Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-20

172 20. országos iilés október 1. 1.S72. nagy nemzetet játszani az ottani expeditióval. s azzal is csizmadiát fogtunk. Nincs nekünk uraim érdekünkben az osztrák Lloydtársulatot subventiónálni, sem kereskedelmi, sem politikai okokból Azon ijesztgetést pedig, hogy az állami subventiónak teljes elejtése, a társaságot igen könnyen reá vehetné arra. hogy más államnak ajánlja fel szolgálatát: valóban nevetségessé teszi a delegátióban fölemiitett azon aggodalom, hogy subventió nélkül az angol peninsular kompanie messager imperial a török- és venecziai gőzhajótársaságokkal az ausztriai Lloyd ki nem állhatja a versenyt. Hasonlóképen mi magyarok azon eshetőségtől sem rettenhetünk meg. mi az előterjesztésben olvasható : , Ha Magyarország nem méltányolná az érintett momentumokat, nem számolván kereskedelmünk jövendő fejlődésével s annak szükségesképeni föltételeivel : bizonyossággal határos valószínűséggel mondhatni, hogy Austria a példát nem követné ; s ha nem kívánunk vele osztozkodni; kész lesz csekély áldozatok árán egészen magának tartani a Lloydot." Tessék! mint a palócz mondta: a volna csak derek! Hogy postahajóira csekély vagy semmi kereskedésünk s közlekedésünk mellett kelettel szükségünk nincs: azt bebizonyítottam; attól pedig nem félek. hogy a magyar áruezikkeket majd nem fogja szállítani : hiszen nagy részben a magyar productumok szállításából gyapjasodik, s a Lloydot Austria még áldozattal is fentartaná, csak nekünk ne legyen külön tengeri kereskedésünk: csak a világ soha meg ne tudja, hogy nyers terményszállitásai mind Magyarországból jőnek; hiszen amint a déli vasúton, s ma holnap a nagyvárad-északi, s győr-gráczi vonalakon Magyarország milliomokra menő nyersterménye Triestbe érkezik : az azonnal megszűnik magyar lenni, a kereskedelmi statistikai adatok közt mint osztrák szerepel, s szegény hazánknak épen ugy elenyészik neve is, mint elenyészik a nagy tengerbe befolyó víz, és mi ki vagyunk elégítve, hogy egy magyar czifrázott lobogó van a hajón, melynek neve „Osztrák-magyar": Ugy vagyunk mink uraim! azzal az osztrák-magyar lobogóval, mint Békésmegyében volt egy birkásból gazdag úrrá lett ember, az írni olvasni nem tudott, fia nevelője által correspondeált, dictálva neki akaratát, s irta-e azt le vagy nem, azzal ő soha se gondolt, csak azt kérdezte, hogy őt tekintetes urnák irta-e? Ám tessék a bécsi kormánynak tovább is subventiónálni a Lloyd-társulatpt: csak a mi zsebünket ne vegye igénybe : s mernék fogadni, hogy a társaság a mi reánk rovandó 30 percent nélkül, sőt subventió nélkül is teljesíteni fogja Austria irányában mind azon kötelességeket, melyeket eddig 2 millió segélyért teljesített; mert nem kell ám azt hinni, hogy azon társulat subventió nélkül magát fen nem tarthatja. Tessék csak a Lloyd-társulat 1870. évi utolsó deczemberi zárszámadását, mely alapja a követelt 1 millió százezer subventiónak, tételről tételre s az árunak és műhelyek inventariumát érdektelen szakértők által megvizsgáltatni, s mindazokat az 1869-ik évivel összehasonlítani: el fognak bámulni azon szemtelenségen, melylyel azon jó urak az activát a múlt évre kevesebbre, a passivát többre kicsinálták, s hogy dolgozták ki a dividendát felényire, mint mennyi valóban osztandó lehetett volna. A mikor az ilyen nagyszerű vállalatok az állainsegéryezést meg akarják nyerni: épen úgy cselekesznek mint azon haszonbérlő, ki a birtokostól leengedést akar kikönyörögni, kopott ruhában, roszfogattal jelenik meg házánál: s otthon jobb ruhában szebb lovakon jár, mint maga a birtokos. Egy oly társulatnál, — mely milliók levonásával az activából milliónyi mesterséges szaporításával a passivának sem volt képes eltitkolni, hogy most legalább két annyi a jövedelme, mint 1865-ben, midőn a most lefolyt subventionális szerződés köttetett: az igazolatlan pazarlással kiállított hajógyár építése egy oly társulatnál, mely pompás gőzöseit minden évben szaporítja, s a múlt évben is majd 1 millióba került 4 uj gőzöst eresztett a tengerre,'fél annyi összegekkel hat év alatt 7 millió adósságból 3 milliómat tudott törleszteni: — a subventió szükségének nincs is alapja. Van még egy fontos, nagyon fontos ok, melynél fogva én a Lloyd subventióját megtagadom és azon okot gr. Zichy Fereneznek múlt nyáron a delegatió előtt tartott beszédéből merítettem, ki a többek között ezeket monda: „minekutánna hat hó múlva a Lloydali egyezkedés ideje lejár, s nem is lenne módunkban addig egy uj posta-gőzhajózási társaságot előállítani; de ha találkoznék is olyan, a Lloydban oly riválra találna, melylyel az a versenyt Id nem állhatná: minek volna azért az államkincstárt terhelni, nem észszerűbb-e a Lloyddal ugy egyezkedni, hogy annak magyar jelentősége is legyen, kerülnünk kell minden kísérletet, mely idővesztegetés lenne és igy valóságos kárt okozhatna. Tehát a helyett, hogy a subventió megtagadásával a Lloyd ellen ellenségeskedést indítanánk, húzzuk be azt azon vállalatokba, melyek hazánknak a Lloyd által teljesíthető szolgálat nélkül drágákká vállhatnának. Követeljük a Lloydtól mindazt, mit hazánk érdeke elvitázhatlanul kíván" stb. És igy gr. Zichynek nem az az aggodalma; mintha a Lloyd-társulatot nem lehetne nélkülözni, hanem az, hogy sokba kerül s hogy a Lloyd oly hatalmas rivális, melylyel mi nem versenyezhetünk. Köszönet gr. Zichynek a figyelmeztetésért. Vegyük ezt uraim, intésül arra, hogy ha komoly és határozott akaratunk és czélunk Fiúménak magyar tengerparti vagy magyar tengeri kereskedelem ér-