Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-474
474. országos ülés április B. 1872. 25 kebelében is, mikép e házban történt tárgyalás folyamata is tanúsítja, eltérő véleményekre szolgáitat alkalmat nemcsak hazánkban, hanem tán világszerte is. E kérdéshez szólott Henszlmann Imre t. képviselőtársam is. Henszlmann Imre t. képviselőtársam beszédének csak alapeszméjét fogadom el, azt t. i., hogy társadalmi organismusunkban ugy, mint az jelenleg létezik, nagy hiányok, számos kiegyenlítetlen ellentétek vannak, a melyek a polgárok némely részének nagy előnyére, másiknak nagy kárára szolgálnak, s érdekösszeütközést idézvén elő, állandó, élénk és nem ritkán elkeseredett küzdelmekre adnak alkalmat. Társadalmi organismusunknak ezen hiánya okozza azt, hogy habár valamely államban a jogegyenlőség nagy elve törvény által kimondva sőt életbeléptetve van is, mindamellett mégis azon állam polgárai önként maguktól különböző társadalmi osztályokra vagy ha ugy tetszik, csoportokra válnak el, vallásuk, nemzetiségük, életmóajok s foglalkozásuk különbsége, műveltségi, vagyoni állapotuknak különböző fo- i kozatai szerint, és hogy egyebeket ne említsek, | azon helyek és vidékek sajátságai szerint is, melyekben lakásaikat tartják. Nem mondom én azt, t. ház, hogy ezen különböző társadalmi osztályok közös egyesülési pontot nem találnak a közös hazaszeretetben, a haza közös érdekeinek előmozdításában; de azt bizton merem állítani, hogy minden ily egyes társadalmi csoportulatnak őt közvetlen illető különböző saját magán érdekei vannak, melyek gyakran éles ellentétben állanak más osztályok hasonlóan jogosult külön magán érdekeivel, és oly fontosak, oly életbe vágók az illetőkre nézve, hogy kebleikben nem egyszer elnémítják a közös haza érdekeinek kellő méltánylását is. így például a vallásában túlbuzgó ember vallása főnökének parancsát előbbre helyezi gyakran az ország törvényénél, és hogy vallása, egyháza érdekeit előmozdítsa, kész nem egyszer megsérteni azon kötelességeket, melyekkel a hazának, melyekkel más polgártársai irányában tartozik. A nemzetiségét bálványozó férfiú, hogy nemzetiségének előnyt szerezzen: többször kész háttérbe szorítani a közös haza érdekeit; a földbirtokos a földadót, a kereskedő, az iparos a jövedelmi adót, mások a fogyasztási adókat tartják túlságosoknak, és leszállítani kívánják. A kereskedő, a földmives, a szabad kereskedelmi rendszer mellett buzgólkodik ; az iparos, gyáros a védvámokat tartja szükségeseknek. Hosszú sorát lehetne még előszámlálni ezen KÉPV. H. NAPLÓ 1841 *xiv. társadalmi ellentéteknek; de ugy gondolom, hogy azoknak létezését senki kétségbe nem vonja; és igy sokkal érdekesebbnek tartom vizsgálat alá venni azt, hogy a választási törvénynek mi hatása van ezen társadalmi viszonyokra. Legelső, legfontosabb hatalom az államban a törvényhozói hatalom. Parlamentalis országokban a törvényhozói hatalom, legnagyobb részben legalább, a parlament kezében van. A parlament jellemét, minőségét, tevékenységének irányát, a parlament tagjainak jelleme, minősége, tehetségei határozzák meg. A parlameutbe a tagokat a választók küldik, és választják ; a választóknak tehát módjokban van és az emberi természet sajátsága szerint, — bizonyosan hajlamuk is lesz rá, — hogy a parlamentbe oly tagokat válasszanak, oly képviselőket küldjenek, kik rokonszenveznek elveikkel, kikről felteszik, hogy érdekeiket a parlamentben támogatni fogják. Kitetszik ebből, hogy a választói jog nagy befolyást ad az ország közügyeinek elintézésére, s miután a választók határozzák meg a parlament tagjainak választása által, a parlament minőségét, jellemét és tevékenységi irányát : ha nem is közvetlenül, de közvetve a választói jogban bizonyosan rendelkezési jog is foglaltatik az ország közügyei fölött, s ezt legkevésbbé vehetik kérdésbe azok, kik a parlamenti rendszernek hívei; mert közönségesen el van ismerve, hogy a parlamenti rendszer lényege és előnye abban fekszik, hogy a törvények a parlament által ugvan, de a nemzet akarata szerint hozatnak. Mily befolyása van a választóknak és igy a választási törvénynek a törvényhozásra, ezt több példákkal is lehet illustrálni. Míg Angolhonban a választási jog leginkább a földbirtokosok kezében volt: az angol mezei gazdaság az idegen gabona bevitelére vetett vámmal a nemzet többi osztályainak nagy kárára tetemes védvám által volt megvédve. Francziaországban az iparosok és gyárosok hatalmasabbak voltak : s ott a védvám-rendszer tovább tartotta fön magát — s azt hiszem, ez eszme még most is kisért ott. De nem kell messze földön példákat keresnünk. Hazánkban századokig a választási jog a nemesség kezében volt: és századokig a nemesség érdekében hozattak kiváltkép a törvények. A nemesség nagy személyes előjogokkal, a nemesi birtok nagy kiváltságokkal ruháztatott föl, az ősiségi törvények által a földbirtok egyes családoknál állandósittatott és az egészen más polgári osztályok kezében levő ingó vagyon emelésére, fejlesztésére, igen csekély gond fordíttatott. Midőn azután 1848-ban a választási jog szélesebb körre terjesztetett ki: országgyűlésünk 4 '
