Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-21

21. cwsflságöij ülvs ofeídbfii' 2. 1872. uemii elmélkedések közt találkoztam, igy szólítottam fel: Barátom! Tegyünk félre minden köztünk létező nézetkülönbséget, de valld meg nekem, hogy a mi kormányzóink kicsit nagyon roszul kormányoznak. Nem kormányoznak roszul, — felelt vissza az én elfogulatlan jobboldali barátom, mert egyátalában sehogy sem kormányoznak. A hatalomszeretetnek édes testvére lévén a félénkség, ebből származott a személyszabadságnak azon eclatans megtámadása is. amelyet nnmkás-pör czim alatt ismerünk. Sikerült a kormánynak egy rettenetes összeesküvést fölfödezni, melynek nem volt semmi kisebb czélja, mint a budai czitadellát elfoglalni, minden törvényes intézményt lerontani, sőt detrónisálni magát az a jó Istent is, a mi már csak azért sem lett volna czélszerü ; mert, ha az nem segit rajtunk : ugy látom, hogy a jelen kormányzás nem igen fog segíteni. (Derültség bal felől.) Ezen megtámadásnak hire az egész világon elterjedt; maguk a komoly angolok, a kik ezen mozgalomban valami vij puskaporos összeesküvést és az elfogott szabólegényekben valami föltámadt Guys Fawkes-okat láttak : siettek levelezőiket ide ktüdeni ; amerikai lapok foglalkoztak ezen rendkívüli eseménynyel, nem is említve a bécsi lapokat, a melyek ezen eseményt pikántabbnak találták Ebergényi Júlia, sőt páter Gábriel igen épületes eseténél is; a nagy tűzokádóhegy végre megszülte az egeret és kiderült, hogy e szegény munkások részben igen becsületes, részben talán homályos, de semmi esetre sem államveszélyes t zélokra egyesültek, a minthogy a törvényszék föl is mentette és ártatlanoknak nyilatkoztatta ki őket: de ki fogja kárpótolni ezen szegény embereket a börtönben töltött napokért? Ili fogja kárpótolni családjaikat a hosszas szenvedésekért, melyeket a családfők 10 hónapi nélkülözése alatt álltak ki; hiszen, uram, lehet azt mondani, hogy az elfogottak utóvégre is csak holmi szabólegények voltak; hanem a mostani világban vannak már oly cinicus emberek is, a kik azt hiszik, hogy a legutolsó munkásnak a személyszabadsága épen olyan drága, szent és sérthetetlen, mint a legelső escellentiás uraké; sőt találkozott egy lap, még pedig nem is baloldali, hanem pár excellence jobboldali lap, mely a személyszabadság ezen megsértése alkalmából azon szerény véleményét koczkáztatta, hogy nem azokat a szegény munkásokat kellett volna bezárni, hanem azokat, a kik ezen gyönyörűséges pert inscenirozták. Az osztálylegyező hatalomszeretetnek tulaj donitható azon aristokraticus áramlat is, melyet országos állapotaink figyelmes vizsgálójának lehetetlen észre nem venni. Túlzás nélkül állithatom, hogy ma már Magyarországon alig van a kormány kinevezésétől függő olyan állás, melyet pusztán születési qualificatiőnál fogva el ne lehetne foglalni; igen tiszteletreméltó gavallérok, kik a próbatétet a gazdászatnak valami épen ellenkező)ébőlt ették le: az államjavak felügyeletével bízatnak meg; (Igaz! ugy van! bal felöl.) közintézetek élére állíttatnak jeles származású leventék, akik nem visznek egyebet oda, mint ketté fésült szakállat, képzettség-hiányt, ezzel járó rendetlenséget és zavart; tanfelügyelők lesznek, szintén igen jó házból, jó családból származó férfiak, kik esetleg provocált nyilatkozataikkal elárulják, hogy az ismereteknek legkezdetlegesebb elemeivel sem birnak, s hogy tulaj donkép azon elemi padokon volna helyök, melyek fölött culturai felügyeletet gyakorolnak; s nem régiben egy igen előkelő s a legridegebb szakismereteket igénylő állásra épen egy olyan férfiút szemeltek ki, kiről az obligát életrajzírók, a legjobb akarattal sem tudtak egyebet irni, mint azt, hogy gyermek korában igen szép emberfejeket rajzolt. A demokraticus szakértelem, minálunk csak arra való, hogy a születésnek pávatollául szolgáljon, s ha kivételes esetekben érvényesül is: a szokatlan légkörben, ha csak szolgává nem akar aljasulni, nem tarthatja magát; példákat tudnék e tekintetben idézni, de exempia sünt odiosa; a deniokratia még társadalmilag', egyleti utón sem érvényesülhet eléggé; voltak esetek, midőn a kormány részéről ily alakban is ellenzésre talált, s nem fejlődhetik eléggé azon szép polgári elem, melyről pedig épen egyik rninister, Szlávy' űr, oly gyönyörűen mondta pozsonyi választóihoz intézett beszédébeit: hogy hivatása, fölfelé az aristokratiát, lefelé a demagógiát fékezni. A kormányhatalom szeretete utoljára annyira ment, hogy nem vonakodott alkotmányos küzdelmeinkbe bevonni magát a koronát is; a múlt országgyűlés igen sajnos izgalmak közt oszlott szét. s az ilyen izgalmas pillanatok alkalmasak legkevésbbé arra. hogy azoknak a korona mintegy részesévé tétessék, és a mélyen tiszteit kormány e még egészen le sem zajlott küzdelmeknek részesévé tette a koronát akkor, midőn a múlt országgyűlést bezáró trónbeszédbe olyan passust foglalt, mely az ellenzék irányában roszalást, és némi fenyegetést tartalmazott, oly fenyegetést, melynek valósítása a higgadtabb pillanatokban tán nem fog czélszerűnek mutatkozni. Más alkotmányos országokban erre alig van példa. Angliában ugyan egyszer III. György alatt megpróbáltak egy királypártot alakítani; de az mint Bluntschli ki fejezi magát, a két nemzeti a tory- és whig-párt közt mint két malomkő közt összemorzsoltatott, és ott sem vált az alkotmányosságnak valami hasznára. Nem akarom, tisztelt ház a kormányhatalom szeretetéből származó gyöngeségeket, tapintatlanságokat elősorolni, mert hiszen akkor fölötte hosszúnak 26*