiindulva, hogy a lajtántuli részen nincs helyreállítva az alkotmány, és ez által az 1867-iki XII. törvényczikk előfeltétele nein levén teljesítve, kéressék meg ő felsége, hogy az 1870-ik évben félbeszakított egyezkedés fonalát felvenni, ós ottan az államszerkezetet foederativ alapokon átváltoztatni, vagy átváltoztatását előmozdítani szíveskedjék : azt nem szükség indokolni, hogy a magyar törvényhozás, mely saját függetlenségének teljes becsérzetével bír. ezen irányadó szempontnál fogva igenis óvakodni fog más országok belügyeibe, és más országok függetlenségének megtámadásába avatkozni. Egyébiránt, elismerem, hogy igenis helyesen mond-ják Miletics és Trifunácz képviselő urak, hogy az 1867. XII. törvényczikk 25. §-usában felállított azon követelmény, hogy a lajtántuli rész alkotmányban részesiítessék: ezt saját biztonságunk, saját alkotmányunk garantiája kívánta. De abba: hogy milyen legyen azon alkotmány? hogy a Reichsrath egy vagy két házból álljon? hogy a választások direct vagy indirect utón jőjjenek-e létre? abba, hogy az alkotmány melyik nemzetiségnek, melyik elemnek, melyik osztálynak, melyik érdek-tömbnek adjon túlsúlyt, vagy egyiknek sem? abba beavatkozni az 1867. XII. törvényczikk nekünk nem ad jogot; e kérdés megítélése kizárólag a lajtántuliak jogát képezi. (Helyeslés.) Mi nem szabhatjuk elé a lajtántuliaknak, hogy mily alkotmányban találják állami lételök és feladatuk teljesitésének feltételeit; a mint meg vagyok másrészről győződve arról is, hogy mi is visszautasítanánk minden direct és indirect beavatkozást, melynek czélja az volna, hogy a magyar törvényhozás alkotmányunk, vagy bármelyik állami intézményünk megváltoztatását, vagy annak fentartását eszközölje. {Helyeslés.) A második eszmét Magyarország területének felosztása, illetőleg a históriai, politikai szerb nemzet részére külön területnek kikerekitése képezi. És itt meg kell már mindjárt előre jegyeznem , hogy ezen kérdésnél elhagyja Miletics és Trifunácz urat a többi nem magyar ajkú nemzetiségekkel való solidaritas érzete. A nemzeti egyenjogúság, mely a magyar állani ellen az egész felirati javaslaton keresztül csatarendben felállíttatik: gőzgomoly gyanánt elpárolog mindjárt, a mint a históriai, politikai szerb nemzet külön jogai vagy külön követeléseire kerül & sor. Méltóztassanak megengedni, hogy ezen állitásom indokolásául magának a felirati javaslatnak néhány sorát felolvassam (olvas): ,A nemzetiség általános kérdésével szoros kapcsolatban áll a szerb nemzetiség kérdése, melynek különlegessége abban áll, hogy először történelmi jelentőséggel bír; másodszor pedig, mivel az ethnographiai viszonyok, tekintettel a bácsi és bánáti végvidékekre, olyanok, hogy a szerb nemzeti kérdés kedvező megoldására a közigazgatási határok változtatása még akkor is szükséges, ha ezen változtatások a nemzetiségi kérdés megoldásának átalában véve kulcsul nem vétetnének. c Ezt kiegészíti az ugyanazon lapon olvasható utalás ő felségének kis-sztapári és kikindai útjára, hol ő felségét, a magyar koronás királyt Magyarország területén egy nagy néptömeg — kétségtelenül szerb ajkuakból álló nép — szerb nemzeti zászlókkal és azon lelkesült kiáltással üdvözlé: Éljen a szerbek nagy vajdája! (Mozgás.) A mint én a felolvasott tételt és azon követelést, hogy az 1861-ki szerb congressus határozatai előterjesztessenek, kétség kívül elfogadás végett értem: azt veszem ki, hogy Miletics és Trifunácz urak nem találják nagyon szükségesnek, hogy a nemzetiségi kérdés valamennyi nemzetiségre nézve egyformán oldassák meg. Ez — szerintök — nem feltétlenül szükséges, minden rendében lesz. minden jól lesz : ha csak a históriai polikai szerb nemzet ethnographiai és históriai viszonyainál fogva külön területben részesittetik, ha az 1861-ki szerb congressus határozatai elfogadtatnak; ha a szerb vajda kineveztetik; a szerb vajdatanács megalakittatik, a többi a dolog természetes rendjében a logica föntartásával ziketkövek, önmagától be fog következni. Az én nézetem, hogy a törvényhozás sohasem fogna ráállni, hogy a nemzetiségi kérdést egyoldalulag csupán az egyik nemzetiség érdekében oldja meg; mi ezen ajánlatot nem fogadjuk el, véleményem szerint, Ezsau-alkura a magyar törvényhozás nem fog lépni soha. Nagy hiba, nagy szerencsétlenség, hogy a nemzetiségi kérdés ugy tüntettetik fel, mint azon emeltyű, mely a magyar államot kihelyezi sarkaiból mely annak szerves összefüggését megsemmisiti mint azon olvasztó, mely a magyar állam egységét szétválasztja és az összefüggésétől kiszakított részeket az egyes népfajok aspiratiójának tárgyává teszi. A nemzeti követelmények szemközt állíttatnak a magyar állammal, a magyar állam eszméjével, létének, fejlődésének, és erősbödésének föltételeivel. Ezt, a mint említettem: nagy hibának, nagy szerencsétlenségnek tartom. Ha egy része annak, ami a nemzetiség nevében a felirati javaslat készítői által követeltetik, megadatnék: az elvi összeütközésbe jönne a magyar állam fenállásával, erősbödésével és haladásával. Nem mondom, hogy a szétszakítás, hogy a magyar állam megszüntetése nyíltan ki volna mond-