Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-483

274 483- '""szagos ülés április 13 1872. szággyülés, és miért volt a feloszlató királyi leirat a megnyitási előtt időről keltezve? Erre nézve azt jegyzem meg, hogy ő felségének kétségtelen fejedelmi jogai közé tartozik az országgyűlést feloszlatni; ha talán okait kívánná a tisztelt képviselő ur vizsgálni ezen feloszlatásnak : megtalálhatja azokat az akkori horvát országgyűlésre megválasztott képviselők nagy többsége által aláirt úgynevezett september •20-iki manifestumban, melyet ha figyelemmel olvasand, meg fog győződni arról, hogy ezen maniíéstum kétségbe vonja az ő felsége által szentesitelt kiegyezési törvénynek érvényét, mely pedig alaptörvény, és igy természetes, hogy oly országgyűléstől, melynek többsége ily irányú ünnepélyes nyilatkozatot tett: sikert várni nem lehetett. (Helyeslés jobb felől.) Harmadik és negyedik kérdése arra vonatkozik, hogy miért mondott le a bán, és miért mondott le egyik vagy másik főispán hivataláról? Ugy hiszem, hogy ezen kérdés interpellatiő tárgyát annyival kevésbbé képezheti a magyar országgyűlésen, miután az inkább a horvát autonóm dolgok köréhez tartozik, s egyébiránt is a tisztán végrehajtás körébe vágó intézkedés indokait fölösleges volna itt előadni. (Helyeslés jobb felől.) Az ötödik kérdésre, mely azt tartalmazza, hogy mely napra szándékozik a kormány a horvát országgyűlést újra összehívni, válaszolni felesleges ; miután a horvát országgyűlés ő felsége által már össze is van híva, még pedig június 15-kére. A minisztérium óhajtása az volt, hogy a horvát országgyűlés elébb, még april végével jöjjön össze, s ezen kívánságát annak idejében mindjárt a horvát országgyűlésnek feloszlatása után ki is jelentette; azonban a horvát-szlavón országok bánjának leköszönése s a közbejött ujonczozás miatt, s mert a horvát törvényekben meghatározott módja a választók összeírásának, s a reclamationalis napok több időt igényelnek a választásokra: lehetetlenné vált, hogy a horvátszlavón országos kormány az országgyűlés egybehivása végett előbb tegyen javaslatot. Szabad legyen ez alkalommal azon óhajtásomat kifejeznem, hogy a jövő országgyűlésre megválasztandó követeket más szellem hassa át, mint az. mely a fönebb említett september 20-ki manifestumban nyilatkozott. Nézetem szerint Horvátország szellemi és anyagi felvirágzására és megerősödésére, valamint a viszonyok consolidatiójára szükséges, hogy az országgyűlés többsége Horvátország történeti múltjához hűn s megfelelőleg az ujabban alkotott törvényeknek, Magyarország ós horvát-szlavón országok közt törvényesen fenálló kapcsolatot minden utógondolat nélkül őszintén fogadja el. (Élénk helyeslés jobb felől.) Magam részéről szerenesésnek éreztem volna magamat, ha sikerül mindjárt kezdetben, midőn jelen állásomat elfoglaltam, a belbékét az által biztosítani és állandóvá tenni, hogy a két ellentétes párt őszintén kibékül egymással ; s csak sajnálnom kell, hogy ez nem sikerül. A mint a dolgok jelenben állanak, azt óhajtom, s ugy hiszem, mind Horvát és Sziavon országok, mind Magyarország érdekében az fekszik, hogy oly valódi hazafiak legyenek a jövő országgyűlésen többségben, kik őszintén elfogadják a törvényes tért és csak törvényes eszközök igénybe vételével, Szent-István koronája épségének nemcsak föntartása, de megszilárdítása mellett, békülékeny szellemtől áthatva igyekeznek saját kivánataikat érvényre juttatni. En magam részéről készséggel fogom támogatni azon intézkedéseket, melyek Horvát-Szlavon országok szellemi és anyagi javát előmozdítják, sőt javasolni fogom az oly módosításoknak törvényes utoni keresztülvitelét, melyek midőn egyrészt kielégíteni képesek a horvát és sziavon országok kívánságát: másrészről nem gyengítik, sőt megszilárdítják azon kapcsolatot, mely a társországokat hozzánk csatolja; de épen ugy kötelességemnek ismerem hatáskörömön belől teljes erővel ellensúlyozni minden netán mutatkozó ellenirányú törekvést. (Élénk helyeslés jobb felől.) { Irányi Dániel: T. ház ! A miniszterelnök ur az első kérdésre, a mely abból állott, hogy micsoda kivánatokat terjesztettek elő a horvát képviselők, és min múlt az egyezség, azt felelte, hogy ő az alkudozások részleteit a nyilvánosság elé hozni nem tartja sem czélszerünek, sem kötelességének. En megismerem, t. ház, hogy az alkudozások folyama alatt ily válasza tökéletesen helyén volna; ezt látjuk más országok parlamentjeiben is ; hanem midőn az alkudozásoknak vége van, midőn tudjuk, hogy az alkudozások elejtettek a kormány által: nem látom át, hogy mi kár háromolhatik a közügyre; ellenben igen is szükségét látom annak, hogy az ily alkudozások részletei a parlament elé hozassanak, mert a mennyire én tudom, t. ház, a mit a horvát képviselők kívántak a kormánytól, (Halljulí!) hogy a megzavart jó egyetértés Magyar- és Horvátország közt helyreállittassék ; egyátalában nem volt olyan, mit a kormány és a törvényhozás részéről megadni nem lehetett volna. A feloszlatásra nézve azt mondja miniszterelnök ur, hogy az fejedelmi jog. Tökéletesen igaz, s azt én kétségbe nem is vonom; csakhogy a fejedelem ezen jogát csakis a miniszter ellenjegyzése mellett gyakorolja, következőleg a fe-