Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-15
100 15. országos ülés septeinber 23. 1872. el nem fogadtatnék, hanem elvettetnék és a minister utasittatik, hogy mást terjeszszen elő. Mert mi foglaltatik e törvényjavaslatban? Az, hogy a hajóépítésre szükséges tárgyak, úgy a mint időközönkint olyanoknak fognak elismertetni: a' minister hozzájárulásával vámmentesen hozassanak be. Ezen módositvány pedig egészen mást mond. Ezen módositvány oly törvényt kivan alkottatni, mely azt mondja: kivételkép a fennálló vámtarifától, hogy a hajóépítésre szükséges anyagok, nevezetesen ezek meg ezek, ezentúl vámmentesen hozatnak be. Ez pedig, nézetein szerint, egészen más törvényjavaslat lenne és nem az, melyet én terjesztettem elé. Hogy miért terjesztettem én ily alakban elő e törvényjavaslatot, melyben a tisztelt ház előtt fekszik : azt tartom, indokolását találja azon előterjesztésben, melylyel törvényjavaslatomat kisérni bátor voltam. Ugyanis, még 1852-ben folyamodott a tusaki gyár az akkori kormányhoz, hogy engedtessék meg neki bizonyos ezikkek behozatala, melyek behozatala megengedtetik azon hajó-gyáraknak, melyek az úgynevezett vámkük etekben feküsznek, azaz Fiúméban, Triestben s a többi helyen. Ebből az következett, hogy, miután amazok nem részesültek ezen kedvezményben: a félórányira fekvő hajógyárakkal nem versenyezhettek, mert azok vámmentesen hozhatták be az illető czikkeket, ők pedig vámot fizettek. Folyamodtak tehát ő felségéhez, ki akkor a vámmentességet engedélyezte is. Ezen engedély részét képezi mindazon vámszabályoknak, melyek az 1868. XVI. törvényczikk által érvényben hagyattak és épen oly érvényesek, mint akármely más. Nincs beczikkelyezve ez sem, nincs beczikkelyczvc azon nagy könyv sem, mely átalánosan a vámtarifát tartalmazza. Ujabb időben a fiumei kamara némely más tárgyra is kívánta kiterjesztetni az adómentességet és folyamodott a ministeriumhoz. A ministerium — mint igen bölcsen jegyezte meg Várady Gábor igen tisztelt barátom — ebben egyoklalulag nem intézkedhetett, úgymint a túlsó ministerium sem. Tehát értekezésbe bocsátkozott a magyar ministerium a lajtántúlival, az iránt, hogy adja beleegyezését a vámmentességhez, mert magyar területről volt szó. A vámrendszabályok mindig csak közösen állapittatnak meg. Erre a lajtántúli ministerium, nézetem szerint, igen méltányosan azzal állott elő: jól van, én nem ellenzem, hanem igen méltányos, hogy ugyanazon kedvezmény, melyben a magyar területen levő hajógyárak részesülnek, terjesztessék ki a mi területünkre is. Ez ellen nem lehetett kifogást tenni és ekkor úgy gondoltuk, sokkal egyszerűbb lesz törvény által kimondani, hogy hatalmaztassanak föl időközönkint a ministerek arra, hogy egyik vagy másik czikk vámmentességét engedélyezhessek. így történt a közös megállapodás, és igy lett ezen törvényczikk, ha jól vagyok értesülve, a Reichsráth által már el is fogadva. A tisztelt képviselő már most azt kívánja, hogy ezen törvényjavaslat vettessék vissza és helyette készíttessék egy másik, mélyben soroltassanak elő mindazon tárgyak, melyekre a vámmentesség kiterjesztendő volna. Én ezt — mint mondám — nem tartom szükségesnek, először azért: mert maga az egész vámtarifa nem foglaltatik a törvényben, hanem a vámtarifa helybenhagyatott és elfogadtatott az 1868. XVI. törvényczikkben minden egyéb rendelettel együtt. Nem látom tehát okát annak, miért igtattassék ezen csekély kis rész a törvénybe, midőn az egész többi moles, maga a tariffa nincs beigtatva ? Itt legfölebb azon aggodalom merülhetne föl, vajon a minister nem él-e vissza azon joggal, melyet ezen törvény neki adni fogna. Már megvallom, hogy ha egy kormány még ennyi bizalommal sem bír : nem igen méltó arra, hogy azon helyen megálljon. Vagy talán azért, hogy a törvényhozás alkotmányos befolyása inegóvassék ? Én azt hiszem, tisztelt barátom, Várady Gábor, egyetért velem abban, hogy az alkotmány és a törvényhozó testületek nem azért vannak, hogy a kormányzás menetét akadályozzák; hanem inkább hogy elősegítsék, ellenőrizzék, és hogy törvényeket hozzanak. Már most bátor leszek tisztelt balatoninak néhány ilyen apró tárgyat fölolvasni és, őt kérdeni, tudja-e ő például mi az: Ratte? mi mag'arul ugy fordítottuk, hogy nyakló, vagy „B'ehraupc" ? vagy Schott? vagy Eselshaupter ? (Dfültség. Tudjuk!) vagy Hufe? és ilyféle tárgy van vagy hatvan. (Derültség.) Már nem tudom, hogy az • alkotmányosság nagyon sokat nyerne-e az által, hí/mindezen tárgyakat a törvényben elősorolnők, knyilatkoztatván, hogy a ministerekben nem lehÁ annyi bizalom, hogy ők határozzák meg ezen tárgyakat a törvényhozás mellőzésével. Megtörténhetik például, hogy egy bizoiyos neme a szegeknek találtatik föl, például valámi/apos szegek, vagy más eféle tárgy és a hajó-gáros folyamodik a ministeriumhoz, hogy ezen czife is vétessék föl azok közé, melyek vámmentesfl hozatnak be. Ez igen csekély, alárendelt tárgy;/összes jövedelme tenne talán mindkét részre 10/0—2000 forintot, ebből 30%: 300—600 forin/a miénk. Mi történik tehát, ha ezen törvényjavasXt igy módosittatik? Az, hogy a vállalkozó folyamodik ezen tárgyak vámmentességeért. Ekkor mghallgattatik az illető ipar-kamara. Ez megteszi föltfjesztését a magyar kereskedelmi ministerhez; a/kereskedelmi minister érintkezésbe teszi magát $ magyar pénzügyministerrel és végre, midőn mindek megegyeztek, megy az átirat a lajtántuli mi/steriumhoz. Ott a