Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-19
142 19. országos ülés azon nemcsak minálunk, de az egész világon irányadó nézettel, mely szerint az egyesületi szabadság postulátumának tekintetik: kérdem mi joggal, mi alapon tagadhattam volna meg a láttamozást a borsod-miskolczi egylet alapszabályaitól, miután mint mondom hasonló alapszabályok alapján már több egylet minden nehézség nélkül működött. De különben is a vád a maga alapjában hamis volt, mert nem az én általam láttamazott alapszabályok következtében állott elő a bukás, hanem épen az által, mert ezen alapszabályokat meg nem tartották; és itt igen természetesen állott elő azon második kérdés: hogy vajon a belügyminister, vagy Borsodmegye közönsége gyakorolta-e hát kötelességszerű felügyeleti jogát ? És ez azon vád, mely ellenem administrativ szempontból emeltetett, A történtek előadása és a dátumok elősorolásából a t. ház meggyőződhetett először arról, hogy az én eljárásom törvényes volt, a mennyiben intézkedéseimet mindenütt Borsodmegye, tehát az illetékes hatóság közbejöttével eszközöltem; másodszor meggyőződhetett a t. ház az intézkedések egymásutánjából arról, hogy sem részemről, sem Borsod-megye közönsége részéről az egylet irányában mulasztás nem történt. Egyátalában nem helyes a t. interpelláló urnák azon állítása, hogy én az interpellációkat figyelembe sem véve, mulasztást követtem el, mert nem tettem intézkedéseket az egylet irányában. Hiszen akkor, midőn a t. képviselő urak engem interpelláltak, köztem és Borsod-megye közt már javában folyt a tárgyalás ; sőt már akkor Borsod-megye közönsége vizsgálatát teljesítette is. Épen oly méltatlan a t. interpelláló urnák másik állítása, melyet interpellátiőja bevezetésében elmondott, hogy mi az interpellátiókra nem felelünk. Hivatkozom a t. házra, hogy intéztetett-e hozzám csak egyszer is lényegesebb interpellatio, melyre a felelettel adós maradtam volna? Végre meggyőződhetett a t. ház arról is, hogy én a vizsgálatot akként küldtem ki, hogy abban teljes megnyugvásomat kereshettem, midőn egyrészről a belügyministerium egyik számtanácsosát, másrészről egy oly társulat főkönyvelőjét küldtem ki, mely társulat természeténél fogva a kiházasitó-egyleteknek mintegy versenyzője, ép azért a szigorú vizsgálat eredményét el is várhattam tőle. Azon feltevést vagy czélzást, melyet ugy a t. interpelláló ur, mint Simonyi Ernő képviselő ur tegnapelőtt tett, hogy mi tulaj donképen a választásokat akartuk bevárni és addig nem akartunk intézkedni: megvallom ezen czélzást nem egészen értem. Ha azonban az foglaltatik benne, a mit sejtek: akkor méltóztassanak megengedni, kénytelen vagyok erre azt felelni, hogy ha a t. urak utána jártak volna, hogy a borsod-miskolczi kiházasitósepíembí'i- 30. 1872. egylet scandalumának intézői melyik párthoz tartoztak: akkor valószínűleg ezen czélzással elő nem állottak volna. (Derültség jobb felől.) Ez válaszom a t. képviselő ur interpellátiójára; reménylem, hogy ezen feleletemmel meg lesz elégedve, és kérem a t. házat méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon. Csernátony közbe Máit: „Tárgyalást kívánunk!") Degré Alajos: Tisztelt ház! Én igen köszönöm a minister úrnak gyors válaszát; bár ép ugy megelégedésemet nyilváníthatnám ki maga a válasz fölött; mindenekelőtt bátor vagyok a tisztelt minister úr előadására, hogy ezen társulat szédelgése volt-e oka a bukásnak, nem pedig a mulasztás és a rendszabályok nem követése, megjegyezni, hogy ha valaki ezen társulatnak, nem tudom mikép nevezzem, szabályait vagy tervezetét kezébe vette, bár soha számokkal nem foglalkozott is, abból a szédelgést tökéletesen megláthatta. Én tehát nem azon egyénekre nézve, kik szélsőbaliak, vagy baloldaliak, a mint méltóztatott nevezni, — mert nekem az mindegy, — interpelláltam annak idejében a minister urat, nem kérdeztem, micsoda párthoz tartoztak azon emberek; én csak azt tudom, hogy csalás követtetett el, tehát figyelmeztettem a minister urat, és ha akképen jár el, mint kértem, hogy t. i., a további befizetéseket tiltsabe, (Tóth Vilmos közbeszól: Alihoz nincs jogom!) hogy az eddig befizetett összegekhez az illetők igényeiket föntarthassák: legyen meggyőződve a tiszteit miniszter úr, hogy igen sok botránynak, sülyedésnek és kárnak vehette volna elejét. Azt méltóztatott a minister úr mondani, hogy Lazánszkj^t márczius 10-kén tetszett kiküldeni a vizsgálatra; azt nem hibáztatom, hogy őt tetszett kiküldeni; de igen azt, hogy csak márczius 10-kén adta be jelentését. Tóth Vilmos belügyminister: (Közbe szól) Márczius 10-kén mehetett ki. Degré Alajos: És még nem is felelt a hozzá intézett kérdésekre. Ha nem felelt, akkor nem tudom, miképen lehet a minister úrnak fölötte rendelkeznie, e szerint a minister úr sem tudja, hogy mi történt a jelentéssel. Hisz épen ezért kívántam, hogy az irományokat a ház asztalára letenni szíveskedjék, a mire nem méltóztatott felelni, s arra sem méltóztatott felelni, hogy miképen lehetne rendbe hozni ez ügyet. Ami pedig azt illeti, a mit Simonyi képviselő úrnak méltóztatott megjegyezni, hogy azok balolda,liak voltak, tehát semmi befolyással a választás e kérdés elintézésére nem volt: legyen meggyőződve a tisztelt minister úr, hogy ha ezen bukás a választás előtt történik, és akkor hozatik napfényre; akkor bizonyosan másképen ütöttek volna ki a miskolczi választások. (Derültség jobb felöl.)
