Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-18
116 1*». országos ülés september tb. 1S72. Interpellatio a honvédelmi minister úrhoz! Tekintve, hogy már 1869. deczember havában az akkori honvédelmi minister egy interpellátióra válaszolva, készségét jelenté ki, —• a katonai laktanyák építésének általa is fontosnak elismert ügyét — megindítani; tekintve továbbá, hogy az e téren létezett akadályok legfőbbje, — a csapatok országos elhelyezésének határozatlansága — az 1871-ben foganatosított kerületi uj elhelyezések által — megszűnt; tiszteletteljesen kérdem a minister urat: 1-ör. Minő elvek alapján kívánja a katonai laktanyák építését kezdeményezni? 2-or. Mikorra várhatja a ház ez érdemben előterjesztéseit? T. ház! Bátor vagyok még csak azon kérést fűzni a fölolvasottakhoz, hogy a ministerelnök ur kegyeskedjék, ha teheti, minél terjedelmesebb válaszszal szerencséltetni: azért, mert ezen kérdés az ország számos vidékét nagyon érdekli, és mert jogosítva vagyunk fölvilágosittatni a fölött, vajon miért vannak a magyar kormánynak előintézkedései e téren sokkal későbbre hagyatva, mint a lajtántuli tartományokban létrejött intézkedések; t. i., az úgynevezett lokál-comissiók, melyek ott e tárgy előkészítésében működtek, már régen bevégezték munkájokat, holott minálunk még ezen munkának csak közepén vagyunk. Lónyay Menyhért gr. ministerelnök: Minthogy a laktanyák építésének kérdését magam is igen fontosnak tartom, olyannak, mely az egész országot közelről érdekli, szabadságot veszek magamnak erre nézve, bár nem oly részletességgel mint a t. képviselő ur beszéde végén kiemelte, hanem annyira, a mennyire emlékezetemből tehetem, némelyeket előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a t. képviselő ur helyesen értelmezte a trónbeszédnek ama szavait, melyek szerint: „az elősorolt tárgyakon kívül egyéb halaszthatatlan intézkedések is igénybe fogják venni önök törvényhozási tevékenységét." Igenis, vannak a trónbeszédben az elősoroltakon kívül igen fontos és halaszthatatlan tárgyak. melyeknek törvényhozási megoldására nézve a kormány a szükséges intézkedéseket már is megtette, és reménylem, hogy azoknak megoldása, ha reá idő és alkalom lesz, mennél rövidebb idő alatt sikerülni is fog. A t. képviselő ur beszéde elején megemlítette, hogy ama jelzett tárgyak közé sorozza a közlekedési eszközök és az úthálózat iránti intézkedést. Ez t. ház, már a trónbeszédben meg van érintve, midőn kiemeli, hogy: „átalában szükséges a közlekedési eszközök hálózatának törvényhozásilag megállapítása és törvényes intézkedések annak mind létesítése, mind föutartása iránt." És a t. képviselő urnák megnyugtatására jelenthetem, hogy a közlekedési ministeriumnál a munkálat a kőutakra nézve és átalában az útépítésre nézve már készen van, s hogy annak beterjesztése, mihelyt reá a kellő idő eljövend, akadályt nem fog szenvedni. A t. kéj)viselő ur egyszersmind kiemelte az úrbéri, illetőleg hűbéri viszonyok maradványai iránti törvényes intézkedések szükségét. Ezt a kormány is belátja, és már a múlt országgyűlés végén több e tárgyakra vonatkozó javaslat a ház asztalán is feküdt: fölemlítem a telepitvényekre, a bérföldekre és az udvartelkekre vonatkozó javaslatokat. Az ezek iránti javaslatok tehát készen vannak, sőt az igazságügyministeriumnak a pénzügyministeriummal történt egyetértő intézkedése következtében bizottsági tárgyalások folynak az italmérési jog megváltására nézve. Az ezt tárgyazó munkálatok — ugy hiszem — nemsokára be lesznek fejezve. Ezeket megjegyezve, azokra, miket a t. képviselő ur beszéde elején mondott, áttérek már most interpellátiójának tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) A nép a katonai beszállásolás által nevezetes és rendesen egyenetlenül elosztott terhet visel. Régi óhajtás az, hogy ezen baj orvosoltassék; már az 1839/40-ki országgyűlés foglalkozott ezen kérdéssel, sőt egy országos bizottságot is küldött ki ezen kérdés megoldására. A ministérium is folytonos figyelemmel volt ezen tárgy megoldása iránt s maga részéről nem mulasztott el semmit, hogy mielőbb szerencsés megoldáshoz vezesse , nemcsak azért, mert fontos katonai érdek kívánja azt; de különösen azért, hogy végre is enyhüljenek azon terhek, melyeket egyes városok, törvényhatóságok s az országnak a beszállásolás által terhelt lakosai viselnek. Egyszerre és rögtön a jelenleg létező terhes viszonyokon segíteni nem lehet; de a kérdés nem sokára oly stádiumba fog lépni, melynélfogva a ministérium az erre vonatkozó törvényjavaslatot és intézkedéseket a törvényhozás elé fogja terjeszthetni. Eltekintve azonban ezen kérdésnek közgazdászat! és teherviselési fontosságától, nevezetes katonai érdekek is követelik annak mielébbi megoldását. A védtörvény értelme szerint rövidebb tartamú a tényleges szolgálat; a mellett a hadsereg alapos kiképzését csak úgy lehet sikerrel eszközölni, a fegyelmet úgy lehet jobban fentartani, ha a rövidebb szolgálati idő mellett a besorozott katonák laktanyákban lesznek elhelyezhetők. Elősegíti ezen kérdés megoldását azon körülmény, hogy a hadsereg békeállományának elhelyezési terve jelenben már meg van állapítva és a foganatba yeü divisionalis rendszer
