Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-474f

58 *<4. országos ülés április 3. 1872. Nézetem szerint egyenesen az, mivel ott a centralisatio a bureaucratia uralma mellett oly kezekben van a hivatalok kezelése, hogy minden bureaucrata, minden apró hivatalnok egy-egy kis zsarnok, ki a népre pressiót gyakorol. így elhiszem, hogy az átalános szavazatjog nem termi meg a kellő gyümölcsöket. És ez lehet oka annak is, hogy Bismarck legkevésbbé sem vonakodott az átalános szavazat behozatalától; neki is kezében van az administrativ bureaucratia, mely zsarnokságot, pressiót gyakorolhat a népre. A szabadsági institutiók átalában organicus összefüggésben vannak egymással, egyik kiegészíti a másikat, és igen könnyen megtörténhetik, hogy valamely szabadsági institutio nem fogja megteremni a kellő jó eredményt, ha más téren nincsenek oly institutiók, melyek a szabadsággal kellő összhangzásban vannak. {Helyeslés bal felől.) Csernatony t. barátom előadására kivánok még pár szót megjegyezni. T. barátom fölemiitette a nemzetiségi kérdést és kijelentette, hogy ő mindaddig, mig hazánkat dúlja a nemzetiségi viszály : az átalános szavazatot behozatni nem kívánja. Én meg voltam lepve, hogy átalában mikép hozza t. barátom összeköttetésbe a nemzetiségi kérdést az átalános szavazat kérdésével. Én részemről ezen két tárgy közt összefüggést látni képes nem vagyok. Nem fejtette ki bővebben nézeteit t. barátom, és én csak gyanítom, hogy 6 ugy értette a dolgot, miszerint ha behozzuk az átalános szavazatot : nagyon meg fog szaporodni e házban a nemzetiségi képviselők száma. Ez lehet egyedül az ok, melynélfogva ő nem kívánja az átalános szavazatot a nemzetiségekre való tekintetből behozni.. Én azt hiszem, hogy t. barátom tévedésben van. Voltam már bátor megemlíteni, hogy az 1848-iki törvények bevették a tömegeket az alkotmány sánczaiba s e szerint tehát ha veszedelem az, hogy a tömegek választási joggal fel vannak ruházva: ez a veszedelem már megtörtént. Ugyanez az eset a nemzetiségeknél. A nemzetiségek nagy része az alsóbb néposztályokhoz tartozik és tömegesen fel van ruházva választói joggal. Azzal tehát, hogy az átalános szavazatjogot nem fogjuk behozni : ezen dolgon segíteni egyátalában nem fogunk. Mi volna ennek következése ezen szempontból ? Én azt hiszem, hogy az arány nem változnék; mert ott, a hol a nemzetiségi választók többségben vannak: ugyanazon állapot maradna, mint eddig volt; a vegyes kerületekben pedig azt hiszem, szintén nem változnék az arány, mert a mily mértékben szaporodnék a nemzetiségi választók száma, ugyanazon arányban szaporodnék a magyar választók száma is. Tehát az arány maradna, a minő volt. Ha törvényhozási eszközökkei átalában a választási jog korlátozásával kívánja a magyar nemzet suprematiáját biztosítani: azt hiszem, hogy egészen máskép kellene e tekintetben eljárni ; akkor szűkebbre kellene szorítani az 1848. censust, akkor egyenesen a reactio terére kellene lépni, ezt pedig t. barátom maga sem akarja. 0 maga is velünk együtt a mellett van, hogy a szavazatjogot minélinkább kitérj eszszük, és ő is a mellett van, hogy azon kiáltó igazságtalanság, mely jelenleg Erdélyben létezik, eltávolíttassák. Én azt hiszem t. ház, hogy a magyarság, midőn felocsúdva ?égre hosszú tespedéséből, a halad ás terére lépett: akkor mindjárt határozott állást foglalt a nemzetiségi kérdésben. Midőn megszűnt a latin nyelvnek hivatalos jellege: akkor megkezdődött a nyelv miatti harcz. Midőn a jogegyenlőség terére lépett a törvényhozás, azonnal politikai factorai lettek a nemzetiségek. Tökéletesen föl lettek húzva a zsilipek 1848-ban, midőn szélesebb alapra fektetett a választási jog. Azt hiszem, hogy törvényhozási eszközökkel mi nem leszünk képesek biztosítani a magyar faj suprematiáját és azt ezen utón biztosítani egyátalában nem czélszerü, de nem is szükséges; mert ón azt hiszem, hogy a magyar nemzetiség eléggé birtokában van a morális eszközöknek arra, hogy kellő suprematiáját, erkölcsi suprematiáját föntarthassa, és nem szorul más eszközökre, mert ezen eszközök az ő suprematiájának föntarthatására tökéletesen elégségesek. Ezeket kivántam Madarász József t. képviselőtársam indítványára felhozni, és jelenleg csak arra szorítkozom, miszerint kijelentem, hogy az első fejezetnek bevezetését én sem kívánom meghagyatni. (Élénk helyeslés hal felől.) Péchy Tamás: Azon hoszszura nyúlt vita folyama alatt, mely az átalános szavazatjog kérdése és átalában véve a választói jog kérdése fölött e házban folyt: minden oldalról kifejtetett a kérdés elméleti és gyakorlati oldala. T. képviselőtársaim, a kik előttem szólottak, különböző állásokat foglalnak el, a szerint, a mint felfogásuk szerint ezen ügy hazánkra vonatkozólag áll. Szükségesnek tartom, hogy legelőször én is e részbeni álláspontomat ki fejtsem. Én átalában véve igen nagy hibának tartom, hogy ha elvi igazságokat egyenesen azért, mert elvi igazságok, az életbe akarunk átvinni. A törvényhozónak nem az feladata, hogy tisztán csak az elméleti igazságokat keresse és azokat akarja az életbe átvinni; de feladata az, hogy a körülmények és nézete szerint a legczélszerübbet igyekezzék meghonosítani és törvénynyé emelni.