Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-21

21. cwsflságöij ülvs ofeídbfii' 2. 1872. uemii elmélkedések közt találkoztam, igy szólítottam fel: Barátom! Tegyünk félre minden köztünk létező nézetkülönbséget, de valld meg nekem, hogy a mi kormányzóink kicsit nagyon roszul kormányoznak. Nem kormányoznak roszul, — felelt vissza az én elfogulatlan jobboldali barátom, mert egyátalában se­hogy sem kormányoznak. A hatalomszeretetnek édes testvére lévén a fé­lénkség, ebből származott a személyszabadságnak azon eclatans megtámadása is. amelyet nnmkás-pör czim alatt ismerünk. Sikerült a kormánynak egy rettenetes összeesküvést fölfödezni, melynek nem volt semmi kisebb czélja, mint a budai czitadellát elfoglalni, minden törvényes intézményt lerontani, sőt detró­nisálni magát az a jó Istent is, a mi már csak azért sem lett volna czélszerü ; mert, ha az nem segit rajtunk : ugy látom, hogy a jelen kormányzás nem igen fog segíteni. (Derültség bal felől.) Ezen meg­támadásnak hire az egész világon elterjedt; maguk a komoly angolok, a kik ezen mozgalomban valami vij puskaporos összeesküvést és az elfogott szabó­legényekben valami föltámadt Guys Fawkes-okat lát­tak : siettek levelezőiket ide ktüdeni ; amerikai la­pok foglalkoztak ezen rendkívüli eseménynyel, nem is említve a bécsi lapokat, a melyek ezen eseményt pikántabbnak találták Ebergényi Júlia, sőt páter Gábriel igen épületes eseténél is; a nagy tűzokádó­hegy végre megszülte az egeret és kiderült, hogy e szegény munkások részben igen becsületes, részben talán homályos, de semmi esetre sem államveszélyes t zélokra egyesültek, a minthogy a törvényszék föl is mentette és ártatlanoknak nyilatkoztatta ki őket: de ki fogja kárpótolni ezen szegény embereket a bör­tönben töltött napokért? Ili fogja kárpótolni csa­ládjaikat a hosszas szenvedésekért, melyeket a csa­ládfők 10 hónapi nélkülözése alatt álltak ki; hiszen, uram, lehet azt mondani, hogy az elfogottak utó­végre is csak holmi szabólegények voltak; hanem a mostani világban vannak már oly cinicus emberek is, a kik azt hiszik, hogy a legutolsó munkásnak a személy­szabadsága épen olyan drága, szent és sérthetetlen, mint a legelső escellentiás uraké; sőt találkozott egy lap, még pedig nem is baloldali, hanem pár excellence jobb­oldali lap, mely a személyszabadság ezen megsértése alkalmából azon szerény véleményét koczkáztatta, hogy nem azokat a szegény munkásokat kellett volna bezárni, hanem azokat, a kik ezen gyönyörű­séges pert inscenirozták. Az osztálylegyező hatalomszeretetnek tulaj do­nitható azon aristokraticus áramlat is, melyet or­szágos állapotaink figyelmes vizsgálójának lehetetlen észre nem venni. Túlzás nélkül állithatom, hogy ma már Ma­gyarországon alig van a kormány kinevezésétől függő olyan állás, melyet pusztán születési qualificatiőnál fogva el ne lehetne foglalni; igen tiszteletreméltó ga­vallérok, kik a próbatétet a gazdászatnak valami épen ellenkező)ébőlt ették le: az államjavak felügye­letével bízatnak meg; (Igaz! ugy van! bal felöl.) közintézetek élére állíttatnak jeles származású leven­ték, akik nem visznek egyebet oda, mint ketté fé­sült szakállat, képzettség-hiányt, ezzel járó rendet­lenséget és zavart; tanfelügyelők lesznek, szintén igen jó házból, jó családból származó férfiak, kik esetleg provocált nyilatkozataikkal elárulják, hogy az ismereteknek legkezdetlegesebb elemeivel sem birnak, s hogy tulaj donkép azon elemi padokon volna he­lyök, melyek fölött culturai felügyeletet gyakorol­nak; s nem régiben egy igen előkelő s a legride­gebb szakismereteket igénylő állásra épen egy olyan férfiút szemeltek ki, kiről az obligát életrajzírók, a legjobb akarattal sem tudtak egyebet irni, mint azt, hogy gyermek korában igen szép emberfejeket rajzolt. A demokraticus szakértelem, minálunk csak arra való, hogy a születésnek pávatollául szolgál­jon, s ha kivételes esetekben érvényesül is: a szokat­lan légkörben, ha csak szolgává nem akar alja­sulni, nem tarthatja magát; példákat tudnék e te­kintetben idézni, de exempia sünt odiosa; a denio­kratia még társadalmilag', egyleti utón sem érvénye­sülhet eléggé; voltak esetek, midőn a kormány részéről ily alakban is ellenzésre talált, s nem fej­lődhetik eléggé azon szép polgári elem, melyről pe­dig épen egyik rninister, Szlávy' űr, oly gyönyörűen mondta pozsonyi választóihoz intézett beszédébeit: hogy hivatása, fölfelé az aristokratiát, lefelé a de­magógiát fékezni. A kormányhatalom szeretete utoljára annyira ment, hogy nem vonakodott alkotmányos küzdel­meinkbe bevonni magát a koronát is; a múlt or­szággyűlés igen sajnos izgalmak közt oszlott szét. s az ilyen izgalmas pillanatok alkalmasak legke­vésbbé arra. hogy azoknak a korona mintegy része­sévé tétessék, és a mélyen tiszteit kormány e még egészen le sem zajlott küzdelmeknek részesévé tette a koronát akkor, midőn a múlt országgyűlést bezáró trónbeszédbe olyan passust foglalt, mely az ellen­zék irányában roszalást, és némi fenyegetést tar­talmazott, oly fenyegetést, melynek valósítása a higgadtabb pillanatokban tán nem fog czélszerűnek mutatkozni. Más alkotmányos országokban erre alig van példa. Angliában ugyan egyszer III. György alatt megpróbáltak egy királypártot alakítani; de az mint Bluntschli ki fejezi magát, a két nemzeti a tory- és whig-párt közt mint két malomkő közt összemor­zsoltatott, és ott sem vált az alkotmányosságnak valami hasznára. Nem akarom, tisztelt ház a kormányhatalom szeretetéből származó gyöngeségeket, tapintatlanságo­kat elősorolni, mert hiszen akkor fölötte hosszúnak 26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom