Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-484

2gQ iM, wsaágos filés áprüii IS, 1892. tályokban, ígérvén: hogy ő a maga részéről azt a napokban fogja benyújtani. Ma az országgyűlésnek utolsó napja van s a t. belügyminiszter ur törvényjavaslatát a mai napig sem terjesztette elő. Azt fogja talán mondani a t. belügyminiszter ur, hogy arra sem idő, sem szükség nem volt, miután ugy sem tárgyaltathatott volna, legalább nem a ház termében. Ámde először is emlékeztetem a t. miniszter urat arra, hogy mi, az ellenzék, számtalanszor szolgáltattunk módot a kormánynak a pa- i rallel-ülések indítványozása által arra, hogy ezen törvényjavaslatok, melyek szükségesek, és melyek köztünk az ellenzék és jobboldal között pártkérdést nem képeznek : minden esetre tárgyaltassanak. Másodszor figyelmeztetem arra, hogy ha nem emeltethetik is vala törvényerőre az általa benyújtott törvényjavaslat, annyi erkölcsi hatása, annyi erkölcsi ereje legalább minden esetre lett j volna, hogy ugy a közönség, mint a hatóságok | látták volna: mit tart a kormány, a belügyminiszter büntetendő cselekménynek. A kormány nem váltotta be szavát; ezért önökre háramlik, uraim, a felelősség, önök lesznek felelősek. Pulszky Ferencz (közbeszól) : Igen, igen, tudjuk már. Irányi Dániel : Hiszen nem önhöz szólok, t. uram! Én a miniszterekhez szólok; ön pedig még nem miniszter. (Felkiáltások jobb felől: Nem tárgyaljuk most!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy most nem tárgyaljuk a dolgot. Irányi Dániel: A t. elnök ur még nem tudhatja, mit szándékozom tenni. (Halljuk! a szélső bal oldalon.) A kormányra háramlik, mondom, azért a felelősség; ő lesz felelős azért, hogy ha a legközelebbi választások alkalmával ismét oly erkölcsrontó vesztegetéseknek leszünk tanúi, mint voltunk 1869-ben; őrá háramlik a felelősség, ha a miatt a leendő országgyűlés, a leendő törvényhozás nem lesz hű kifejezése a nemzet akaratának ; ő lesz felelős, hogy ha az etetések, itatások és lélekvásárlások miatt a müveit külföld követ dob a nemzetre (Igazi ugy van! a szélső bal oldalon); ő lesz felelős azon erkölcsrontó befolyásért, melyet a vesztegetések a nemzetre gyakorolnak; ő lesz felelős azért, hogy ha e miatt a nemzet jövője veszélyeztetik. Mi nem fogunk élni oly fegyverekkel; mi ezentúl is, mint eddig, csak tisztességes, lovagias, becsületes fegyverekkel fogunk küzdeni. (Nyugtalanság jobb felől. Helyeslés a szélső bal oldalon.) A mi jelszavunk ezentúl is az marad, a mi eddig volt: inkább becsülettel bukni, mint győzni becstelenül. (Nevetés jobb felől. Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. ház! Én azon véleményből indulva ki, vagyok bátor szót kérni, hogy a meddig interpellálni szabad: addig interpellátiókra felelni is lehet. Több interpellatio intéztetett ma a kormányhoz bizonyosan nem azon czélból, hogy lehetetlen legyen azokra válaszolni, s hogy igy azon lista, melyet az előttem szóló képviselő ur fölemii tett: ma még hosszabbá tétessék. Ennélfogva én megfelelőleg azon szaporításnak egy pár olyan interpellációra mégis óhajtanék válaszolni, melyek nem egyes emberek érdekében emeltettek, hanem távolabb köröket is érdekelnek, s azért megragadom az alkalmat, hogy ha le-* het. némi megnyugtatást adjak az illetőknek. Az egyik interpellatio a legközelebbi napokban intéztetett hozzám és az igazságügyim* niszterhez, s tárgyalta a bírói letétek kérdését. Czélja az interpellationak az volt, hogy meggyőződés merittessék az iránt, hogy szándékozik-e a kormány módot találni abban, hogy a birói letétek ugy ezután, mint eddig, a közforgalomtól el ne vonassanak, azoknak gyümölcsöztetése lehetővé tétessék daczára annak, hogy a közelebb alkotott egyik törvény azt rendeli, hogy a letétek az adóhivatalok által őriztessenek. E tekintetben bátor vagyok egyetértésben az én velem együtt interpellált t. eollegámmal azt válaszolni, hogy a törvény, a mikor az adóhivatalokra ruházta az őriztetés kötelességét : egyszesrmind a kincstárt kötelezte arra nézve, hogy a letett pénzek egészen biztosan őriztessenek, nemcsak azon tekintetben, hogy azok el ne vesszenek ; nanein abban is, hogy a mint azok kiutalványoztatnak, a felek rögtön megkaphassák. Ez véghetetlenül nehezítette azon régi eljárást ós gyakorlatot, melynél fogva a bíróságok maguk a közelebb eső takarékpénztáraknál, melyeket ők — mert közel voltak, időről időre mindig ismertek — helyezték el a letéteket. Mi tehát abban állapodtunk meg, s azt hiszem, mind a felek méltó igényeinek, mind a közforgalom szükségletének, mind végre a kincstárra ruházott felelősségnek eleget teszünk az által, ha oly értelmű körrendeleteket bocsátottunk ki, a mely szerint mindkét félnek, tudniillik azon félnek, a ki leteszi, ós annak, a kinek számára vagy javára letétetik: szabadságában áll megjelölni azon közeli takarékpénztárt, a melynél ők a pénzt a maguk risicojára letétetni kívánják, azon kijelentés mellett, hogy a kiutalványozás idejében meg fognak elégedni azzal, ha az arról szóló takarékpénztári könyvecske