Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-18

IS. országos ülés se a ministereket, de minden más magas hivatalnokot is, ha önök mindnyájan a legártatlanabbak, és a legtisztábban állanak : mégis e híreknek oka senkiben másban, mint saját eljárásukban keresendő ; inert magános ember megteheti, hogy a rágalmakat elhallgassa, melyek ellene intéztetnek, de önöknek nemcsak saját becsületöket, önöknek a magyar kormány hitelét és becsületét kell őrizniök. (Élénk helyeslés bal felől.) Az volt azon pont bevételénél szándékom, hogy e tekintetben valami történjék, a mi megnyugtatásra vezet; különben is az eljárás, azt hiszem, parlamentális szempontból is, teljesen correctnek mondható. Egyes concret eseteket panasz és sérelemként fölsorolni, a válaszföliratnak nem dolga. Oly esetek adhatnak alkalmat igenis roszalás kifejezésére, vagy vád alá helyezésre. De igenis, egyenesen a válaszföliratnak dolga, annak keretébe tartozik a végrehajtó hatalom fejét, a törvényhozás egyik részesét figyelmeztetni, hogy az országban ily nyugtalanító hírek terjengenék a kormány felől. És merek is rá hivatkozni, hogy ott, hol legrendszeresebb a parlamentális élet, fölteszem Angliában, az ellenzék hihetőleg nem is adott volna be külön válaszföliratot, hanem épen csak egy ilynemű módositványt terjesztett volna be, melynek eredménye az lett volna, hogy, ha elfogadtatik : a kormány leköszön; ha pedig el nem fogadtatik : ez vereség az ellenzékre nézve; de engedjék reménylenem, hogy mégis lesz itt nálunk azon haszna, hogy legalább nagyobb erélylyel fognak eljárni azon irányban, hogy az ország megszabadulhasson ezen nyugtalanító hírektől. (Helyeslés bal felől.) Ami végül a külügyeket illeti, nekem elejétől fogva az volt meggyőződésem, hogy Magyarországnak első és legfőbb feladata megőrizni a maga számára a békét; és épen azért, hogy szavainkkal és tetteinkkel kifejezést tartozunk adni annak, hogy mi senkit megtámadni nem akarunk, mi senkit bántani nem akarunk, mi nagyobbodásra nem vágyunk; de kifejezést adni egyszersmind annak is, — mert a béke iránti túlságos szeretet még gyávaságnak is vétethetnék, — hogy ha azonban valaki bennünket megtámadna, mindig készek leszünk uralkodónk trónját s hazánkat megvédeni, hogy lássa, tudja mindenki, hogy él még bennünk azon vér, mely hajdan Zrínyi Miklóssal azt mondatta: Ne bántsd a magyart! (Helyeslés hal felől.) E kettős szempontnak igyekeztem kifejezést adni válaszföliratom végén, és hogy különbséget tettem átalában szomszédaink, s a nagy német állam közt: erre nézve bár nem tagadom, azon egyéni meggyőződésemet, mely szerént külpolitikánknak sarkelvét mindig azon igyekezet tartozik képezni, hogy ezen állammal jó baráti viszonyban legyünk ; ez esetben mégis semmi más nem szolgált indokul, mint az, mit mindnyájan tudni méltóztatnak, hogy a teml>er 28. 1872. 127 jó viszony, melyből már barátság fejlődhetett és fejlődött : előbb állott elő a német birodalommal és csak most veszi kezdetét a többi szomszéd nagy államokkal. Ez a külügyekre vonatkozólag a válaszföliratban mondott szavaimnak értelme. És most megköszönvén a tisztelt ház türelmét, és, ha nem voltam is kénytelen vele élni, szíves engedélyét, melyet beszédem megkezdése alatt adni méltóztatott : ajánlom válaszfölirati javaslatomat, ha nem is elfogadás, —• mert ahhoz nincs reményem, — de legalább megfontolás végett. (Élénk hosszas helyeslés balról.) Elnök: Öt perezre fölfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést megnyitom. Széll Kálmán jegyző s Lónyay Menyhért gr.! Lónyay Menyhért gr. ministerelllökí Tisztelt ház! Sajnálom, hogy Tisza Kálmán képviselő ur jelenleg nincs a házban, mert a beszédének végén említett némely állításra óhajtanék megjegyzést tenni. (Halljuk.) Nem lehet jelenleg szándékom — pedig volna sok észrevételem azokra, a miket a tisztelt képviselő ur a föliratról mondott, — részletesen válaszolni; reménylem, hogy erre alkalmam a vita folyamában is lesz. Azonban beszédének végén hangsulyoztattak oly állitások, oly átalánosságban tartott gyanúsítások, melyeket egy perczig is hallgatással mellőznöm nem lehet. (Halljuk.) Vannak alaptalan rágalmak és gyanúsítások, melyek, ha más körben hozatnak föl, gyakran válaszra sem méltók. Minthogy azonban képviselő ur e helyen, még pedig egész átalánosságban az az összes kormányt s igy annak minden egyes tagját érintette: kötelességem magam és a kormány iránt, hogy fölszólaljak. (Helyeslés. Halljuk.) Beszéde végén a t. képviselő ur arra intett bennünket, hogy őrizzük meg a magyar kormány becsületét, mert ez közös érdek. Én is azt tartom, hogy a kormánynak becsületét megőrizni kötelességünk nemcsak nekünk, de kötelessége az ország mindkét pártjának. Ma mi ülünk itt, holnap ők ülhetnek e helyen; s ép ezért sajnos, ha oly előzmények állanak előttünk, hogy az ellenzéknek egyik vezére anélkül, hogy bármi határozott adattal, bármi határozott állítással tudott volna előállni: csupán hivatkozva átalánosságban hallott mende-mondákra, ily váddal mer bennünket illetni. Ügy hiszem, ez oly előzmény, mely által az alkotmányos kormány tekintélye hozatik kérdésbe s igy önmaga az által, hogy a kormány erkölcsi súlyának sülyedését hangoztatja, ássa azt alá, mit megőrzendőnek vall, (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Kérdem, nem arra vezet-e a képviselő ur el járása, melynél fogva a nélkül, hogy határozott