Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-474
471. országos tt van : bátor vagyok az erdélyi részekben a földbirtokosokat érdeklő föltehermentesitesi ügynek állására vonatkozólag egy interpellatiót intézni; mielőtt azonban azt tenném, minthogy az interpellatió röviden van fogalmazva, könnyebb megérthetés végett bizonyos mozzanatokat vagyok kénytelen elősorolni. Miután az 1848-beli törvényhozás a földesúri szolgálmányokat, illetőleg a robotot eltörölvén, a kármentesítést a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezte; valamint a magyarországi törvényczikk, ugy az erdélyi úgynevezett kolozsvári törvényezikk is nevezetesen a magyarországi 1848. XII. törvényczik alapján arra lőn utasítva a kormány, hogy a földes urak kártalanítását ugyanezen törvényczikben kimondott irányelvek alapján mielőbb eszközlendő a magyar közös bongyülés elé törvényjavaslatot terjeszszen elő. Fájdalom, azonban a közbejött idők meggátolták a törvényhozást ezen fontos kérdés megoldásában, a minek következménye az lőn, hogy az absolut uralkodás alatt az erdélyi részeket illetőleg 1854-ben kibocsáttatott egy császári nyilt parancs az úrbéri viszonyok rendezésére, (Deák Ferencz belép. Élénk éljenzés a jobb oldalon.) Kibocsáttatott a nyilt parancs az úrbéri viszonyok rendezésére, s ennek 10. 11. 12 czikkei szerint a különböző szolgáimányok részleteztettek, hogy mik azok és miként fognak megváltás alá kerülni. De ezen czikkekben az úgynevezett vegyesszolgáim ányokról szó sem volt. Meg lőn ott határozva két kulcs, t. i. vagy a teljesített robotok után levő térmérték szerinti kártérítés, vagy pedig a szolgáim ányok, illetőleg a robotnak pénz értékbeni megváltása szolgáltak a kártalanítás alapjául; azonkívül más mód, vagy a vegyes szolgálmányok nem voltak föntartva. Ezen alapon történt is a föltehermentesitesi eljárás ren dezésére a kártalanítás, hogy vagy a térmérték vagy pedig a kártalanítandó teljesített robotnak pénzértéke vétetett alapul és e szerint történt a kártpótlás 1862-ig. Akkor azonban jónak látta az akkori bécsi királyi udvari korlátnokság részint bizonyos pénzügyi kedvezmények ürügye alatt, részint pedig a magyar földbirtokosoknak a bécsi Beichsrathba való beterelhetése szempontjából a vegyes szolgálmányoknak elméletét felállítani, a mely szerint körvonalozta azt, hogy vegyes szolgálmányoknak lennének tekintendők, vagy azok, hol a volt úrbéresek a téli napokat megváltották, de a tavaszi, nyári és őszi szolgálmányokat tették; vagy azok, hol a birtok terjedelme nagyobb volt a teljesített munkánál, vagy pedig megfordítva, hol a munka több és a birtok kevesebb volt, ezek alapján akarta kiszámítani a vegyes szolgálmányoknak a kártalanítás megtérítése ürügye alatti kulcsát. és április 3. 1872. o j Miután ezen szabályozó rendeletek kibocsáttattak ; már azelőtt történtek oly eljárások, hogy tulnyomólag a határozott szabályaira a nyilt parancsnak, tekintettel a térmérték szerinti kárpótlás, vagy tisztán a becsértéki kárpótlás keresztül vitetett; egyúttal nagyobb pressiogyakorolhatása végett jónak látta ugyanazon udvari korlátnokság még azon rendeletet is kibocsátani, hogy a kik netalán azelőtt jogérvényesen térmérték szerint kárpótoltattak, az állítólag illetéktelenül fölvett összeget tartoznak visszafizetni. Ezen viszonyok így folytak egész 1867-ig. 1867-ben az áldásos kibékülés után felszólította a minisztérium az akkori erdélyi fökormányszeket, hogy ezen és hasonló kármentesitési vitás kérdések kiegyenlithetése tekintetéből terjeszszen föl egy indokolt véleményt. Az erdélyi főkormányszék nem is késett még azon évben egy terjedelmesen indokolt véleményt felterjeszteni, melyben részletesen kimutatta azt, hogy az ily vegyes szolgálmányoknak a cancellaria utján felállított fogalma, mint sem a törvénynyel sem a gyakorlattal meg nem egyeztethető: fön nem állhat és kérte a főkormányszék a minisztériumot, hogy a nyilt parancs szerinti kettős kulcs t. i. — az aránylagos térmérték vagy becsérték szerinti kárpótlás kulcsa tartassák továbbra is fön. A minisztérium azonban 1867-től 1869-ig várakozva ezen fontos ügy elrendezésére, utoljára is egy miniszteri rendeletet bocsátott ki a belés pénzügyminiszter aláírása alatt, mely szerint eltekintve s figyelemre nem méltatva a főkormányszék e tárgybeli véleményét: határozottan nyíltan és minden változtatás nélkül a cancelláriának 1862-től 1865-iki rendeleteit, melyeket előbb említettem, mint a földbirtokosokra károsokat, érintetlenül fenntartani rendelte oly hozzáadással, hogy szintén azon rendelet, melynél fogva az illetéktelenül kifizetett többlet visszatérítendő, a legszigoruabb végrehajtás utján eszközöltessék. Ezen eljárása a minisztériumnak egyfelől a fönálló törvényekbe ütközőnek tekinthető anynyiban, hogy, miután Magyarországon minden ily úrbéri kérdések, illetőleg kármentesitési kérdések, rendesen a törvényhozás utján oldatnak meg nemcsak; sőt már 1861-ben az országbírói értekezlet által tervezeit s az országgyűlésen a VI. tör vény czikkben nyíltan kifejezett elvszerint a magyarországi viszonyokra nézve a nyilt parancsok alkotmányos hatálylyal biroknak nyilváníttattak; míg ellenben Erdélyre nézve nemcsak ez nem történt; sőt midőn minden törvényczikkek, jelesen az 1868 éviXLIII. t. ez, mely Erdélynek unióját részletesen kívánja szabályozni, . meghagyta a minisztériumnak, hogy tekintetbe *•
