Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-19
152 19. országos ülés september Üü. 1872. hiszem, hogy a tisztelt képviselő ur akkor nem odanézett, hova vágott; — mert hogy e szavaknak helyes értelme legyen: nem a jobboldalra, hanem hátra kellett volna néznie. Egyébiaránt, tisztelt ház, az utókor elismeréssel adózik azon férfiaknak, kik bölcsőjüktől a sirig ugyanazon egy eszme harczosai maradnak; — de nem csekélyebb elismeréssel adózik azoknak is, —kik, ha meggyőződtek álláspontjuk helytelenségéről, hódolnak azon elvnek: Győzzön a mi jobb. Pártolom a bizottság javaslatát. (Helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel s Tisztelt képviselő ház! Mi sem mutatja inkább parlamentáris rendszerünknek — nyugot-európai értelemben véve a szót, — újszerűségét, mint azon nézeteltérés, mely a válaszfőiirat tartalma és természete iránt köztünk fölmerült. Az én véleményem szerint, valamint a királyi megnyitó beszédnek, ugy a válaszföliratnak tartalmát is ezen iratok ezélja és rendeltetése határozza meg. Mi rendeltetése, mi ezélja van a királyi trónbeszédnek? A királyi trónbeszéd által a fejedelem, illetőleg a kormány, az országgyűlés megnyitásakor ünnepélyesen nyilatkozik a nemzethez, föltárván előtte az ország állapotát, ugy belügyeit tekintve, mint a külviszonyokat illetőleg, s ezenkívül fölsorolja azon teendőket, melyeket véleménye szerint a megnyitott országgyűlésnek végeznie kell. Mi legyen tehát a válaszfölirat, mely ezen királyi megnyitó beszédre feleletül szolgál? Nyilvános és ünnepélyes nyilatkozat az országgyűlés részéről a fejedelemhez az ország állapotáról, szükségeiről, a nemzet óhajtásairól, valamint azon feladatokról, a melyeknek megoldását az országgyűlés kötelességének ismeri. Nem elvont elveknek fejtegetése, nem átalános programm tehát a válaszfölirat. a mit Pulszky Ferencz nem óhajt s nem óhajtok magam sem; de puszta formaság sem, minőnek ő azt. legalább rendes körülmények között óhajtja; hanem ismétlem az országgyűlésnek. ünnepélyes nyilatkozata a fejedelemhez az ország szükségei, a nemzet t óhajai és azon teendők felől, a melyek a megnyílt országgyűlésre szállanak. így fogván föl a válaszfölirat czélját, rendeltetését Simonyi Ernő tisztelt képviselőtársam és barátom is, ő azon válaszföliratban, a melyet saját és számos barátjai nevében tett le a ház asztalára, mindenekelőtt rövid, de véleményem szerint hű képét adja az ország mostani helyzetének, és ezzel kapcsolatban kifejezést ad a nemzet azon forró óhajtásának, miszerint az 1867. évi XII. törvényczikkelynek alkotmányos utón megváltoztatásával az ország törvényes önállósága, függetlensége helyreállíttassák. Hogy e mellett a többi kérdésekre nem terjeszkedik ki : az igen természetes, ha meggondoljuk, hogy ő ezen országgyűlést, a melytől ezen egyéb föladatoknak teljesítését várni lehetne, nem tartja törvényesnek s ő felségétől annak feloszlatását kéri. Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam nem helyesli Simonyi Ernő tisztelt barátomnak ezen eljárását s nem pártolhatja az ő felfogását. Az ő véleménye szerint a mostani pillanatban a közjogi kérdést nem szükséges, nem tanácsos, részletezni, — ő még csak nem is említette meg, •— mindössze annyit tartott szükségesnek kimondani, hogy fejeztessék M, miszerint alkotmányos országban minden törvényt, neveztessék az közjoginak vagy belügyinek: változtatni lehet; s ennek kijelentése, véleménye szerint, a mostani szükségnek tökéletesen megfelel. Nem tartotta czélszerűnek a közjogi kérdésnek, mint ő mondja, részletezését, mint én állitám, még csak megemlítését is, több, jelesül következő okoknál fogva. Először azért, mert úgymond, minden részletezés könnyíti a támadást Megvallom, hogyha ezen tekintet tartoztatná az ellenzéket attól, hogy a maga terveit a nyilvánosság elé, a parlament bírálata alá bocsássa: akkor akár soha semmi véleményt, semmi tervet ne mondjon, ne adjon elő; mert a múltnak tapasztalásai azt mutatják, hogy különösen a közjogi kérdést illetőleg, bármit mondott legyen is az ellenzék, az a jobboldalon támadást idézett elő. Vagy helyes a terv, melyet előadunk, vagy nem. Ha helyes : akkor az bátran daezol akárkinek támadásával; ha nem helyes: nem érdemli meg, hogy fentartassék. De nem tartotta tanácsosnak részletekbe bocsátkozni. — azt mondja tovább, — mert attól félt, hogy a részletek megtámadásának köpönye alatt, — saját szavait idézem — „ oldalvást könnyebben meg lehetett volna támadni az alkotmányos elvet, melyet, hogy egyenesen megtámadni lehessen, alig hiszi." Az alkotmányos elv, melynek megtámadásától fél, az, melyet fenébb emiitettem, miszerint t. i., a többség bármely törvényt, legyen az közjogi, vagy pedig belügyi, megváltoztathat. Megvallom, tisztelt ház, hogy én nem gondolom, hogy e házban találkoznék valaki, ki ezen elvet az elméletben tagadni merje, miszerint t. i., az országnak bármely törvénye, a törvényhozás minden tényezőinek egyetértésével, megváltoztatható. Soha nem hallottam, hogy ezen elv e házban tagadtatott volna. Meglehet, hogy a mi a közjogi kérdéseket illeti: ezeknek megváltoztatásához a jobboldal Austriának beleegyezését is fogja kívánni. De ha nem csalódom, a tisztelt képviselő ur debreczeni számadó beszédében maga is elismerte, hogy bizonyos közjogi kérdéseknek elintézéséhez Austriának beleegyezése múlhatatlanul szükséges. De nem részletezte a közjogi kérdéseket Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam továbbá azért, mert azt mondja, hogy kormányuktól követelnünk kell, de nekünk is cselekednünk, hogy minden lépésünkben a parlamenti rendszeres formákhoz közelebb jussunk, A parlamenti formák kétségkívül igen nagy becscsel bírnak, nagy értékkel birnak én előttem is.
