Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475f

476. országos illés április 4. 1872. 91 Tagadom azt, hogy az 1848-iki válasz- J tási törvény osztály uralmat rendszeresített volna. Méltóztassanak megtekinteni megbízó leveleinket, méltóztassanak elolvasni választóink névsorát és bizonyára ebből meglesznek győződve arról, hogy mi osztályokat nem képviselünk, meglesznek győződve, hogy választóink névsorában az osztályok lehető helyes arányban képviselve vannak. Nem szólok én Erdélyről. Az erdélyi helyzet I elismerem, hogy botrányos. De t. barátaim nagyon jól tudják, hogy közülünk senki sincs, ki ezen botrányos állapotnak további föntartását óhajtaná; Magyarországban pedig tagadom, hogy az 1848-iki választisi törvény osztályuralmat eredményezett volna. ) Ha vannak azon törvénynek hiányai, mint elismerem is, hogy vannak, ha az osztályok aránylagosabb képviseltetése szempontjából hibákat tapasztalunk : azon lehet segíteni; lehet segíteni a születésen alapult választási jog eltörlése illetőleg módosítása által ; lehet segíteni a eensusnak, ha szükséges, lejebb szállításával; de nem lehet segíteni a Madarász képviselőtársam által előadott indítvány által. Azon indítványról az áll, mint a közmondás mondja, hogy eresz alól csurgó alá jutnánk. Én igazán nem tudom azt érteni, hogy oly férfiak, kik belátják az osztályuralomnak a hazára nézve veszélyes voltát : hogyan tudják mégis pártolni azon rendszert, mely legbiztosabban fogja megteremteni hazánkban az osztályuralmat, és pedig azon osztály uralmát, mely legmüveletlenebb lévén, az országra nézve legveszélyesebb. Angolországban nem találják ezélszerünek életbeléptetni az átalános szavazati jogot, azért, mert ott attól félnek, hogy a munkásosztály gyakorolna túlnyomó befolyást a törvényhozásra és ez veszélyes lenne az államra. Nálunk Magyarországban a földmivelő osztálynak alsóbb rétege emelkednék igy túlsúlyra, és épen azért, mivel igazat adok azon képviselőtársamnak, ki azt mondta, hogy az uralkodó osztály saját érdekeit mindig az ország érdekeivel szokta azonosítani, épen azért, ily osztály tul nyomós ágától féltem a városok fejlődésének, polgárainak, az ipar- és kereskedelemnek,nálunk fájdalom eddig is nagyon elhanyagolt érdekét: Sokat lehetne még az eddig előadottakra elmondani: de bizonnyára a ház is elfáradt, én is. (Halljuk!) Bezárom beszédemet azon megjegyzéssel, hogy én is azon elvből indulok ki, a melyet t. barátaim az ellenzék szélső árnyulatán oly sokszor és szépen hangsúlyoztak: hogy az ország érdekének, a nép érdekével azonosnak kell lennie. De épenazért, mert ezen szempontból indu- j lok ki, nem tudom helyeselni azt, ha a törvény- ' hozástól a nép érdekének czime alatt olyasmit, kivannak, a mi az ország egyetemes érdekével össze ütközik, * Madarász t. képviselő ur módositványát el nem fogadhatom ; hanem a Csernatony t. barátom által előterjesztett módositványt pártolom. (Helyeslés bal felől.) Lázár Ádám: T. ház! Megvallom, hogy annyi jeles szónoklatok után nehéz feladat felszólalni, főleg ha akár az átalános szavazatjog behozatala mellett felhozott érveket, akár pedig az ellene megkisérlett ezáfolatokat veszem tekintetbe ; különösen pedig akkor, midőn az átalános szavazatjog mellett tömörült határozott nyilatkozatokkal szemben tekintem az azok ellen megkisérlett czáfolatoknak csekély jelentőségét. E részben elég legyen utalnom a ma délelőtti az átalános szavazatjog mellett tartott jeles beszédére Vukovich Sebő t. képviselőtársamnak. A kit az ő beszéde az átalános szavazatjog jelentőségéről és annak Magyarországba már ez idő szerint oehozhatásáról meg nem győzött : vajmi sikertelen küzdelem bármelyik részről az átalános szavazatjog iránt ellenszenvvel viseltetöket meggyőzni akarni. Hogy azonban mégis bátorságot veszek magamnak ezen tárgyhoz szólani: azt az átalam is aláirt indítvány, melyet Madarász t. képviselőtársam nyújtott be, teszi kötelességemmé, bővebben indokolni, ha szintén oly uj eszmét nem mondanék is el. a mely bővebb meggyőzésére szolgálna azoknak, a kik az átalános szavazatjognak még elvileg is ellene vannak. Átalánosan elismert tény az, és ki sem fogja tagadni, hogy a kik eddig a vitában részt vettek és az átalános szavazatjog ellen fölszólaltak: azt oly átalánosságban tették, hogy ezen érvelésből ezen szavazatjognak Magyarországra való ki nem terjesztése legkevésbé sem igazolható és meg nem engedhető ; sót ellenkezőleg mindenki elismeri, hogy előbb utóbb behozható; csak jelenleg bizonyos veszélyekkel lenne összekötve. Elismeri mindenki, a balközép oldalról is, hogy az 1848-ki törvényeknek a választási jog kiterjesztésére kell irányulva lennie; nem pedig, mint a törvényjavaslat teszi, annak megszorítását czélul kitűznie, és némi következetlenséggel abban találják az 1848-ki szabad választási jog kiterjesztését, hogy ha most a stabilismus alapján állanak és az 1848-ki törvényeket 24 év uralva is kielégítőnek tartják. Mielőtt a szőnyegen levő tárgyhoz szólanék, vannak bizonyos alapigazságok, melyeket azoknak, a kik az ellen kísérlik meg ellenérveket fölhozni, szükségesnek találom felidézni, meg lévén győződve arról, hogy ki sem fog lenni, a ki ezen alapigazságok valóságát tagadni merné. Mindenki tudja, md az állam czélja. Az állam 12*