Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-21

21. országos ülí-s okfólier 2. 1872. 181 » ügyi ministerrel egyetértőleg kell ilynemű esetekben dönteni. Ez megtörténvén, folyó év martius havában a végérvényes határozatok erre vonatkozólag leküldettek ismét Hevesmegye közönségéhez; m többi teendő tehát ma már Hevesmegye közönségét illeti, mely abban áll, hogy a végérvényes határozatok érteimében kijavíttatván a tervezetek, Hevesmegye közönsége, azok alapján, újra indítsa meg a kisajátási eljárást ; és annak eredményéről szóló jelentését az illetékes bírósághoz tegye át. Hogy mi történt Hevesmegye részéről e tekintetben, azt megtudnom, az idő igen rövid volt. Itt a közlekedésügyi ministeriumnak egyéb teendője már nem volt, mint azon esetben, hogy ha Hevesmegye közönségének sürgetése daczára, az ügy húzódnék és ez iránt feljelentés történnék a ministeriumhoz : azon esetben Hevesmegye közönségét, mint a közlekedési ministerium kiküldöttjét megsürgetni. Azonban ily megkeresés a ministeriumhoz nem jött; sőt voltak többen épen Szolnok város közönsége részéről a közlekedésügyi ministeriumban, mint tudomásomra jött, kik kérték, hogy ezen ügy lehetőleg barátságos utón intéztessék el. amire nézve nekik kilátásuk van. Természetesen ebbe a közlekedési ministerium nem elegyedett be. Ami a második és harmadik kérdést illeti: arra nézve van szerencsém válaszolni, hogy tekintve Szolnok városának kereskedelmi és forgalmi érdekeit, tekintve a közlekedés érdekeit, tekintve azt, hogy a magyar állampályák forgalma teljesen függetlenittessék, a ministerium keblében azon elvi elhatározás igenis létezik, miután a tiszai pályával megfelelő megállapodásra jutni nem sikerült, hogy külön teher-felvételi pályaudvar létesíttessék a magyar állampálya számára, és hogy ez a Tisza partján létesíttessék. Ami azt illeti, hogy mért nem döntetett el ezen kérdés még ma, és mi állja annak útját: arra bátor vagyok azt felelni, hogy minden ily elhelyezés kivált egy népesebb város közelében, hol a kisajátítási kérdés igen nagy szerepet játszik, és az államkincstárra súlyosan nehezedik, nem oly rövid idő alatt dönthető el. Legelső elvül van kimondva, hogy ahol több pálya érintkezik, ott megkisérlendő az állam terheinek megkímélése szempontjából a pályák közötti barátságos egyezkedés. hogy a már létező pályaudvar közösen használtassák. Az ilyen egyezkedések nagyon gyorsan nem szoktak menni. Midőn azon meggyőződésre jutott a ministerium. hogy a tiszai pálya a teher-fölvételekre a kö, zös pályaudvar iránti ajánlatot nem fogadja el: akkor kiküldötte közegeit tanulmányozni a terrénumot és a Tisza partján egy megfelelő helyet kiszemelni. E tekintetben három alternatíva érkezett a ministeriumhoz, melyek között választania kell. E három alternatíva letétetett a vasut-épitészeti igazgatósághoz véleményezés végett, és amint tudomásom van róla: a legrövidebb idő alatt a ministeriumhoz a jelentés fel fog terjesztetni. Akkor a ministerium végérvényesen fog határozhatni. Ez azonban addig is nem akadályozza sem a pálya megnyitását, amint elkészül, sem a rendes forgalmat, amennyiben ideiglenes egyezség jött létre a tiszai pályával a tekerfelvétel elvállalására nézve, a személy felvételre nézve pedig a tiszai pályaudvar közösen fog használtatni. Ennyit volt szerencsém az internellatióra válás zolni. Horánszky Nándor s T. ház! Bár azt hiszem, nem egészen menthető azon körülmény, miszerint majdnem két éve már annak, hogy a kérdéses szárnyvonal kiépítése a vállalkozóknak kiadatott; s majdnem két éve körülbelül annak, hogy ezen szárnyvonal munkába vétetett: két év alatt mégis azon egyszerű kérdés függőben van, hogy vajon a tiszavidéki vasut-társulat pályaudvarában helyeztessék-e el ezen uj vonal pályaudvara, és ez iránt jöjjön létre a megállapodás ? Ezen egyszerű kérdésre csakis legközelebb történt meg a megállapodás. Azt hiszem, hogy ily egyszerű kérdés elintézésére nem két év, hanem rövidebb idő is elégséges. Egyébiránt, amennyiben a t, minister ur válaszából megnyugvást menthettem interpellatióm két utóbbi kérdésére, arra nézve, hogy a teherfölvétel azon helyen fog elhelyeztetni, hol a forgalom és kereskedelem, valamint az ország anyagi érdeke egyformán megkívánja: e tekintetben két utóbbi kérdésemre nézve a t. minister ur válaszában megnyugszom. Ami az elsőt illeti, hogy t. i. a kisajátítási tervezet végleg meg lett állapítva, amiről tudomással nem birtam, de mely az illető helyre meg nem érkezett: arra nézve bátor vagyok csak annyit megjegyezni, hogy miután a törvény értelmében a kisajátítási területekért járó kárpótlás után az illetőknek csak a jogérvényes megállapítás után fizettetik az 5 °/a kamat és igy érdekében van a vállalkozóknak az. hogy ezen kisajátítási tervezet az illető törvényszék által, vagy barátságos egyezség utján megállapittassék, mert azon idő alatt, mig ezen megállapodás meg nem történik, a törvény értelmében ők azon tőkének, melyet a kisajátítás fejében fizetniök kell, kamatjait élvezik. Erre nézve azon véleményemnek vagyok bátor kifejezést adni, hogy igenis a minister urnák minden körülmények között gondoskodni kellett volna arról, hogy oly hosszú idő óta, mióta a kisajátítási munkálat megindult: ezek rendes folyamatba tétessenek, vagy azon utak és módok, melyeket a törvény ez esetben kijelöl, a ministerium által érvényesíttettek volna. Nekem nincs tudomásom arról, de nem is lehet, hogy Hevesmegye mily eljárást követett e tekintetben, és hogy mi a teendője: én csak a törvényre támaszko-