Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475

475. országos ülés április 4. 1872. 85 tozzanak, hanem más államhoz, talán Szerbiához. Ebből praecedenst akartak maguknak alkotni, hogy utóbb magukra vonatkozólag azt mondhassák, hogy azok is ugy nyilatkoztak, hogy nem kivannak Magyarországhoz tartozni : tehát mi is külön Yojvodinát akarunk, vagy pedig Szerbiához akarunk csatoltatni. De ez természetesen nem ment keresztül. Mit bizonyít az 1848-iki szerb lázadás ? Én nem akarom őket \ ádolni, tudom, másutt van a fő ok, a camarillában. De mégis vádolni kell őket, hogy engedtek azon átkos sugallatoknak. És nemcsak, hogy akkor engedtek, hanem még ma is ide megy ki egész tendentiájok. Minap olvastuk, hogy Miletics képviselőtársunk a szerbcongressuson azon kérdést tette, hogy kell-e képviselőket küldeni a magyar országgyűlésre? Kérdem t. képviselőház, mit jelent ez? Nem azt jelenti-e — hogy ők elszakadási vágyakat táplálnak? Mert miként lehetne különben ily kérdést föltenni? Továbbá pár hét előtt vagy talán egy hónapja is lehet, Belgrádban egy proclamatió jelent meg, melynek pontjaiban többi között az áll, hogy Dalmatiának félrefekvő része Montenegróhoz kapcsoltassék; Erdélyország Romániával egyesittessék, az országgyűlés Zágrábban, vagy Belgrádban tartassák. Ezen szövetségnek egyik tagja Magyarország, de Magyarország fővárosáról ezen proclamátióban szó sincs: ez belevonatik az ő tervök szerint déli Szlávországba. Továbbá, t. ház, nem mutathatom ki pecsétes okmányokkal, hogy mennyi pénzt húz Miletics Szvetozár az orosz kormánytól. (Derültség.) De tökéletes tudomásom van arról, rabtársai bizonyítják, ha szükséges. De én azt gondolom, hogy ez egészen ismeretes, mert a kinek szeme s füle van, látja s hallja, hogy mik történnek országszerte. (Halljuk!) Hosszas volna, ha elmondanám, mert erről könyveket is kellene irni, és most különben is kettőre jár már az óra igy befejezem beszédemet. (Halljuk! Nincs még két óra!) Folytatom tehát. Miletics Szvetozár, t. képviselő ház, az orosz czimert viseli fövege karimája alatt. Ez tán nem tesz arról bizonyságot, hogy ő Magyarország integritása mellett küzd s harezol, hanem inkább az ellenkezőről. En felhozhatnám és fel is hozom az újvidéki tüntetéseket. Mi bírta arra az újvidéki lakókat, hogy tüntetéseket tegyenek akkor, midőu Miletics a váczi fogságból kiszabadult ? T. ház! Én azt gondolom, hogy Mileticset Magyarország törvénye Ítélte el és nem ártatlanul, hanem megérdemlett bűneiért. A ki azért tüntet, mintha ő ártatlan volna: az a hatóság, az ahaza ellen törekszik ép úgy, mint Miletics maga. Tisztelt képviselő ház! ámbár voltak itt az előtt is ráczok: de szerbek csak ujabb időben terj mettek; a ráczok a régibb időben századokon álI tal soha semmi galibát nem csinálták, mert nem | izgattattak fel soha senki által. Midőn azonban 1690| ben Csernovics érsekkel 30,000 család költözött j be Magyarországba: attól kezdve többször kisebbnagyobb mértékben fellázadtak, pedig nem volt okuk, mert Magyarország főidet adott nekik ingyen, és megerősítette, biztosította vallásszabadságukat. És ezen szabadalmuk most is meg van a szerb congressusban, de ez viszás, mert szerb vallás nincsen, hanem van görög keleti és görög egyesült vallás. A szerbek e congressust kormányunk elnézésével Magyarország elleni lázadásra használják fel, és a kormány eltűri azt, amit eltűrni nem szabad; mert e eongressus a gyúpont és onnan terjednek szét a gonosz és haza ellenes eszmék. Kormányunknak a szerb congressust mint politikai congressust be kellene tiltania. A protestánsoknak is vannak vallási gyűléseik; de azok csak a válásról beszélnek, hanem itt az csak mellékes dolog és ürügy, és kivált legújabb időben Ők Magyarország ellen izgatnak; azért óhajtom, hogy a kormány vegye szoros ^vizsgálat alá, amik ott történnek ; — azt gondolom, telik a sok adóból, amit az ország fizet, — és ha az előtt a kamarilla tartotttitkos kémeket, helyeselném, hogy a kormány, — ha nyíltan nem akarja tenni — néhány 100,000 frttal szintén azt tegye.' Elnök: Kérem a t. képviselő urat, tartózkodjék attól, ami a tárgyhoz nem tartozik. Táncsics Mihály: Ezek után kijelentem, hogy pártolom Madarász József t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a szélső balról.) Madarász Jenő: T. ház! Az 1848-ik törvényhozás megadta Magyarország népe egy részének a választási jogot, ós pedig oly* nevezetes részének, hogy ha a nép magát pénzbeli vesztegetések, etetés és itatás által félrevezettetni nem engedi : oly képviselőház jön létre, mely a nemzet többségének nézetét fogja itt tolmácsolni. Azon t. képviselőtársaim, kik az átalános szavazati jog ellen beszéltek, igen nagy részben, ha következetesek lettek volna: maguk is csak az átalános szavazati jog mellett szólhattak volna. Orbán Balázs t képviselőtársam azt mondta, hogy Magyarhon oly dicső és magasztos volt 1848-ban. Én nem értem, hogy lehet abból oly következtetést vonni, hogy miután 1848-ban census nem volt arra nézve, kik küzdjenek a szabadságért és Magyarország jogaiért: most meg kell tagadni tőlök az átalános szavazati jogot. Midőn Domahidy Ferencz t. barátom üdvözli a Madarász József t. képviselőtársam által kitüzett zászlót, mint olyat, mely dicső és nagy eszmét képvisel, és midőn azt mondja,